Ébredj!

Ú

jra Jób beszél, muszáj megszólalnia szenvedései ellenére is, mert nem segítséget tapasztalt eddig a barátai részéről, hanem felsőbbrendűséget (Jób 12,1-25). Azt érezte ki a beszédükből, hogy mivel az ő életük rendben zajlik, különbnek gondolják magukat. A nyomorúság vagy a tragédia hiánya nem azt jelenti, hogy én különb vagyok, hanem Isten irgalmáról és kegyelméről tesz bizonyságot. A jólét ideje felkészülésre adatott, hiszen bármikor én is próba alá kerülhetek, másrészt el fognak jönni a nemszeretem napok. Az idő telik, romlik az egészség, megvisel a kor mindegyikőnket, de felkészülünk-e ezekre a napokra?

Jóbot bántja, amiért támadást, lázadást látnak szavaiban és bűnt élete mögött. Hiszen, amit eddig elmondott, nem más, mint egy nagy kiáltás. Nem érti, miért szenved, de minden fájdalmát, az őt körülvevő nyomorúságot egy nagy kiáltásba csomagolja bele. Mindez azt is jelenti, hogy élete minden kérdésével, szenvedéseivel Istenhez fordul, Tőle várja a feleletet. Mert Istenhez szabad kiáltani, szabad mindent Hozzá vinni, mert Ő kész velünk foglalkozni, kész tovább vezetni.

Jób tudja, hogy barátai mindazt, amit képviselnek, másképp fogják látni, ha ők kerülnek abba a helyzetbe, amiben most Jób van. Mert addig könnyű okosnak lenni, könnyű bölcsességeket mondani másoknak, amíg mi jól élünk. De amikor az eddigi életünk megváltozik, kitartunk-e bölcs gondolataink mellett? Hányan látják másképp a dolgokat, amikor maguk is megbetegszenek. A szenvedés a dogmatikát lelkigondozássá alakítja.

Jób is gyönyörű keleti képes nyelven fejezi ki mondanivalóját. A természet felé irányítja barátai figyelmét, és rámutat, hogy a madarak is tudják, hogy a teremtett világ Isten kezében van. Semmi nem történik tudtán kívül. Az állatok ezért nem is aggódnak, mert tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy Isten gondoskodik róluk. Jó, ha ezeket mi látjuk, ha az Úr hatalmas kezére bízzuk magunkat. Mert még az életünk nehéz pillanatai sem kerülik el figyelmét. A megpróbáltatások idején sem hagy minket magunkra. Ő nem gyönyörködik a szenvedésben, és nem is a bűnös halálát akarja. Ő a mélységeinkben is keres. Azért engedi meg, hogy szakadékba jussunk, hogy ha hamarabb nem, hát ott döbbenjünk rá, hogy rossz úton vagyunk, de visszavár az atyai ház. Jó lenne, ha a szívünkig hatolna: nincs az a mélység, ahová ne jönne utánunk az Úr, nincs az a messzeség, ahonnan ne lehetne hazamenni. Nincs olyan bűnös élet, amire ne lenne bocsánat, ahonnan ne lehetne talpra állni, újra kezdeni. A kereszten lévő lator bűne is megbocsáttatott, Péter pedig a tagadása után rehabilitálva lett és újra kezdhette tanítványságát.

Urunk csodálatos, kész lehajolni hozzánk, hiszen Jézusban ezt tette meg, lehajolt az élet mélységeibe. Ő nem olvasta senki fejére a bűneit, nem mondta: magadnak köszönheted, csak felkínálta az új élet lehetőségét, az Isten országa gazdagságát. Innentől kezdve a mi dolgunk, mit kezdünk vele. Hát örüljünk a lehetőségnek, legyünk hálásak, hogy még velünk is kezd az Úr, és induljunk el követni Őt!

Bontsuk fel mai levelünket és áldjuk az Urat (Jel 3,1-6). Hát nem csodálatos, hogy ma is az Ő szerelmes levelével kezdhetjük a napot? Sőt, ezzel folytathatjuk is. Hiszen ezt a rövidke levelet többször is elolvashatjuk. Tegyünk úgy, mint amikor a társunk levelét kaptuk meg. többször is félrevonultunk, megkerestük a lehetőséget arra, hogy magunk legyünk, elővegyük levelünket és igyuk szavait. Hát így keressük meg ma is többször a lehetőséget Szerelmesünk szavainak olvasására. Igyuk az Ő üzenetét, hiszen ez valóban élő víz, friss forrás, amely felüdíti a lelket.

Ismét azt halljuk, hogy Urunk ismeri az életünket, tisztában van mind a belső, mind a külső állapotunkkal. Látja, hogy a nevünk az, hogy élünk, pedig halottak vagyunk. Vagyis komoly problémák vannak. Igen, mert Ő élő közösséget akar. Az élő közösség pedig a munkálkodó, a szolgáló közösség. Azok az élők, akik kilépnek saját védőhálójukból vagy a tespedtségükből, és másokkal is foglalkoznak. A halott pedig az, aki teljesen elsüppedt a maga kis világába, aki azt gondolja, az élet középpontjában ő áll. Pedig a középpont Krisztus, Tőle indulva fordulhatunk mások felé, mert Belőle áramlik az élet.

Érdekes tanácsot ad Jézus a halottaknak: legyenek éberek, vagyis ébredjenek fel, mert az életet nem lehet átaludni, nem lehet nyavalyogni. Ne gondoljuk, hogy akkor minden rendbe jön, ha levonulunk életünk hajófenekébe, mint Jónás, és nem veszünk tudomást a valóságáról. Ébresztő - mondja az Úr - és aztán mozdulj, indulj, ne magad sirasd, lásd meg, vannak nehezebb helyzetben élők is. Amíg elindulsz feléjük, viszed az evangéliumot, szereted őket és szolgálsz feléjük, magad is rendbe jössz. Mert aki mást felüdít, maga is felüdül.

Emlékezz vissza, mondja az Úr - többször olvassuk ezt, ez az Ő terápiája, emlékezzünk az első találkozásra, a kegyelem átélésére, arra, hogyan kaptuk az új életet, és ebbe kapaszkodva álljunk talpra és menjünk tovább. A régi Ige ismét megújítja az életünket. Emlékezzünk mindarra, amit az Úr adott eddig nekünk, és arra építve mozduljunk és szolgáljunk.

Az Úr szavait komolyan kell venni, mert ha nem tesszük, eljön, ítéletesen jön, mert elutasítottuk a segítséget. A fuldokló, ha nem engedi, hogy kimentsék, beleveszik a folyóba - ha nem tesszük, amit az Úr mond, nem indulunk szavára, rosszabb helyzetbe kerülünk.

Aki komolyan veszi az Igét, és kész felébredni, megmozdulni és változtatni, azt fehér ruhába öltöztetik, tiszta fehér ruhába, az üdvösség ruhájába, és az élet könyvében marad a neve, mert az Úr el nem múló életet készített az Őt szeretőknek.

 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!'

1. 'Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!' Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Isten áldásával.