Válaszd Jézust, Ő a jövő, az Élet!

I

zráel eddigi története legnagyobb mélységét éli meg, szinte az egész nép elfordult az Úrtól (1Kir 17,1-24). A király és felesége a Baal- és Astarté-kultuszba sodorta az országot. Isten népe eltávolodott az Úrtól, idegen isteneket imád, és idegen szokások szerint él. Azonban ez a nép az Isten tulajdona, és Ő nem mond le róla. Isten soha nem mond le övéiről, nem mond le az emberről, mindent megtesz, hogy a rossz útról a jóra igazgassa lábukat. A nagy mélységbe, és teljes sötétségbe a korszak egyik nagy prófétáját küldi az Úr, Illést. Ahol nagy a sötétség, ott erős fényre van szükség, és ez a fény Illés életében jelen van. Áldott az Úr, amiért mindig utánunk küldi szavát, amely a világ egyedüli örök fényforrása. Ha sötétségbe borul a világunk, akkor is lesz fény, amíg az ige jelen van, amíg vannak az Úrnak szolgái, van fény is. Az ige pedig jelen lesz a föld és az ég elmúlásáig, mert a legnagyobb szükségünk az Úr szavára van, ebben találunk életet, kivezető utat. Bizony, egyre nagyobb lelki sötétség vesz körül minket is, de itt van az ige, elérhető, így vegyük kézbe, és engedjük, hogy átvilágítsa lényünket. Az ige fénye melegít is, a világ dermesztő hidegében átmelegít.

Aháb és felesége elhitette a néppel, hogy a Baalra és az Astartéra van szükségük, mivel termékenységistenségek, az ő tiszteletük révén lehet az ország és népe gazdag és fejlett. Úgy állították be, hogy a Baal-kultusz hozza meg a fejlődést, jelenti a gazdag jövőt, a jólétet. Mennyi hazugságot hall korunk embere is, ezek arra indítják az embereket, hogy ne törődjenek az Úrral, mert nincs már rá szükség. Az új istenségek a tudomány, az emberiség fejlettsége, a pénz mindent megold. Az Úr azonban elküldi Illést Aháb királyhoz, aki rámutat: Izráel Istene élő Úr. Izráel Istene az az Isten, Aki évszázadokon át megmutatta hatalmát és irgalmát Izráel számára. Illés hatalmas bizonyságot tesz, elmondja, számára Isten ma is élő valóság. Mondhat a király, amit akar, Ő megtapasztalta, Isten él és cselekszik. Őt is az Úr küldte, és szolgálata által az Úr meg fogja mutatni hatalmát. Eső csak akkor lesz, amikor Isten szól Illésnek. Minden az Úr szavára történik. A királynak rá kell döbbennie, hogy a behozott kultusz, az átvett szokások nem segítenek. A bálványnak nincs hatalma. Cselekedni, az időjárásba beavatkozni, a természet erőit irányítani egyedül a Teremtő, az Örökkévaló Isten, Izráel élő Ura képes.

Illés élete is bizonyságtétel, az Úr gondoskodik róla a szárazság idején. Azt üzeni mindez, érdemes bízni az Úrban, egyedül Benne érdemes bízni. Az átadott életű ember nem fél, mert tudja, élete Gazdája, Ura és Megváltója, Jézus minden élethelyzetben Úr. Őt nem korlátozza a szárazság, Neki vannak lehetőségei és tartalékai, mert ha szolgájáról kell gondoskodni, még az állatvilág is kész parancsát teljesíteni. Még a hollók is teljesítik az Úr parancsát, csak éppen az ember nem.

A prófétának is engedelmeskedni kell, mert az ígéret csak ott érvényes, ahová az Úr küldi. Csak a Kerit-patakban lesz víz, és a hollók is oda lettek tájolva. Minden más egyéb helyen szárazság és éhség található, az egyetlen biztonságos, életmentő hely ez a patak.

Amikor a patak kiszárad, tovább vezeti az Úr. Mert Ő mindig vezeti övéit, de csak lépésről lépésre. Csak akkor tudja meg az új címet, amikor a patak kiszáradt, és már nem élhető az a terület. Előre nem tudta Illés, hogy innen hová. Így vezet minket is az Úr, előre nem mondja meg, hová menjünk, de ha figyelünk, idejében utat mutat. Tulajdonképpen ez által a próféta sem kényelmesedhet el, nem mondhatja, most már minden rendben, mert eljön az idő, amikor tovább kell menni. Mert a próféta feladata mindig a szolgálat, a lélekmentés. Válsághelyzetben sem törődhet csak magával, hanem viszi az Úr újabb terület felé.

A sareptai özvegyasszony kétszeresen is megtapasztalja az Úr hatalmát. Felismeri, hogy Illés Istene az Úr. Dupla tanításon megy keresztül. Először az élelem nem fogy el, pedig már az utolsót készült elfogyasztani fiával, majd várta a halált. Azonban az Úr megkönyörült rajta, és Illésen keresztül küldte számára a megtartatást, az életet. Ma az Úr Jézuson keresztül küldi az Atya a megtartatást, az életet.

Fontos itt is a hitben való engedelmesség: az asszony tette, amit Illés mondott neki. De ez sem juttatja teljes hitre, csak amikor visszakapja a fiát. Az asszony megtudja, hogy Illés Istene a halál fölött is Úr, valóban Ő az Élet. Ezt követően már felismeri Illés száján az Úr igéjét, és most már nem Illés Istene, hanem az ő személyes Ura. Ide kell eljutni, az Úr az én személyes Megváltóm, életemnek Gazdája.

A zsidók a szokásjogra hivatkozva kérik, kérdezze meg a népet, kit akarnak szabadon bocsáttatni (Mk 15,6-19). Úgy gondolnánk, tiszta sor, mindenki Jézust fogja követelni. Mert ugye Jézus senkinek sem ártott. Jót tett, helyreállította a tönkrement életeket, soha senkinek nem vette el az életét, sőt, még néhány halottnak vissza is adta. Vele szemben a másik elítélt egy a hatalom ellen lázadó gyilkos. Ő több akciót is vezetett a rómaiak ellen, vér tapadt a kezéhez, és mégis őt kérik. Nem kell az, aki életet hoz, aki gyógyít és helyreállítja mindazt, amit a bűnös ember elpusztít. Nekik a gyilkos kell.  Megdöbbentő, mert ma sem Őt választjuk, nem a Megváltó Úr kell, és nem az Ő életformája. Pedig Ő nem elveszi az életet, hanem a sajátját adja oda, hogy nekünk örök életünk legyen. Jézus mindig erőszak nélküli megoldást alkalmaz, Ő a bűn ellen harcolt, és legyőzte a kereszten.

Pilátust meggyőzték a nagyhangú ordibálók, és kiszolgáltatta nekik Jézust. A gyilkost bocsátotta szabadon, mert ő kellett az embereknek. Ezzel kifejezték, továbbra is az erőszak útját kívánják járni. A mai hangos propaganda is ráveszi az embereket, hogy nincs Jézusra szükségük. Kit választunk? Ki kell nekünk: Jézus vagy Barabbás? Válasszuk hát Jézust, mert Ő az élet. Sokan megtapasztalták, hogy Jézust választva élet és bekesség lesz az osztályrészük.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.