Foglalkozz Jézussal!

M

egszületett az északi királyság, a tíz törsz tagjai Jeroboámot tették királyukká (1Kir 12,20-33). Jeroboám és a tíz törzs esélyt kapott arra, hogy az Úr akaratát megvalósítsa. Júdától különválva megnyílt számukra a lehetőség a bálványok nélküli életre. Ők mutathatták volna meg, mit jelent Isten népeként élni. Az elkövetkezőkben azt fogjuk látni, hogyan is éltek a lehetőséggel. Arról olvasunk, bizonyságtétellé válnak-e, vagy ők is elfordulnak az Isten iránti hűségtől. Életünk mindig lehetőség a bizonyságtételre. Megmutathatjuk a krisztusi életet. De vajon sikerül-e? Sikerül-e mindig a keskeny úton járni? Azért kapunk új lehetőségeket, hogy éljük meg általuk az evangéliumot. Mi ragyoghatjuk bele a világba Krisztus fényét, mert úgy küld ki minket, mint a világ világosságát, mint a sötétben ragyogó csillagot. Az a feladatunk, hogy ragyogjunk, és ez lehetséges is, mert az Ő fényét adjuk tovább.

Roboám nem tudja elviselni a szakadást, nem látja meg alázattal, hogy rossz döntést hozott, és fegyverrel próbálja kijavítani a hibát. Mi is nehezen látjuk meg hibáinkat, nem akarjuk észrevenni, hogy a mi felelősségünk is a kialakult helyzet. Mindig mást okolunk, és gyakran akarunk mi is erőszakot alkalmazni. Ám az erőszak nem megoldás. Semmit nem képes jóra változtatni a fegyver, mert nyomában mindig még több seb keletkezik. Roboámnak azt is meg kell tanulnia, hogy amit az Úr elvett tőle, azt nem lehet fegyverrel visszaszerezni.

Isten egy prófétán keresztül üzeni meg Roboámnak, hogy ne harcoljanak Izráel fiaival, hanem térjenek haza. Isten nem támogatja a testvérharcot. Nem akarja, hogy egymás ellen harcoljanak. Roboám pedig hallgat az Úr szavára. Ezt jó olvasni, hallgat az Úr szavára, és elfogadja a veszteséget. Nem harcol, nem okoz még több sebet, hanem igent mond Isten akaratára. Urunk szól a mi számunkra is, hallgassunk mi is így Rá, mint Roboám. Tegyük meg, amit mond, akkor is, ha ez veszteséggel jár, ha ellenkezik saját tervünkkel. Mert mindig az hoz megoldást, ha hallgatunk az Úrra.

Ezt követően igénk az északi királyság felé fordul, így mi is nyomon követhetjük a történéseket, és meglátjuk, milyen irányban indulnak el. Jeroboám az ország kiépítésének fog neki, de azt látjuk, hogy nem ismeri igazán az Urat, és nem bízik Benne. Mert ígéretet kapott, hogy övé lesz a tíz törzs, és meg is kapta, mégis fél. Fél, hogy a nép elpártol Tőle. Nem bízik Istenben, és ezért a félelmei vezérlik. A félelem rossz tanácsadó, nem Isten közelébe segít, hanem inkább elszakít Tőle. Jeroboám fél, hogy a jeruzsálemi templomba járó nép visszatér Dávid házához. Félelme saját ötletek felé irányítja, és két aranyborjút készíttet. Nem az Úrnak készít oltárt, nem a területén levő papokat és lévitákat bízza meg az istentisztelet kiépítésével, hanem ő ad a népnek bálványt. Isten kettévette az országot, de a kultuszt nem. Isten nem maradt Júdában, hanem Izráel területén is jelen van, mert Ő mindenható.

Milyen könnyen elfordul a szívünk, milyen könnyen becsapjuk magunkat. A nép és Roboám is elhiszi, hogy a borjúk szabadították meg őket. Pedig ez hazugság. Ábrahám, Izsák és Jákób Istene hozta fel őket Egyiptomból és adott nekik földet és életet. Ne engedjünk a gonosz hazugságainak, semmilyen más isten nem azonos, nem egyenlő Jézus Krisztus Atyjával. Minden más Őrajta kívül csak bálvány. Roboám engedett a hazugságnak, és saját kultuszt épített. Tehát letért az Úr útjáról, nem jól élt a lehetőséggel, és az egész népet rossz irányba fordította. Olyan jó tudni, hogy nincs szükség bálványokra, mert az Úrban mindig bízhatunk. Amit Ő megígér, azt mindig meg is cselekszi. Ne hallgassunk az idegen hangokra, hanem egyedül csak az igére.

Betániában még a Jézust megkenő asszonyt bírálták néhányan, valószínűleg Júdás is, most meg már elárulja Jézust (Mk 14,10-25). Mással könnyebb foglalkozni, mint önmagunkkal. Júdás nem figyelt a szívére, nem látta meg azt, ami benne van. Kereste az alkalmat, hogy elárulhassa. Megdöbbentő, mert mennyi alkalma volt arra, hogy igazán megismerje az Urat. Sok lehetőséget kapott, ám ő nem élt velük. Nagyon sok alkalmat kaptunk az elmúlt években, de jól használatuk-e fel őket? Jobban megismertük Urunkat, Övé már az életünk?  Júdás nem látta meg a sok csoda és tanítás ellenére sem Jézusban a Megváltót. Nem látta meg, hogy Jézus nem úgy végzi el messiási küldetését, ahogyan azt ő gondolja. Nem igazította elképzeléseit Jézushoz, hanem Jézust akarta magához igazítani.

Jézus közben készül a pákavacsorára, amely már rámutat az Ő halálára, mert Ő Isten Báránya, Ő fog most meghalni a mi bűneinkért. Felnyílt-e már a szemünk, megláttuk-e, hogy Ő az igazi bárány, Ő halt meg, hogy nekünk életünk legyen?

Két tanítványt küld előre Jézus, és ők el is indulnak, és mindent az Úr szavai szerint találnak. Nekik csak követni kell a megmondottakat, és jön a korsót vivő ember, vizet visz, és így rátalálnak a helyre, ahol a vacsorát elkészíthetik. Az Úr mindig előttünk megy, ad jeleket, útmutatásokat, figyeljünk rájuk. Minket igéje által vezet, és amennyiben komolyan vesszük, felismerhetjük Urunk vezetését.

Vacsora közben Jézus elmondja, hogy valaki közülük elárulja Őt, olyan személy, aki most is köztük van, és együtt eszik velük. A gonosz mindig igyekszik belülről támadni, a tanítványok közt keresi meg a maga emberét. A többiek megrémülnek, és kérdezgetik: Csak nem én? Ez azt jelzi, tisztában vannak magukkal, és képeseknek tartják magukat az árulásra. Jó megkérdezni: Uram csak nem én árullak el? Mert bizony, tőlünk minden kitelik, ezért van szükségünk Urunk állandó jelenlétére. Mihelyst lazul a kapcsolat, mihelyst helyt adunk a gonosznak, elbukunk. Ne adjunk helyet a gonosz számára, hanem kapaszkodjunk az Úrba, Ő segít megmaradni, tovább menni a keskeny úton.

Tehozzád teljes szívből

1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.

2. Ha, Uram, bűnünk szerint Minket büntetnél meg: Uram, e világ szerint Ki állhatna úgy meg? De a te irgalmad nagy A téged félőkön, És te engedelmes vagy, Hogy dicsérjen minden.

3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjében. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.

4. Izráel, az Istenben Vesd reménységedet, Mert szent irgalma bőven Nagy messze kiterjedt. Megsegít ő mindenben, Hívein könyörül, Az Izráelt kegyesen Kimenti bűnébül.

Isten áldásával.