Győzött az oroszlán

Ú

jra Elifáz szólal meg, nem tudja elfogadni Jób szavait, támadást érez bennük (Jób 15,1-16). Úgy véli, Jób Istennel is szembefordult, ezért valóban bűnös ember, vagyis jogosan érték őt a bajok. Úgy látja barátját, mint aki mindenki fölé emeli magát, mindenkinél jobban ismerné az életet. Elifáz hivatkozik arra, hogy még Jób apjánál idősebb is van közöttük, vagyis ők jobban ismerik az életet, több bölcsességgel rendelkeznek. Valóban úgy volna a jó, ha az idősebb emberek bölcsebbek is lennének a fiatalabbaknál, de nincs ez így minden esetben, mert az életkor önmagában nem jelent bölcsességet, még több élettapasztalatot sem mindig. Attól is függ, milyen körülmények közt élünk, min kellett keresztülmennünk. És azt sem szabad elfelejteni, amit Salamon mondott, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme (Példb 9,10). Tehát a bölcsesség nem egyenlő a tudással, az emberi tapasztalatokkal, hanem az istenfélelemből fakad. De ha megláttuk, hogy nem rendelkezünk vele, szabad kérni. Jakab apostol így ír: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja” (Jak 1,5). Tehát Elifáz is öntelt, úgy gondolja, náluk nem tudhat Jób többet, hiszen ők idősebbek. Ő sem tudja, hogy az igazi bölcsesség Isten ajándéka.

Elifáz abban téved Jóbbal szemben, hogy elfelejti, lehet, hogy ő idősebb, de nem élt át olyan tragédiát, mint Jób. Aki nem élt át olyan vagy hasonló problémát, mint akit vigasztalni igyekszik, az nem tudja magát beleélni az ő helyzetébe. Nem képes vele együttérezni, így szava nem lesz bizonyságtétel. Számunkra is fontos, hogy mindenkor igyekezzünk megérteni a másikat, belehelyezkedni abba, amiben van, és mindig az adott helyzetből induljunk ki. Amíg nem tudjuk a velünk beszélőt megérteni, segíteni sem tudunk neki. Gyakran ezért vannak konfliktusok közöttünk, mert még a hitben élők sem mindig képesek belehelyezkedni a másik problémájába. Csak ismeretet akarunk adni, mint ahogy Jób barátai is tették, de nem igyekszünk megérteni a másikat.

És most ismét fordítsuk tekintetünket a menny felé, és engedjük, hogy annak békessége átjárja a szívünket (Jel 5,1-10). Jó, hogy a mindennapi küzdelmek, gondok nyomorúsága közepette felfelé is lehet tekinteni. Csodálatos a Szentírás bizonyságtétele, amely elmondja, hogy nemcsak a mi világunk létezik, hanem Isten mennyei világa is. Van egy másik világ, ahol egészen más az élet, mint itt. Azért más, mert ott Isten trónja a középpont, ott nem önmaguk körül forognak a benne élők, hanem Isten lénye táplálja őket.

János Patmosz szigetéről tekint bele a mennyei világba, földi nyomorúságából bepillanthat Isten világába, ahol békesség és szeretet van jelen. János látja a trónon ülőt - micsoda kiváltság, ő láthatja a trónt és rajta a Mindenhatót, de nekünk is jut ebből, mert leírja a számunkra. Vagyis amit lát, amit kap, nem tartja meg magának, hanem elmondja tanítványtársainak. Mondjuk el mi is mindazt, amit Isten országából felfedezünk. De tudunk-e róla beszélni? El tudjuk-e mondani másoknak, mit jelent számunkra az Úr Jézus, kicsoda Ő nekünk?

A trónon ülő kezében van egy belül és kívül teleírt könyv, hét pecséttel lepecsételve. Mivel az a trónon ülő kezében van, az Ő könyve, és nagyon fontos irat. Azonban nekünk is közünk van hozzá, mert rólunk is szól. Megváltásunk irata ez, de még nincs fölbontva. Még nem indult be az események láncolata, ami által célhoz ér a történelem.

Egy erős angyal keresi azt, aki felnyitja a könyvet, mert fel kell nyitni. De nem akad senki, aki képes lenne rá. Tulajdonképpen becsődölt az emberiség, a tudására, erejére büszke ember kudarcot vallott, totális a csőd. Nem akad senki, aki oda tudna állni és azt mondhatná, én felnyitom, mert az emberi képességek nem elegendők. Bár meglátnánk, hogy a világ problémáinak és saját életünk megoldására is kevesek vagyunk. Az ember képtelen megoldani problémáit, nincs senki és semmilyen erő, ami megfelelhetne az Úrnak.

János nagyon sír, tulajdonképpen mélypontra jut, el van keseredve, mert azt gondolja, megoldatlan marad az emberiség kérdése. Úgy látja, senki nem tudja a gonoszt feltartóztatni, és ekkor a vének közül egy megszólítja Jánost: „Ne sírj! Íme, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és hét pecsétjét” (5). Ebből megtudja János, hogy nem kell elkeseredni, mert Istennél mindig van megoldás. Ha emberileg úgy is néz ki, hogy Isten országának ügye vesztésre áll, Istennél minden lehetséges. Ő sohasem veszít, mindig győztes. Ahogyan elhívta Dávidot, és általa legyőzte Góliátot, pedig Izráel hadserege tehetetlen volt, úgy küldte el Júda oroszlánját. A vén rámutat Jézusra, és azt mondja: Ő a megoldás. Bár mi is meglátnánk, hogy minden helyzetben Ő a megoldás. A mai ember minden problémájára Ő a megoldás, mert győzött. Legyőzte legnagyobb ellenségeinket, a bűnt és a halált. Hívjuk segítségül szent nevét, és győzelmet fogunk aratni. Ha Jézus nyomában járunk, nem rémiszthet semmi, még a halál sem, mert Ő a győztes. Bár sose felednénk. Jézus a győztes. Győztes Urunk van, győztes seregbe tartozunk.

Meglátjuk Isten módszerét, és bizony megdöbbenünk, mert azt várnánk, hogy az oroszlán ráugrik ellenfeleire, és szétmarcangolja őket. Ám nincs marcangolás, mert a kép megváltozik, az oroszlán egy Báránynak adja át a helyét. Ez a Bárány úgy néz ki, mint egy megöletett. Ebből megtudjuk, hogy Jézus nem fegyverrel, nem erőszakkal, hanem önmaga odaáldozásával aratott győzelmet. Ő nem mások vérét ontatta, hanem a sajátját adta értünk. A Bárány a Golgotán vívta ki a győzelmet. Isten nem a mi módszereinket alkalmazza, sajáttal dolgozik, és ez jó módszer, mivel védi az életet. Ő valóban meg akar menteni. Bárcsak meglátnánk, hogy Ő az egyedüli megoldás!

Boruljunk le mi is a trón előtt, és énekeljünk új, győzedelmi éneket Urunknak. Dicsérjük Őt új élettel, magasztaljuk engedelmes, szolgáló életformával.

Győzhetetlen én kőszálom

1.  

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága árom,

Oltalmamat Tőled várom.

2.  

Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért!

3.  

Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

És szegény árva fejemet.

4.  

Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek, földnek!

Könyörgök csak Felségednek,

Én Megváltó Istenemnek.

5.  

Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csöndességet,

Jövendőben üdvösséget!

Isten áldásával.