Ébredj!

A

mint már láttuk, a bűnnek mindig megvan a következménye, de ezt a következményt el lehet hárítani, amennyiben a bűnös megtér, elhagyja bálványait és ismét az Úr törvényére figyel (1Kir 11,26-43). Salamon is kapott időt a megtérésre, életének korrigálására, hiszen nem azonnal megy végbe Isten ítélete. Így van ez a mi életünkben is, kapunk időt dolgaink rendezésére, Isten azt akarja, hogy visszakerüljünk a keskeny útra, amennyiben letértünk róla. Mindent megtesz, hogy felébredjünk, ám ahogyan Salamon nem vette komolyan a jelzéseket, mi is gyakran figyelmen kívül hagyjuk, vagy megmagyarázzuk, nem úgy kell érteni, ez nem nekünk szól. Pedig az ige mindig azért szólít meg, hogy változtassunk, visszatérjünk Isten akaratához. Vegyük komolyan Isten szavának megcselekvését, ne engedjük el a füleink mellett, hanem tegyük meg, amit mond. Tegyük meg, mert nem tudjuk, meddig van lehetőség a változásra, mikor ér véget a kegyelmi idő. Hiszen a Biblia arról is beszél, hogy egyszer lejár a kegyelmi idő. A terméketlen fügefa a vincellér közbenjárása nyomán kapott még egy újabb esztendőt, azalatt a vincellér mindent megtett a gyümölcsért, de ha nem fog teremni, akkor a kivágás sorsára jut. Amennyiben nem tesszük meg, amit kér az Úr, letelik az idő, az ítélet bekövetkezik.

Az Úr elszakítja Salamontól a királyságot, és azt is megmondja, miért teszi ezt. Azért lesz így, mert elhagyta Istent, és a szomszédos népek isteneit imádta, és nem az Úr útjain járt. Letért az Úr útjáról. Ez nagyon lényeges, mert az Úr látja így Salamon életét, ő bizonyára másként ítélte meg önmagát. Ha valaki figyelmeztette, uram, király rossz úton jársz, bizonyára nem értett vele egyet. Mint ahogy mi sem értünk egyet kritikusainkkal. Azonban mindig az a lényeg, ahogyan az Úr látja az életünket, és ha Ő azt mondja, elhagytál engem, akkor az úgy van, hiába is magyarázkodom. Urunk bocsássa meg, amiért mindig kimagyarázzuk magunkat, ebben nagy mesterek vagyunk, de magyarázkodás helyett végre tartsunk őszinte bűnbánatot. Merjük kimondani: úgy van, Uram. Adjunk igazat Neki, ahogy a szíroföníciai asszony is tette. Amikor Jézus rámutatott, hogy nem jó elvenni a fiak kenyerét, és a kutyáknak adni, azt válaszolta: úgy van, Uram, de a kutyák is esznek a lehullott morzsákból. Merjük kimondani: elhagytalak, Uram, jól látod, baj van velem, de Hozzád jövök, mert könyörülő és irgalmas vagy. És Ő Jézus keresztjéért, az ott kiontott drága vérért kész megbocsátani.

Isten Jeroboámot választja ki a tíz törzs uralkodójának. Kegyelemből kapja meg ezt a lehetőséget, de neki is figyelnie kell az Úrra. A kapott ajándékot csak úgy tarthatja meg hosszútávon, ha azt teszi, amit helyesnek lát az Úr. Isten országában lenni nem azt jelenti, azt teszem, amit akarok, hanem, azt teszem, amivel megbízott az Úr. Ezt csak úgy tudom megtenni, ha figyelek Rá, ha állandó összeköttetésben vagyok Vele, és kérdezem, mit lát helyesnek az Úr. Mert bizony, Isten nem azt tartja helyesnek, amit mi, amit a környezetünk. A világ véleménye állandóan változik, ami ma helyes és jó gyakorlat, az holnap már nem felel meg. Amiért ma kitüntet a világ, holnap elítél érte. Hogyan lehet akkor egyáltalán jól tájékozódni? Úgy, ha Isten igéjére figyelünk, az alapján látjuk meg, mi is a helyes, és ha felismertük, akkor cselekedjünk is aszerint.

Mindaz, ami Jézus szájából elhangzik, a legcsodálatosabb esemény felé irányítja figyelmünket (Mk 13,21-37). Ez a világ történéseinek központi eseménye, ezért történik minden, ez pedig nem más, mint az Emberfia eljövetele. Minden azért van, hogy majd az Őt elutasító, megfeszítő ember meglássa a dicsőség Királyát. Milyen csodálatos esemény is lesz, boldog mindaz, aki részese lehet, egyszer csak megjelenik a felhőkön. Várom-e ezt a felemelő pillanatot, várom-e az én Uramat?

Azonban ezt a napot sok nehéz pillanat előzi meg. Isten népének sok mindenen kell keresztülmennie. A gonosz mindent megtesz, hogy elszakítson Tőle, vagy hatástalanná tegyen. Lefoglal önmagunkkal, a megélhetésre koncentrálja a figyelmünket, vagy álhírekkel hozza a hívőket izgalomba. Jézus rámutat, ne higgyünk a hamis krisztusoknak, prófétáknak, még ha csodákkal is próbálják alátámasztani üzenetüket. Maradjunk meg mindvégig az ige bizonyságtétele mellett. Az igében mindent megtalálunk, amire szükségünk van. Az Úr előre megmondta mindazt, ami segítségünkre lehet a sötétségben, mert az Ő szava világosság.

Az Úr a jelekre irányítja a figyelmünket. Azt kéri, úgy figyeljünk, mint amikor a fügefa kihajt és jelzi, itt a nyár, a gyümölcsérés ideje, úgy a jelek is arra mutatnak, közel van Ő, az ajtó előtt. Igen, Ő itt van, szívünk ajtaja előtt, de ezt az ajtót nekünk kell kinyitni, ezt más nem teheti meg. Lássuk meg, hogy közel van életünkhöz, talán már régóta ott vár az ajtó előtt, várja, hogy beengedjük. Hányszor úgy gondoljuk, messze van tőlünk az Úr, az ige azonban rámutat, közel van Ő, csak én nem veszem észre. Nem látom, hogy itt van, nem hallom, hogy zörget. Miért? Mert sok zaj vesz körül minket. Reggeltől estig szól valami körülöttünk, ami igényli figyelmünket. És ebben a zajban, pörgésben nem halljuk Őt. Szabaduljunk meg a zajoktól, legyünk csöndben, mert a zörgetést csöndben halljuk meg. A jeleket és az Úr közelségét csak rendszeres csendesség által vesszük észre. Szánjunk minél több időt Urunkra, ne csak mondjuk, hogy szeretjük Őt, és hogy Ő az első, hanem éljünk is úgy, mint akiknek valóban Ő a legfontosabb.

Az ég és a föld elmúlik, Jézus határozottan mondja, hogy el fog múlni ez a föld, letelik a történelem ideje, és az új teremtés felé haladunk. Az egyetlen biztos, elmúlhatatlan dolog ezen a földön az ige, az Úr szava.

Számítgatás helyett vigyázzunk. Álljunk őrhelyünkre, és várjuk visszatérő Urunkat. Úgy várjuk, mint az őrszem várja az ellenőrzést, minden idegszálával figyel, nem engedi, hogy meglepjék. Mi se engedjük, hogy meglepjen az a nap, hogy alva találjon, hanem boldog várakozásban. Legyünk készen, ha váratlanul érkezik is, ébren találjon. Ezért mondja Pál apostol, ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus (Ef 5,14). Serkenjünk fel az alvásból, a lelki halálból, ne bóbiskoljunk tovább, eljött az ébredés ideje.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.