Imaharcos

S

alamon egy gyönyörű, egész lényünket megrendítő és megszólító imádságot mond az Úrnak (1Kir 8,22-53). Elkészült a templom, leszállt az Úr dicsősége, a király szívéből pedig felszállnak a hála és a magasztalás szavai. Tele van a szíve örömmel, mert megtapasztalta az Úr hűségét és irgalmát. Óriási esemény volt, egy kicsinyke nép átéli, hogy nem jelentéktelen ezen a világon. Kicsisége ellenére fontos az élő Istennek, mindenek Teremtőjének. Megrendíti őket a felismerés, Istennek terve van velük. És Ő ezt a tervet sok küzdelem és csoda által meg is valósítja. A templom elkészülte bizonyságtétel Isten lehajló szeretetéről, és arról, hogy egy kicsi, jelentéktelen és gyenge közösség is lehet erős, vihet végbe nagy tettet. Hogyan? Istenre figyelve és Neki engedelmeskedve. Izráelt az Úrba vetett hite tette naggyá. E hit nélkül nem volna múltjuk, jelenük pedig már semmiképpen. Az élő Istenbe vetett hit nélkül ez a nép már nem létezne. De ez a nép mégis él, és élni is fog, mert az Úr akarja, hogy itt legyenek. E nép létének köszönheti minden nemzet a reménységet, mert belőle származik a Megváltó, az, Aki által van bűneinkből szabadulás és örök élet.

Salamon szívéből hömpölyögnek az imádság szavai, mélyről jönnek, mert amit átél, az rendkívüli. Most tapasztalja meg, hogy Istenhez nincs fogható, nincs más olyan sem földön, sem égen, akit Istennek lehetne nevezni. Izráel Istene az egyedül létező, az Örökkévaló. Nem hasonlítható senkihez. Isten megtartja szövetségét, megtartja ígéretét. Isten nem hazudik, nem csap be, mert szeret, és ha én az útján járok, figyelek Rá, mindenkor megtapasztalom hűségét. Sokan megtapasztalták már, hogy amit Isten az igéjében megígért, azt megtartja.  Vegyük elő ígéreteit, építsünk rájuk és bízzunk az Úrban. Vegyük elő, amit az Úr személyesen ígért a számunkra, és meglátjuk, hogy már annyiszor megcselekedte. Amikor krízisbe kerül az életünk, a korábban átvett ígéret ad erőt a kilábaláshoz, mert rámutat, hogy ez az ige ma is érvényes, az Úr most is állja szavát. Ő megcselekszi azt, amit ígért.

Salamon valóban imádság házaként tekint erre az épületre. Kéri az Urat, tekintsen erre a házra mindenkor, és hallgassa meg az itt megjelenők imádságait. Tudja, hogy sokan fognak megállni az Úr előtt és emelik fel majd szavukat Hozzá, és ő közbenjár az imádkozókért. Isten odafigyel övéire, számon tartja az imádkozókat. Álljunk be mi is közéjük, legyen szívünkben a hit, Isten figyel rám, meghallgatja imádságom. Mert Isten gyermekei imádság által harcolnak. Az Ő fegyverük az ima és az ige. Minden problémát térden állva harcolhatunk meg. Ne szégyelljünk térdeinken harcolni, mert az igazán nagy dolgok mindig térden állva dőlnek el. Isten gyermekei imaharcosok, álljunk be mi is közéjük. Pál apostol is azt kéri, szüntelenül imádkozzunk. De térdeinken lát-e Urunk, így harcolunk-e, vagy mi inkább a világ módszereit alkalmazzuk? Azok látványosak, az ima láthatatlan, de eredményes. Jézus az imádságot ajánlja, ostromoljuk Atyánkat úgy, amint az özvegyasszony is tette a hamis bíróval kapcsolatban. Nem fáradt bele, állandóan nyakára járt, és kitartása eredményt hozott. A kitartó imádság ma is eredményt hoz.

Salamon tisztában van azzal is, hogy népe vétkezni fog, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, de azt is tudja, hogy a templom azért adatik, hogy a vétkes eljöjjön és keresse az Úr kegyelmét. Ez az ima rámutat, a bűnösnek az Úr házában a helye. Azért vétkezett, mert nem tudott nem vétkezni, és nem tud a bűnből saját erőből szabadulni sem. Az Úr házába feljőve kéri Isten bocsánatát. A templomba bűnbánattal megyünk, mert Isten nagy kegyelmű, megbocsátja a bűnt, Krisztusért. Nincs olyan ember, aki ne vétkezne, aki megfelelne Isten akaratának, de a megtérés minden bűnös számára adott. Ha szívből megtér a vétkező, az Úr megbocsát, és így lehet újat kezdeni.

Egyre nagyobb a nyomás az Úr Jézuson, de Ő nem roppan össze (Mk 12,13-17). Bírja a feszültséget, sőt, ebben a helyzetben is nyugodtan és bölcsen felel meg ellenfeleinek. Őt nem bénítja meg a tét, pedig nagy a tét, életéről van szó. Arról, hogy élete védelmében behódol-e a vezetőknek, vagy megmarad tovább az Úrtól kijelölt úton. Jézus vállalja a keskeny utat, megjárja előttünk, kitapossa, hogy könnyebb legyen nekünk. Így teszi azt számunkra is járhatóvá. Bármilyen nehéz is, de járható, végig lehet rajta menni az életre. Csak ezen az úton juthatunk el az örök életre. Más utak lehetnek könnyebbek, egyszerűbbek, de az életre csak ez vezet. Ha ezen az úton járunk, nem roppanunk össze a terhek alatt, Ővele képesek leszünk a rendkívüli terhet is elhordozni, és megmaradni közben tanítványnak.

A mostani csoport ajka kígyóméreg, mert hízelegnek, de a szándékuk nem őszinte. Nem azért mondják a szép szavakat, mert szeretik, és el akarják Uruknak ismerni, hanem mert meg akarják fogni. Nehéz helyzetbe kívánják hozni, és ehhez megfelelő eszköz a hiúságra való hatás. Azonban Jézusban nincs bűn, Ő nem hiú, hanem hűséges az Atyához. Így azután a válaszát sem egyéni érdekeihez, hanem Isten akaratához szabja. Kérjük hiúságunkból az Úr szabadítását. Ne engedjük, hogy az embereknek való tetszés, az életünk védelme határozza meg szavainkat és tetteinket. Minden lépésünket az ige vezesse.

Döntő csapást kívánnak Rá mérni, úgy gondolják, erre a kérdésre csak úgy válaszolhat Jézus, hogy vagy a hatalom, vagy a nép fordul ellene. Ha az adót pártolja, a nép fordul el Tőle, ha pedig azt mondja, nem kell fizetni, Rómával kerül szembe, és lázadásért lecsapnak rá. Dörzsölik tenyerüket, úgy gondolják, Jézus a kezükben van, megfogták. Olyan szomorú, hogy mindig megfogni akarjuk azt, Aki teremtett, Aki gondunkat viseli. Azonban Jézust megfogni nem lehet, csak fogni. Azaz csak ráhangolódni lehet. Aki azért jön, mert fognia akarja Lénye üzenetét, az meg is fogja azt tapasztalni.

Jézus leleplezi a kétszínűséget, és sajnos, azt kell mondani, hogy mi is ilyenek vagyunk. Mert míg a császár ellen, a római hatalom ellen ágálnak, Róma pénze a zsebükben lapul. Nem így vagyunk mi is a világgal? Ágálunk ellene, de a pénze a zsebünkben lapul. A világ pénze, segítsége nélkül semmit sem tudunk létrehozni. Bármit akarunk, a világhoz, a kormányokhoz nyújtjuk kolduló kezünket.

Jézus nem a pénzre, hanem a szívünkre, az életünkre figyel. A pénz a hatalomé, add neki vissza, ha kéri. De az életed Istené, azt meg add Neki vissza. Ez a lényeg, adjuk vissza életünket Istennek, mert kivettük a kezéből. Igényt formál ránk, és ott is van a legjobb helyen. Ezen a mai napon is add meg Istennek, ami az Övé. Add Neki életed, bízd Rá magad, mert az Ő kezében van léted a legjobb helyen.

 Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom

1. Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

Isten áldásával.