Tapasztald meg hatalmát!

H

írám a templom fölszereléseit is elkészítette, mély alázattal és nagy szakértelemmel fogott a munkához, és mindent a legjobb tudása szerint készített, mert az Úrnak csak minőséget lehet adni (1Kir 7,23-51). Látszik a leírásból is, mennyire ott volt a szívekben, Isten dolgait nem lehet összecsapni, úgy kell készíteni, hogy tetsszen Istennek, és akik látják, az Úrnak adjanak érte hálát. Ilyen alázattal végezzük mi is az Úrnak végzett szolgálatunkat, úgy hirdessük és éljük meg az igét, hogy az minőség legyen. Minden minőséget igyekezzünk Urunknak adni. Azonban ez nem mindig van így. A minőségre saját dolgainkban törekszünk, de Isten ügyében nincs mindig jelen. Pedig ez is bizonyságtétel. Nagy ereje van, amikor a szívünket tesszük bele Isten országának építésébe.

Elkészült a medence, a mosóállványok és a mosófazék, tehát az áldozat bemutatásához szükséges kellékek. Hiszen az istentisztelet központi része az áldozat. Áldozat nélkül nincs bűnbocsánat. Olyan csodálatos, hogy ezt az Úr Jézus magára vállalta. Nem nekünk kell áldozatokat bemutatni, mert Ő elvégezte, kifizette adósságunkat. Néha olyan természetesnek is vesszük ezt. Azt hisszük, olcsó a kegyelem, meg olyan kevés időt is szánunk az Úrra. Legyünk hálásak a Bárány áldozatáért, és szánjunk Rá minél több időt. Sőt, mindenkor kapcsolatban lehetünk Vele. Pál is azt írja, szüntelenül imádkozzatok. Ezzel arra mutat rá, hogy nemcsak egy bizonyos időpontban lehetünk kapcsolatban Urunkkal, hanem állandóan.

Salamon az apja által az Úrnak szentelt ajándékokat is bevitte az Úr házába. Nem tartotta meg magának. Nem azt mondta, minek adnám az Úrnak, jó lesz nekem is, meg úgy sem tudja meg senki, ha megtartom. Salamon őszinte az Úrral szemben. Tudja, hogy ez nem az övé, és azzal is tisztában van, hogy ha beteszi ezeket az ajándékokat az Úr házába, nem lesz szegényebb. Az Úr megáldja majd Őt. Ne féljünk adni az Úrnak, ne féltsük megélhetésünket, mert az Úr gazdagon megáldja a Benne bízókat.

Jó még visszaidézni a tegnapi igét és átengedni a szívünkön (Mk 11,27-33). Jó, mert az Úr felszabadít az imádkozásra, a hittel való kérésre. Hányszor elkeseredünk, amikor látjuk a bűnt, és úgy érezzük, tehetetlenek vagyunk vele szemben, jó akkor az Úr elé állni imádságban és elmondani Neki hittel. Igen, higgyük, hogy megváltozhatnak az életek, visszafordulhatnak a rossz útról, mert Jézus a győztes. A hegy, amiről Jézus szólt, egyes igehirdetők szerint lehet Izráel népe, Jeruzsálem szimbóluma is. A tanítványok azt látják, a város elutasítja Jézust, szinte reménytelen ez a nép, Jézus azt mondja, mégis van remény. Van remény, ha hittel munkálkodtok feléjük. Hit által még ezt a reménytelennek tűnő népet is kimozdíthatjátok a hitetlenségből, a makacsságból. Pünkösdkor átélték, hogy a Lélek hatalma által sokan megtértek. Mi se adjuk fel a reményt, mert hit által ki lehet mozdítani a mozdulatlannak, bebetonozottnak tűnő életeket is. Hatalmas Urunk van, és nagy lehetőséget és erőt ad a kezünkbe. Használjuk hittel lelkek mentésére.

Talán pont ezért is megy vissza Jézus a templomba, annak ellenére, hogy el akarják veszíteni. Tudja, hogy vannak, akiknek a szívét meg fogja érinteni az ige. Jó látni, hogy nem fél visszamenni sem a városba, sem a templomba, pedig tudja, mi vár Rá. De Ő szereti népét, szereti a bűnös embert, és az elutasításra sem gyűlölettel reagál, hanem ismét felkínálja Isten dolgainak a megértését és a kegyelmet.

Amikor bemegy a templomba, ismét lehetőséget ad a vezetőknek is életük megváltoztatására, nézeteik korrigálására. De ők nem őszintén kérdeznek. Nem azért mennek Jézushoz, mert valóban meg akarják Őt ismerni, hanem, mert meg akarják Őt fogni. Én miért keresem? Azért, mert egyre jobban meg akarom ismerni?

Jézus visszakérdez: János keresztsége mennyből való volt-e?  Most látszik, mennyire nem őszinték a vallási vezetők. Saját érdekeiket tartják szem előtt, és nem az igazság, az őszinteség fontos a számukra. Mindenkinek meg akarnak felelni, akitől függ a pozíciójuk, csak az Úrnak nem. Ne embereknek akarjunk megfelelni, ne arra figyeljünk, mit mondanak mások, hanem az legyen a szemünk előtt, mit mond az Úr.

Nem merik kimondani a valóságot, hogy Istentől volt János küldetése, mert félnek, hogy akkor az Úr számon kéri őket: miért nem hittek akkor neki? Nem merik vállalni magukat, pedig most még bűnbánatot tarthatnának, és Jézus nekik is megbocsátana. Ők azonban mellébeszélnek, alakoskodnak, ahelyett, hogy leborulnának Előtte. Az Úr könyörüljön rajtunk, hogy soha ne alakoskodjunk, hanem mindig legyünk Isten előtt őszinték. Merjük vállalni magunkat, azt, ahol tartunk, és Ő majd tovább vezet. Ha alakoskodunk, ha be akarjuk Őt csapni, magunkat fosztjuk meg a választól, Lényének mélyebb megismerésétől. Az őszinte keresők előtt tárja fel Lénye titkait. Aki valóban meg akarja ismerni Jézust, őszintén követni akarja, az előtt feltárulkozik, azt vezeti. Hiszen azért jött, hogy megkeressen és megmentsen.

Aki pedig keresi Őt, és figyeli az igén keresztül az életét, az meg fogja tapasztalni hatalmát. Aki segítségül hívja Őt, és Rábízza magát, az előtt nem lesz kérdéses, milyen hatalommal cselekszik. Aki már átélte, hogy nem tud magán segíteni, mert legyőzte a bűn, legyőzték a szenvedélyek, de Hozzá kiált, azt Ő megszabadítja. A szabadítás pedig meggyőz arról, hogy Ő valóban Isten Fia, mert a gonosz erőkkel senki más nem tud elbánni, csak egyedül Ő.

TE CSAK AZ ISTENNEK ORSZÁGÁT KERESD

1.  

Te csak az Istennek országát keresd,

És az Ő nagy igazságát,

Minden egyéb megadatik majd neked.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

2.  

Kérd bízva, és gondod elűzi neked,

Keresd és meg fogod lelni,

Zörgess az ajtón, és megnyílik neked.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

3.  

Ragyogja be fényed az embereket,

Hogy meglássák dicsőségét,

És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben.

Halleluja, halleluja.

Halleluja, halleluja, halleluja, halleluja!

Isten áldásával.