Életet adó evangélium

J

ób ismét megszólal, és bizony, lesújtó a véleménye barátairól (Jób 16,1-23). Úgy látja, hogy nyomorúságos vigasztalók, nem ér semmit a jelenlétük, kudarcot vallottak. Vajon mi milyen vigasztalók és milyen eszközök vagyunk az Úr kezében? Bizony, mi is gyakran kudarcot vallunk, segítségünk nem ér semmit, és nem tudjuk a vigaszt keresőt reménység és megoldás felé segíteni. Úgy vagyunk, mint a tanítványok, amikor egy apa azt kérte tőlük, gyógyítsa meg szenvedő fiát. Azonban ők képtelenek voltak ezt megtenni, nem tudtak érdemben segíteni. Talán beszélni tudtak, elmondtak egy-két jó tanácsot, Igét idéztek, de nem szűnt meg a betegség, nem gyógyult meg a fiú. Hányszor így vagyunk mi is, tudjuk idézni oldalszámra az Igéket, csak éppen nem történik semmi. Nyomorúságos vigasztalók vagyunk, pedig az Úr azt szeretné, ha általunk is a világosság terjedne, az élet jelenne meg, és így emberek változnának meg, élnék át bűneik bocsánatát. Igen, mindez ma is lehetséges, mert az Úr ugyanaz, a Szentlélek ma is jelen van a világban, és munkálkodik.

Jób elmondja, már sok semmit sem érő beszédet hallott, sok haszontalan tanácsot kapott, sőt, azt mondja, ez a legkönnyebb, súlytalanul beszélni. Ő is mondhatna semmit sem érő szavakat, csak lenne fordított a helyzet, csak lennének ők Jób helyében. Ezzel rátapintott a lényegre: azért haszontalan vigasztalók, mert nem tudják igazán, milyen is Jób nyomorúsága. Ők még nem éltek át hasonlót. Mert csak akkor tud szavunk hatásos lenni, ha mögötte fellelhető az együttérzés, az a bizonyságtétel, hogy én is voltam már hasonló helyzetben, de átéltem Isten szabadítását. Ilyen bizonyságtétel nyomán oldódik az ellenállás, nyílik a szív. Aki másokat vigasztal vagy hívogat az Úrhoz, soha nem szabad elfelejtenie, hogy ő is kegyelemre szoruló bűnös.

Jób szenvedése egyre növekszik, testi ereje fogy, de még ebben a helyzetben is keresi Isten segítségét, keresi kérdéseire a választ. A legnagyobb fájdalmak idején sem adja fel, mert tudja, az idő telik, a napok és az évek elfogynak. Mert ha úgy tűnik is, hogy előre haladunk, és sok időnk van, tudnunk kell, hogy a földi lét vége felé haladunk. Eljön az idő, amikor ebből a világból távoznunk kell, mert, ahogy Jézus jövetelének sem napját, sem óráját nem tudjuk, úgy a világból való kimenetelünk idejét se. Így azután nem a szerzés, a helyezkedés, a hatalom megragadása az elsőrendű feladatunk, hanem Isten kegyelmének a megragadása. Az a lényeg, hogy megtapasztaljuk az Úr kegyelmét, átéljük, hogy megbocsáttattak bűneink, és amikor elmegyünk, legyen az a bizonyosságunk, hogy Jézussal megyünk. Igen, Akinek az élete Jézusé, aki Neki él, az hazamegy, annak örök élete van. És az az élet soha el nem múlik, az az élet minőségileg több, mint ez a földi. Ezért szakadjunk el a világ bűvöletétől, és igyekezzünk mennyei kincseket, el nem múló értékeket keresni.

A Jelenések könyve is folytatódik, János látása tovább gördül, a Bárányt látja, amint kezében tartja a könyvet (Jel 6,1-8). Csodálatos kép: a világ és benne a gyülekezetek élete, jelene és jövője az Ő kezében van. Ő tartja kezében életünket, az események nem véletlenül érnek bennünket, hanem minden az irányítása alatt van. Az Úr nyitja fel a pecséteket, tehát az események idejét Ő szabja meg. Az élet és az utolsó idők történéseit sem a véletlen, az idő, hanem maga az Úr határozza meg. Ez vigasztalással tölthet el bennünket - az élet viharai is az Úr erős kezében vannak, és addig tajtékozhatnak, amíg Ő engedi.

A pecsét feltörése után négy lovas jön elő és vágtat végig a földön. Ezek a lovasok is az egyik mennyei lény, egy vén szavára jelennek meg és indulnak el.  Az első ló fehér, és a rajta ülő kivonul és győz. Tehát ez egy győztesen haladó lovas. Ám nem látunk nyomában pusztulást, nincs vér és könny, nincs szenvedés. Pedig a többi lovas nyomán szenvedés és halál jár. Az első lovas mintegy előtte jár a másik háromnak, és nyomában felfakad az élet. Ez a győzelem, amit arat, a szívekben megy végbe. Ez a ló és lovasa az evangéliumot viszi, mert az Úr gondoskodik, hogy az örömhír bejárja a világot és életet fakasszon. Mert igazi élet az evangélium által fakad. Ott lesz igazi élet és boldogság, ahová betér Isten országa.

Ez a lovas nyílvessző nélküli íjat tart a kezében, vagyis az Igét, amely nem pusztít hanem inkább begyógyítja a bűn és a halál okozta sebeket. Adjunk hálát az Úrnak, hogy ma is jelen van az Ige, sőt, láthatjuk, hogy eddig soha nem tapasztalt formában, a világhálón keresztül is eljuthat az emberekhez. Az interneten korlátok nélkül száguldhat az evangélium lovasa, nincsenek határok, és bárkihez eljuthat.

Ellenben a másik három lovas nyomában pusztítás jár. Igyekeznek lerombolni mindazt, amit az Úr felépített. Mindent megtesznek, hogy egymással szembefordítsák az embereket, hogy nyomorúságba taszítsák és a halál, az örök halál felé sodorják őket.

Az Úr Jézus békességet ad, az Ő békességét adja, nem úgy adja, ahogy a világ. Ezek a lovasok pedig elveszik a békességet a földről. Mert az igazi békesség Krisztusban található. A gonosz lovasok ahová beteszik a lábukat, megszűnik a béke, felfordulás támad nyomukban, az emberek éheznek, szenvednek és meghalnak. Mindezt előrefelé látja János, tehát nem csupán a saját korára, nem csak a múltra, hanem a jövőre is. Ezzel azt üzeni, az emberiség világa fejlődhet, tudása növekedhet, de az élet nem változik, mert a három lovas mindig vágtat, mindig jelen lesz, és nyomukban jár a pusztulás, a halál, és ezt az ember nem képes megszüntetni. És ezt ma is láthatjuk, a fejlett tudomány ellenére sem szűntek meg a betegségek, nem múltak el az ellenségeskedések, nincs leszerelés.

Azonban azt is meg kell látnunk, hogy hatalmuk és lehetőségük véges, hiszen nekik is adatik a lehetőség, ők élnek vele, kihasználják az időt a rombolásra. Éljünk mi is a lehetőséggel, térjünk meg az Úrhoz, és lépjünk be a fehér ló lovasának táborába, vigyük az életet adó evangéliumot.

 Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.