L
|
áttuk, hogy Jób
a maga szenvedésén keresztül látja a világot, amelyben önmaga ártatlansága erősödik,
és arra jut, hogy a bűnösök élete nem mindig kerül a földi életben megítélésre
(Jób 24,18-25,6). Sőt, a maga torzító szemüvegén át úgy látja, hogy Isten még
kedvez is nekik: Isten hosszabbítja meg a hatalmas életét - ezzel úgy tünteti
fel, hogy az istentelenek, a gonoszok még tovább élhetik gonosz életüket. Meg
kell látnunk, hogy a szenvedés torzítja a látásunkat, hajlamosakká válunk magunkat
a világ legnagyobb szenvedőjeként látni. Problémáink úgy feltornyosulnak, hogy
azt gondoljuk, a legszerencsétlenebbek vagyunk a földön, és senki nem olyan
nyomorult, mint mi. Jó, ha mindig az Úrra tekintünk, különösen, ha a keresztre
irányítjuk figyelmünket, akkor rádöbbenünk, hogy az Úr Jézus szenvedése mellett
eltörpül a sajátunk. Akkor meglátjuk, hogy az igazságtalanság érzése is
eltűnik, mert Jézus valóban igazságtalanul, érdemtelenül szenvedett. Ő az én
bűneimért halt meg a kereszten, minden szenvedés engem illetne, de Ő
átvállalta. Legyen ezért hála a szívemben.
Természetesen Jób látja, hogy a bűnösök élete is letelik, és meg fognak
halni, de úgy véli, igazságtalanság, hogy megélik az öregkort, és úgy halnak
meg, mintha istenfélően éltek volna. Azonban újra le kell szögezni: ne mások
életére figyeljünk, különösen ne keserűséggel és haraggal nézzük, hogyan és
meddig élnek. Ne saját önigazságunkon keresztül szemléljük őket. Lássuk meg,
hogy mi is csak Isten kegyelmének munkája nyomán élünk más életet. Én sem
vagyok különb, én sem vagyok bűntelen, csak azért lehet más az életem, mert az
Úr újjáformálta a szívemet, és ezért Neki adjak hálát.
Próbáljunk úgy szétnézni magunk körül, hogy felismerjük Isten türelmét a
bűnösökkel szemben. Azért kapnak időt, hogy rádöbbenjenek, rossz irányba
haladnak és szükségük van megtérésre. Mert ne feledjük, megtérés nélkül a
kárhozat felé tart életünk. Úgy születtünk, hogy az elkárhozásért semmit sem
kell tennünk, már kárhozat alatt vagyunk. Az Úr Jézus azért jött el a világba,
hogy megszabadítson a bűn és a világ rabságából, és kimentsen a kárhozatból.
Jézus váltságműve nélkül mindnyájan elveszett emberek vagyunk. Hordozzuk
imádságban azokat, akik ezt még nem látják, akik úgy gondolják, minden rendben
van az életükben, mert Isten még nem ítélte meg őket.
Bildád teljesen kiborulva válaszol Jóbnak. Fel van háborodva, mert
nem érti sem Jóbot, sem Istent. Sőt, azért nem érti Jóbot, és nem tud együtt sem
érezni vele, mert nem ismeri igazán az élő Istent. Mert valóban minden ember
bűnös és Isten ítélete alatt van, de aki segítségül hívja Őt, és megtapasztalja
a kegyelmet, annak megváltozik az élete, az már Isten dicsőségére élhet. Isten
gyermekének az élete kedves az Úr előtt. Sőt, tudjuk, hogy minden ember élete kedves és érték, azért küldte el a Fiút a világba, hogy aki hisz Őbenne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen.
Isten szereti a bűnös embert, mert Ő teremtette, saját képére és
hasonlatosságára formálta, így nem azt akarja, hogy elvesszen, hanem, hogy
megtérjen és éljen.
Amennyiben csak féregnek tartana, akit el kell taposni, nem tett volna
meg mindent megmentésünk érdekében. Soha ne feledjük, életünk legnagyobb
mélységeiben sem, hogy az Úr szeret, és ezért van számunkra visszaút. Lehet az
Úrhoz kiáltani, és Ő megszabadít és visszafogad. Igen, bűnösök vagyunk, de
Isten úgy látja ezt, hogy eredetileg nem voltunk azok, csak a bűn bekormozta életünk
lámpáját, de azt meg lehet tisztítani. Mi képtelenek vagyunk rá, de az Úr Jézus
vére letisztít minden szennyeződést szívünk lámpaüvegéről, hogy azután
világítson a sötétségben mások számára.
János csodálatos dolgokat lát, amelyek egyben félelmetesek is, hiszen azt
jelzik, Isten gyermekeinek az élete soha nem lesz nyugalmas a földön (Jel
12,1-12). Az ellenség nem mond le róluk, mindent megtesz, hogy visszahódítsa
őket, beveti minden gonosz trükkjét, igyekszik megfélemlíteni, csakhogy eltántorodjunk az Úrba vetett hitünktől. Azonban ellen lehet állni, le lehet
győzni a gonoszt, a Bárány vére által.
A korábbiakban láttuk, hogy az emberek kétségbeesetten próbálják menteni
életüket, saját tudományukra alapozva kívánják megváltoztatni a világot,
megoldani a föld súlyos problémáit, miközben tagadják Isten létezését. Az ember
teljesen elfordult és elszakadt Teremtőjétől. Isten azonban továbbra is
mindent megtesz érte. János elmondja, hogy a megoldás már itt van, a Segítő megérkezett
világunkba, ezért nem kell úgy élnünk, mintha magunkra lennénk hagyva és csak
a saját képességeinkben bízhatnánk.
János szemei előtt egy mennyei látomásban megelevenedik a Krisztus
eljövetele, látja a vajúdó ószövetségi népet, Izráelt. Már hosszú ideje várta
a Szabadítót, és egyszer csak megérkezett. Mert Isten meghallja népe kiáltását,
és elküldi a segítséget, de vajon meglátjuk? Milyen kevesen ismerték fel, hogy
megszületett a Krisztus. Tulajdonképpen, magától senki nem jött erre rá, hiába
voltak a korábbi próféciák, csak azok értesültek az egész mindenség legnagyobb
eseményéről, akiknek külön kihirdette az Úr. Így azután, csak a pásztorok és a bölcsek,
majd általuk Izráel vezető rétege tudta meg a nagy eseményt. Ám csak az első
két csoport fogadta örömmel és indult a Király üdvözlésére. Ők átérezték
méltatlan és bűnös voltukat, felismerték, hogy szükségük van a Megváltóra. Rádöbbentem-e
már, hogy szükségem van Szabadítóra, mert összeroppantanak a bűneim, és Nélküle
nem látom a célt, nem látok értelmet, nem látok kiutat, mert elakadtam? Egyedül
csak Ő segíthet rajtam.
Azonban a vezetők nem így látták, úgy gondolták, nincs szükség új
királyra, elég, ha az ő kezükben összpontosul az élet, ők minden problémára
elegendők. Ezért ellene támadtak a szabadítónak. A nagy vörös sárkány már a
születést meg akarta akadályozni, majd azt követően is mindent megtett, hogy az
Úr Jézus meghaljon. Lássuk meg, a gonosz ma is mindent megtesz, hogy az Úr ne
jusson el az életünkig. Jézusnak és az Ő követőinek ma is van ellensége. A
gonosz ma is mindent megtesz, hogy senki ne jusson hitre. A már hitre
jutottakat pedig igyekszik megfélemlíteni, hogy bújjanak el, és ne mentsék a lelkeket, hogy csak a saját életük mentésére koncentráljanak, és ne hirdessék a megmentő
evangéliumot.
Isten népe akkor tud helytállni, ha rendszeresen kivonul a pusztába, és felismeri, hogy nem a világban, hanem a pusztában van a helye. A puszta
csöndjében töltődhetünk fel, és innen indulhatunk mások felé. Csak akkor tudunk
bizonyságot tenni, ha állandó kapcsolatban vagyunk Urunkkal, ha rendszeresen
csendességet tartunk és táplálkozunk az Igével.
A sátán nemcsak ellenünk támad, hanem Isten ellen is, fő célja, hogy
Istent letaszítsa a trónról, de ne féljünk, Isten trónja szilárdan áll. A sátán
le van győzve, Krisztus halála által. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, Jézus
győzött, és ma is él, mert feltámadt. Bízzunk Benne, mert a sátán legyőzhető.
Aki ellenáll neki, attól elfut.
A sátán levettetett, legyőzetett, és így a mennyben nincs már esélye,
ezért támad a földön, de ne féljünk, itt sem arathat diadalt, mert a Bárány
vére és a Hozzá való hűség és mindhalálig való kitartás által legyőzhető. Ne féljünk tehát, hanem
tartsunk ki mindhalálig, ne féltsük életünket, jólétünket, mert az Úr sem
féltette Önmagát, hanem meghalt értünk. Szálljunk csatába a gonosszal, mert a
Bárány vére által van győzelem. A gonosz tudja, hogy kevés az ideje, és
igyekszik kihasználni. Mi se feledjük, kevés az idő, és ezért mindent tegyünk
meg, hogy minél többen új életre jussanak. Jézusé a végső győzelem.
Légy éber reggel
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése