De nem így van közöttetek

S

alamon megkapta, amit kért, sőt, az Úr bőséges ráadást is adott neki, és ez már látszik is az ország életén (1Kir 4,1-20). Bölcs döntései növelik felé a bizalmat, az emberek tudják, hogy nem egyéni érdekek mentén, nem is részrehajlóan hozza meg az ítéletet. Az Úrtól való bölcsesség azt jelenti, hogy mindig figyel Istenre. Az ítéleteket, döntéseket az Úrtól kéri el. A bölcsesség nem csupán tudás és élettapasztalat összessége, hanem Istenre való hangolódás. Ez azért szükséges, mert egyedül az Úr ismeri az életet és látja annak minden összefüggését. Aki Istent kihagyja az életéből, nem figyel a szavára, nem nevezhető bölcsnek, bármilyen képzettsége és tudása is legyen. Ezért alázattal hívjuk be mindennapjainkba, ne induljunk el Nélküle, hanem kérjük tanácsát, vezetését. Isten azt ígéri, hogy aki Hozzá fordul, annak tanácsot ad (Zsolt 32,8).

Az egész Izráel királya volt Salamon, ez fontos megjegyzés, mert Dávid is csak hét év után lett egész Izráel uralkodója. Isten megáldotta az ifjú királyt, az emberek pedig meglátták ezt, és rábízták magukat. Fontos, hogy tudjunk bízni egymásban, és abban, aki előttünk jár. Salamon felé a bizalmat hite, az Úrnak való engedelmes élete munkálta ki. Ha látszik az életünkben az Úrhoz való tartozás, ha felismerik, hogy döntéseinkben jelen van Isten szava, akkor bízni is fognak bennünk.

Dávid király életét és erejét a harcok kötötték le, Salamont pedig az ország életének a megszervezése. Tudja, hogy a jól felépített társadalom válik erőssé.  Nem a fegyverek adják az ország igazi erejét és stabilitását, hanem a benne élők között megvalósuló rend. Akkor erős egy közösség, amikor mindenki a helyére kerül és tudja, hogy ott mi a feladata. Ez is Isten országának jellemzője, Isten mindenkit a helyére állít, oda, ahol valóban az tud lenni, aki, és megmondja a feladatunkat is.

A fejezet azzal a megállapítással zárul, hogy boldogok voltak. Isten népe boldog volt. Ez ritka megállapítás, mert bár az ember boldogságra törekszik, mégis kevesen mondhatják el magukról, hogy boldogok. Itt pedig nem is egy emberről, hanem egy egész népről van szó. Ez még ritkább, sőt, talán nem is fordul elő, hogy egy egész nép boldog legyen, elégedetten és örömmel éljen. Ezt a megállapítást nem ők teszik, hanem mondják róluk. Mindezt azért, mert a boldogság meglátszik rajtuk. Ahogyan a boldogtalanság, a keserűség, fájdalom, úgy a boldogság is meglátszik. A boldog ember sugárzik, örül mindennapjainak. És ez az öröm nem néhány perces vagy egy napos, hanem örökre szól. Hogyan? Hát lehetséges ilyen boldogság? Igen, mert az igazi boldog élet forrása Isten. Ezek azért voltak boldogok, mert Istenre csatlakoztak, Belőle merítettek erőt, az Ő szava irányította életüket. Így azután nem a király akarata volt az első helyen, nem egy kis kör érdekei mentén haladt az élet, hanem mindig Isten népének érdeke és java volt szem előtt. Amikor egy közösség java van a vezetők szeme előtt, az mindig meglátszik.

A tanítványok már jó ideje Jézussal vannak, mégsem értik igazán (Mk 10,35-45). Nem hallják, amit mond, mert szelektív a hallásuk, csak azt hallják meg, amit akarnak. Jézus a szenvedéséről és haláláról beszélt, ám ők ezt nem értik, mert az ő képzeletükben dicsőségről és uralkodásról van szó. A tanítványok világába nem fér bele a szenvedés és a halál. Nem tudnak Jézussal menni, nem látják a valóságot, mert álmaik világában élnek, vágyaikhoz akarják igazítani az Urat.

Hányszor vagyunk mi is így, talán épp a mostani időkben is, nem akarjuk látni az idők jeleit, az élet valóságát. Így azután álmodozunk, elringat a jólét, és úgy véljük, ez mindig így marad, sőt, egyre jobb lesz. Azonban tudatosítani kell, hogy az a világ, amelyből Krisztus folyamatosan kiszorul, nem egyre jobbá, hanem gonoszabbá válik. Ebben a világban a pozitív változás, a jó felé való haladás össze van kapcsolva Jézus Krisztussal. Nélküle az ember nem tud jó lenni, szükségünk van Jézus beavatkozására, Ő formálja újjá szívünket és formál új, krisztusi emberré. Ha ezt az újjáformálást nem igényeljük, marad a szívünk gonosz, és egyre gonoszabbá válik. Hiszen a romlás soha nem áll meg, hanem egyre inkább elterjed. A barackon is előbb csak egy kicsi pontban látszik a romlás, de ha nem távolítjuk el, egy idő után az egész gyümölcs meg fog romlani, és étkezésre alkalmatlanná fog válni.

Jakab és János saját magával van elfoglalva, Jézus a szenvedéséről, haláláról beszél, ők pedig saját pozíciójuk építésén gondolkodnak. Számukra az a lényeg, ők legyenek az elsők, ők foglalják el Jézus oldalán a legjobb helyeket. Jó résen lenni, mert ha e két tanítvány szívét is megkísértette a hatalom, a vaskosabb pénztárca, mennyivel inkább minket. Már nem Isten országa, az evangélium hirdetése a fontos számukra, hanem a pozíció, a karrier, a hatalom. Ők a csúcson akarnak lenni. A többi nem számít, csak ők legyenek legfelül. Olyan szomorú, hogy nem látják, Jézus nem ezért jött. Isten országa nem erről szól.  Ennél már csak az a szomorúbb, hogy ma sem értjük. Minket is egyéni érdekek mozgatnak, gyakran még Isten országát, a gyülekezetet is egyéni vágyaink megélésére, jólétünk biztosítására igyekszünk felhasználni. Az egyház ilyen szempontok alapján nem más, mint ugródeszka a siker, a hatalom és a jólét csúcsára.

Az Úr azonban rámutat, nem erről van szó. Végre fel kell ébredni és meg kell látni, nem erről van szó. Mert ha ez lenne a fontos itt is, akkor semmiben nem különbözne Isten népe a világtól. A világban valóban így mentek és mennek a dolgok, de az Úr most kiragad a világi gondolkodásból, és beleállít az Ő országába. Rámutat, a világban így van, ott minden a hatalomról, a pénzről szól, de nem így van közöttetek. Soha ne feledjük ezt, és mindig engedjük megszólalni bennünk ezt az igét: „de nem így van közöttetek”. 

Isten országa egy másik világ. Itt Isten elképzelése szerint zajlik az élet. Az emberek Isten országában nem ugródeszkák, nem sikereink eszközei. Isten országában az elöljárók nem az emberekből, hanem az emberekért élnek. Nekik szolgálnak. Urunk is ilyen szempontok szerint élt. Szolgálni jött, és szolgaként életét adta értünk. Így azután számunkra már nem a világi trendek szolgáltatják a mintát, hanem az Úr Jézus. Nekünk mindig Hozzá kell magunkat szabni, meg kell vizsgálni, nem az uralkodás vágya motivál-e. Ha igen, kérjük a szabadítást, kérjük Urunkat, adjon szolgáló lelkületet számunkra. Soha ne feledjük, az „Emberfia azért jött, hogy ő szolgáljon”. Ez azt is jelenti, hogy a tanítványai is azért vannak a világban, hogy ők szolgáljanak, és nem azért, hogy nekik szolgáljanak mások, vagy kiszolgálják őket.

 Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, minden jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtartásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.