Van kivezető út a csüggedésből

T

alán egy-egy nagy győzelem után mi is meglepően tapasztaljuk a mélységet, depressziós, világvége-hangulatot (1Kir 19,1-8). Illés is igen mélyre jutott, meg akar halni, kimondja, most már elég. Hányszor jutunk el ide, igen, ide, még a hívők is. Összeroskadunk, és azt mondjuk, nem bírom tovább, most már elég, nincs értelme tovább élni. De hát Illés próféta volt, mondjuk, és egy próféta is lejuthat ide. Sokszor levonjuk a tanulságot, igen, még Illés is depressziós lett, hogyne lennék az én is. Azonban nem kellett volna így alakulnia a dolgoknak. Isten gyermekének nem kötelező összeesni, mélységekbe jutni. Valami történt Illéssel, aminek nem kellett volna megtörténnie.

Nézzük meg, mi is történt! Isten hatalmasan kijelentette magát, tüzet adott az égből, a nép pedig megvallotta, hogy az Úr az Isten. Egy ilyen diadalt nem kellene összezuhanásnak követnie, itt örülni kellene és hálát adni az Úrnak.  Azonban nem ez történt, Illés megölte a Baal-prófétákat. Ezzel a tettével elrontotta a bizonyságtételt. Isten tüze nem tett kárt bennük, de ő megölte őket. Jezábel pedig, amikor megtudta a történteket, bosszút esküdött Illés ellen. A próféta pedig megijedt. Tehát a nagy bizonyságtételnek folytatása van, nem elég a buzgó ima, amit mindenki lát, és a tűz, az is fontos, ami mindezek után következik. Nem elég, ha látják, hogy eljárunk a templomba, az sem, ha buzgón énekelünk és figyelünk az igére; mindenki azt figyeli, ami az istentisztelet után következik. Hogyan élünk, mi teszünk a templomból való kijövet után. És gyakran ekkor rontjuk el a dolgokat. Kijövünk az istentiszteletről, és figyelik, hová tart az utunk? Mi a fontos és hogyan viselkedünk, mit tartunk igazán fontosnak, és milyen indulatok vezérelnek? Illést a bosszú vitte előre, ő gyilkolt. Mi visz előre? A bosszú vágya, a pénz utáni hajsza, a karriervágy? Vagy pedig a krisztusi alászállás indulata jelenik meg általam? Ez fontos, mert erre odafigyelnek.

Illés ölt, és erre Jezábel bosszúvággyal felelt, és ekkor összeroppant a próféta. Tehát összeroppanása a tettének és az arra adott válasznak az egyenes következménye. Jó, ha megvizsgáljuk szívünket, és megkérdezzük: Uram, mire lehet válasz a kiborulásom, összeroppanásom? Mikor és hol tettem rosszul bizonyságot? Illés nem az Úr segítségét kéri, hanem menekül. Rossz válasz, a menekülés mindig rossz válasz. Menekül a pusztába, majd menekülni akar a halálba. Neki pedig van tapasztalata, lehetne az Úr korábbi tetteiből erőt meríteni. Milyen hamar megfeledkezünk az Úrról, elfeledjük, hogy Hozzá fordulhatunk mélypontjainkon is, mert Nála van segítség.

Illés teljesen leereszt, nem érdekli semmi, úgy gondolja, elég. Milyen hibás gondolat, amikor én akarom megmondani, mikor jön a befejezés. Az életünk utolsó felvonását is az Úr írja meg. Ne akarjuk ezt saját kezünkbe venni. A mai szakasz rámutat, még innen is van visszaút, mert Isten soha nem adja fel. Ő még engedetlen, bosszút álló prófétájáról sem mond le, nem adja fel az érte való küzdelmet. Ez nagyon jó hír. Jézus eljövetele is ezt mutatja, Isten nem adja fel, azért küldte a Fiút, hogy Általa szabadulást és reménységet adjon. Ő soha nem adja fel.

A prófétához követet küld, megerősítő eledelt ad a számára. De ehhez fel kell kelni, ki kell jönni a depresszió lehúzó ágyából. Ki kell kelni az ágy-koporsóból, és enni kell. Nekünk is táplálékot kínál az Úr, az igét, mert ez táplálja lelkünket, ebből meríthetünk erőt a folytatáshoz. Kelj fel és egyél. Ez úgy is hangozhat, vedd kézbe ismét a Bibliát, amit már rég félreraktál. Vedd újra elő, mert nélküle nem lesz erőd, képtelen leszel innen kijönni. Csakis az igével való táplálkozásból nyerhetünk erőt a talpra álláshoz.

Nem könnyű kijönni a csüggedés mocsarából, különösen, ha nem is igazán akarunk. Illés azt gondolta, azért kapta az ennivalót, hogy aztán tovább bírja az alvást. Az Úr azonban nem hagyja tovább aludni, nem aludnia kell, hanem összeszednie magát, bármilyen nehéz is, és tovább menni. Újra eszik, és most már elindul, most már képessé válik az erő feletti útra. Igen, a saját erején felüli út áll előtte, de nem is ezzel megy tovább, hanem az Úrtól kapott erővel. Az Úr erejével talpra lehet állni. Ne engedjünk a lehúzó erőknek, az önsiratásnak, a fáradtság visszahúzó erejének, hanem tegyük, amit az Úr mond. Kelj fel és egyél. És ha erre Ő szólít fel, menni fog, mert ad erőt hozzá. Ez már újszövetségi magaslat, Jézus Krisztus többször is mondja magatehetetlenen embernek: kelj fel és járj. És szavában olyan erő van, hogy fel kell állni. Aki eddig képtelen volt a járásra, az képessé válik rá, sőt, ismét munkaképes lesz. Ez a történet azt üzeni, te se add fel, mert az Úr erejével ki lehet jönni a legmélyebb állapotból is. Lehet, hogy eddig semmi sem segített, de vedd kézbe az igét, mert az Isten ereje. Ez az erő kimozdít a lelki bénaságból is. Sőt, általa tovább lehet menni. Jöjj és kérd segítséget, mert azt ígéri, hogy ha megnyitjuk a szívünket a Szentlélek előtt, erőt kapunk. Igen, a Szentlélek lesz most az erőforrásunk, Ő lendít tovább a holtponton.

Most, Jézus halála után találkozunk arimáthiai Józseffel, ő is a nagytanács tagja, és kiderül, azért ő más, ő várta az Isten országát (Mk 15,42-47). Az Úrnak mindenütt vannak eszközei, mindenütt találhatunk olyanokat, akik hisznek Benne, és komolyan veszik szavát. Még ott is találkozhatunk tanítvánnyal, ahol nem is gondolnánk. József csendesen élte meg a hitét, mert nem kell mindig felhívni magunkra a figyelmet. Amikor azonban eljött a cselekvés ideje, felismerte, és munkához látott. Nem mindig a legnagyobb hangúak a legjobban látszók a legkiválóbb tanítványok. A nagyhangú, magukat hősnek tartó tizenkettő közül senki nincs a közelben. Az eddig visszafogott József meglátja, eljött az ő ideje, és elmegy Pilátushoz. Ez az ember figyel felfelé, és enged a Szentlélek indításának, mert tudja, csak ő állhat Pilátus elé.

Aki maga is várja az Isten országát, az megbátorodik, az tovább fog menni, mert keresi az Urat, keresi Isten kegyelmét. Aki pedig belépett az országba, igyekszik mindent megtenni érte. József meglátta, hol a helye és mi a feladata. Nekünk is van feladatunk Isten országában. Van olyan feladat, amit csak én végezhetek el, mert az az én ajándékom. Ne azon siránkozzunk, mi miért nem vagyunk idegen országban misszionáriusok, hanem tegyük meg a magunk helyén azt, amire a Lélek indít. Józsefről nem igazán hallunk sokat, de ez fontos feladat, itt csak előtte nyílik meg a kapu a Jézust szeretők közül, és ő belép a kapun. Belép, Pilátus elé áll, elkéri Jézus testét, és ezzel vallást tesz Jézus mellett. És ez hatásos, ez nem marad titokban. A nagytanács egyik tagja számára fontos a megfeszített Jézus. Ha megtesszük, ami ránk bízatott, az bizonyságtétellé válik.

A százados is bizonyságot tesz - ez még nem látványos. De elmondja, valóban meghalt, és ez majd Jézus feltámadása után válik bizonyságtétellé. Fontos lesz, hogy van tanú arra nézve, hogy valóban meghalt a kereszten, így a feltámadása is valóságos. Igen, nekünk élő Urunk van, mert Jézus feltámadott.

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.