Itt van Isten köztünk

J

ób beszéde után Bildád szólal meg, szinte letorkolja, hallgatni sem bírja - meddig szólsz még efféléket, kérdezi (Jób 8,1-22)? Nincs szívében együttérzés, nem képes belehelyezkedni Jób helyzetébe, és az egészséges, a rendben lévő ember türelmetlenségével szól. Mennyire vagyunk türelmesek a másik problémájával szemben? Képesek vagyunk-e megérteni a másik fájdalmát, azt, ami neki nehéz? Mert mi nem érezzük a fájdalmat, ezért a magunk helyzetéből indulunk ki. Az első lépés mindig a velünk beszélő helyzetébe élni magunkat, mindig az ő problémáiból, érzéseiből kell kiindulni, és nem magunkból. Tőle kell eljutni az Úrhoz, Aki tud szánakozni, Akinek szíve tele van irgalmassággal, és kész könyörülni a Hozzá kiáltón.

Bildád is abból indul ki, hogy Jób tragédiája mögött valamilyen konkrét nagy bűn áll, és ha ezt elismeri, az Úr megkönyörül. Hivatkozik gyermekei halálára, ami abban a helyzetben kegyetlen dolog volt. Hiszen, mint apa, a gyermekei elvesztése miatt nagy fájdalmat hordoz a szívében. Ez a vigasztaló nem vigasztal, hanem belenyúl a sebbe. Képtelen elszakadni a sablonoktól, azt képzeli, hogy Isten sablonok szerint munkálkodik, de azért Isten Ő, mert mások a gondolatai, mint a mieink. Az Urat soha ne skatulyázzuk be, hanem engedjük, hogy formáljon minket, igazodjunk mi Őhozzá. Ne Istent akarjuk elméleteinkhez hajlítani, hanem elméleteinket igazítsuk az Úrhoz.

Mi lehet ennek a merev dogmatizmusnak az oka? Talán az, hogy Bildádnak nincs élő, személyes kapcsolata Istennel. Számára nem megközelíthető, nem kapcsolatban élő az Isten. Az Ő Istene távol van az embertől, és merev szabályokba burkolózik. Érződik, hogy erősen az Ószövetségben vagyunk, nincs jelen a kegyelem. A hangsúly a tetteinken van. Milyen jó, hogy mi már a kegyelem korszakában élünk, és tudhatjuk, hogy a bűnre van bocsánat, mert Jézus a kereszten kifizette minden adósságunkat.

Bildád szavai számunkra valóság, hiszen az élet mélységeiből is kereshetjük az Urat, Hozzá mehetünk testi és lelki leprásság esetén, vihetjük parázna, bűnös életünket, mert Ő megtisztít minket. Nem kell előtte rendbe hozni magunkat, mert nem is tudjuk. Jöhetünk, amint vagyunk, mert Ő a szabadító. De nekem kell keresni. Ez az alap, amit nekem kell megtenni, ezt más nem teheti meg helyettem. Isten felé nekem kell elindulni, a segítséget én kérhetem.

Azt is meg kell látnunk, hogy ebben a világban nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogyan szeretnénk. A gonosz útja ívelhet felfelé, és nem biztos, hogy megkapja büntetését, de a hívő embert sem biztos, hogy elkerüli a rossz. Sőt, látjuk, próbákon keresztül is formál az Úr. Szükségünk is van ezekre, hogy ne a világhoz kötődjünk, hanem Isten országához. Másrészt az Úr azt akarja, hogy a bűnös ember megtérjen és éljen, ezért kap haladékot. Milyen jó látni, hogy még a kereszten Jézushoz forduló lator számára is van kegyelem. Ha hamarabb kivégzik, nem találkozik Jézussal, ám a kereszten felragyogott előtte Jézusban a Megváltó. Így azután a keresztről a paradicsomba ment. Mert a végállomás a lényeg - az, hogy hová érkezünk földi életünk végén. És ez azon múlik, elfogadjuk-e Jézust Megváltónknak.

A Jelenések könyvének szerzője az Úr, Ő a feladó, János pedig a postás, ahogy azt tegnap láttuk (Jel 1,9-20). Azonban János nem úgy kézbesíti a levelet, mint akinek semmi köze a tartalmához, az egészhez. Őt magát is mélyen érintik a benne foglaltak, sőt, a Feladóhoz való hűségért szenved ő is. Úgy ír, hogy maga is szenved, száműzetésben van, egy kőbányában. Kegyetlen körülmények közt tartják fogva idős korára való tekintet nélkül. Így azután mindaz, amit leír, átjárja az ő szívét, másrészt a címzettek számára is megerősítés. Megerősítés, mert tudják, hogy ezek a sorok nem íróasztali elmélkedések, hanem a szenvedésben született bizonyságtételek. Ezért hiteles János minden szava, mert ő is ugyanabban a helyzetben van, mint a címzettek, sőt, még nehezebb körülmények között.

A tanítványság fontos eleme a szenvedés béketűrésben való elhordozása. János nem zúgolódik, nem panaszkodik. Egyetlen sor sincs fájdalmairól, sebeiről vagy a kegyetlen bánásmódról, csak Jézusról beszél. Sebei, szenvedései csak az Úrra tartoznak, Neki mondja el, vagy talán el sem mondja, hiszen az Úr úgyis tisztában van mindazzal, ami kedves tanítványát éri.

Patmosz szigetén, a kőfejtés robaja közepette is van Úrnapja. Ilyen közegben is el tud csendesedni, és lélekben kiemelkedik a zajból, az emberi gonoszságból, durvaságból, és Gazdájára hangolódik. Kövessük János példáját, bárhol vagyunk, bármilyen körülmények vegyenek is közre, lélekben emelkedjünk az Úrhoz. A csendet, az összeszedettséget mindenütt meg lehet találni, ha keressük, ha ragaszkodunk hozzá, ha van lelki igényünk.

Erős hangot hall az apostol, és megbízatást kap. Amit lát, azt le kell írnia, el kell küldenie a gyülekezetekhez. A fogságban sincs szabadság, az apostol mindenütt tanítvány, még Patmosz szigetén is. Megbízatás, feladat is mindenütt akad. Mindenütt lehet szolgálni az Urat.

János Emberfiához hasonlót lát hét arany gyertyatartó között. A gyertyatartó a gyülekezeteket szimbolizálja, vagyis a szenvedő népe között van az Úr. Nem hagyta őket magukra. Nincs egyikünktől sem távol az Úr, bizony, itt van Isten köztünk.

Az Emberfiához hasonló személy  a kezében hét csillagot tartott, ők a hét gyülekezet vezetői, vagyis a gyülekezet az Úr kezében van. Nem a véletlen, a sors irányítja életüket, hanem az Úr igazgatja minden lépésüket. Az Úr kezében vagyunk, nem kell félni, mert az biztonságos hely. Szájából kétélű éles kard jött ki, ez az Isten Igéje. Az Igével igazgatja övéit. Ezért fontos, hogy ismerjük és rendszeresen olvassuk, mert általa alakít bennünket, az Igével tisztogatja szívünket, és az Ige az ellenség elleni fegyverünk is.

János, amikor meglátja a dicsőséges Urat, a félelemtől összeroskad, ám az Úr ráhelyezi jobb kezét. Csodálatos, itt van az Úr, és ha leborulok előtte, kezét rám helyezi, és kezéből élet áramlik belém, és ez talpra segít, megerősít. Szavai feltöltenek, félelmet kiűznek. Ne félj, mondja az Úr. Halljuk meg, mielőtt útnak indulunk. Ha ismeretlen dolgok várnak is ránk, vagy súlyos próbával nézünk szembe, vagy aggódunk saját vagy szeretteink egészsége, élete felől, halljuk meg: ne félj! És tényleg ne féljünk, mert nincs rá okunk. Jézushoz tartozunk, így nincs miért félni.  Jézussal lehet félelemmentes életet élni.

 Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.