Ő megcselekszi ma is!

A

 szövetségládába megérkezett Jeruzsálembe nagy örvendezés közepette (1Krón 16,1-7). Dávid és népe örült a ládának, mert ez Isten közelségét jelentette. Azt üzente itt van Isten köztünk, ők pedig vágytak Isten közelségére, jelenlétére. Örömöt jelentett számukra Isten jelenléte. Örülök-e én Istennek? Számunkra a Szentírás hozza közel Istent, amikor kezünkbe vesszük és olvassuk, megtapasztaljuk jelenlétét. Az ige által megszólít és formál minket. Öröm-e nekem az ige?  Van-e vágyódás az Úr szavára a szívemben?

Az örvendezés nem csak addig tartott, amíg a láda megérkezett, hanem tovább is. Dávid nem feledkezett meg róla, hanem sátort készített a számára és ott helyezte el.  A sátor az életük középpontjába került.  Isten vált életük közepévé.  Tehát nem szorították a perifériára, az ünnepnapokra az Urat, hanem a főhelyre állították. Hol van az Úr az én életemben? Hányszor csak az istentiszteleti alkalmakkor szánunk neki egy kis időt. Karácsonykor, húsvétkor esetleg néha vasárnap is elmegyünk a gyülekezetbe, de már nem Ő van a középpontba. Miért? Mert valami fontosabb lett, mint az Úr.  Pedig az Úr számára te vagy a legfontosabb, amikor a keresztre kellett menni, nem mondta az Atyának, még nem, most nem alkalmas, mert vannak még fontos elintézni valóim.  Ő mindent maga mögött hagyott, hogy megmenthessen. Gondoljuk végig mi vagy ki a fontosabb számunkra Nála? Mert Ő azt mondta, hogy akinek bármi fontosabb, mint Ő nem a lehet a tanítványa. Urunk azt akarja, semmi ne férkőzzön be közénk és Őközé. Vizsgáljuk meg most az Úr előtti csöndben szívünket, és nézzük meg, nem furakodott-e valami kettőnk közé? Ha igen, tartsunk bűnbánatot, tagadjuk meg és kövessük Jézust.

Dávid nem feledkezik el Istenről, hanem ünnepséget rendez az Úr számára. Az egész népet bevonja az örvendezésbe, és ajándékot is ad a számukra. Ezzel rámutat, Isten, ajándékozó Úr.  Ez Isten lényének a fő tulajdonsága. Eljött az idő, amikor Fiát adta az ember számára. A szentet, és igazat adta a bűnösnek, hogy ő is szent lehessen. Isten Jézus váltsághalála által a maga szintjére akar felemelni. A sátán mélybe taszít, az Úr felemel. Dávid, mint Isten gyermeke áldást közvetít a nép számára. Mert ahol Isten jelen van, ott áldás árad tovább.

Dávid szolgálattevőket is rendelt a láda mellé, a feladatuk az Úr dicsérete. Bizony ezt nekünk is be kellene iktatni kegyességünkbe, dicsérni az Urat, önmagáért, kegyelméért, Jézusért, a legnagyobb ajándékért. Gyakran csak kérünk, de elfelejtjük dicsérni Őt.

Jézus és a három tanítvány lejönnek a hegyről, és lent szembesülnek az emberek problémáival, a többi tanítvány tehetetlenségével, kudarcával (Lk 9,37-50). Ezért mondta az ige, hogy nem tudta mit beszél Péter, amikor így szólt: „Jó nekünk itt lennünk.”  Nem tudta mit beszél, mert az Úr tanítványa, nem élhet olyan szempont szerint, mi nekem a jó. Azonban ma gyakran megkísért ez minket, csak azt nézzük, mi nekem a jó, és hogy mi jó másnak, vagy mi lesz a másikkal, az már senkit sem érdekel. Az egyház is beleesik ebbe a hibába, azt gondolja, azt kell kínálni, ami az embereknek jó, igény kielégítővé váltunk. Pedig az egyház evangélium követe, nekünk Isten kegyelmét, Krisztus szabadítását kell bele élnünk a világba.

Egy apa érkezik Jézushoz, segítségét kéri. Jó lenne, ha mi is felismernénk, tehetetlenek vagyunk gyermekinkkel kapcsolatban, és ezért az Urat kérnénk, tekintsen rájuk. Mert csak Ő képes a gonosz befolyásától meg óvni, vagy megszabadítani a fiatalokat. Ez az apa felismerte Jézus az esély.  Mi látjuk-e, Jézus az esély. Ha mi már nem tudunk mit tenni, Ő a megoldás.  Mindenképp Jézus a megoldás, mert új élettel megajándékozni csak Ő tud, és még a hívő családba született gyermekeknek is újjá kell születni. Isten országába az újjászületés nyitja meg a kaput, enélkül senki sem láthatja meg. Tehát a hívő családba, vagy az egyházba való születés, de még az sem, ha valaki lelkész gyerek, nem jelent automatikus belépést. Mindenkinek megtérésre van szüksége, és ezt az Úr munkálja ki bennünk. Vigyük az Úrhoz családunk és a gyülekezet tagjait is, kérjük, Ő tekintsen rájuk.

Ne csupán a tanítványokig jussunk el, mert lám azok is tehetetlenek, van, amit a hívők sem tudnak megoldani. Azt azért vegyük észre, nem szabad Jézust a tanítványok tehetetlenségével azonosítani. Jézus nem tehetetlen Soha ne a tanítványokra, hanem mindig Jézusra figyeljünk. A tehetetlenséget az Úr nem dicséri meg, nem büszke tanítványaira, hanem szenved tőlük. Urunk bocsássa meg, amikor mi is szenvedést okozunk Neki tehetetlenségünkkel.

Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre. Az egyik fontos dolog, hogy van tisztátalan, ördögi lélek, ami tönkreteszi az embert. De Jézusnak van hatalma felette. Ő meg tud szabadítani. Jézus szavára a gonosznak távoznia kell. Hisszük-e, hogy Jézus szavára ma is távozni kell a gonosznak. Még most szenvedést okoz, de Jézus nem hátrál meg, Őt nem lehet megrémíteni. A gonosznak kell távozni, bárhogy erősködik is. Mi sok esetben nagy teret adunk a gonosznak, féltjük magunkat, és inkább visszavonulunk. Jó megjegyezni: „mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk” (Zsid 10,39.

A tanítványok igazán lassan fejlődnek, nem értik a szenvedésről szóló beszédet, de bezzeg a hatalomról tudnak vitázni. Azt értik, ki a nagyobb. Mert ugye mindenki magát tartja nagyobbnak a másiknál. Jézus a világi vágyak és törekvések helyett a kisgyermek magatartását ajánlja. Isten országában az alázat fontos szempont. Isten országában a legkisebb a legnagyobb, ha ezt ma komolyan vennénk, mennyivel másabb lenn a gyülekezetek élete.  Isten országa rendje más mint a világé. Itt nem a pozíciók a lényegesek, hanem í szolgálat. Mert nem pozíció, politikai hatalom, emberi erő által lesz naggyá a tanítvány, hanem a benne munkálkodó kegyelem által. A kegyelem pedig a szolgálat, az önmegtagadás, a kereszt útján vezet.

Mennyire szeretünk mi is megtiltani, aki nem hozzánk tartozik, annak megtiltjuk a Jézus nevében való szolgálatot. Pedig nem a keretek, hanem a tartalom a fontos.  Talán az irigység motiválja őket, mert ők Jézus mellett voltak ugyan, mégis kudarcot vallottak. Ez az ember nincs a csapatban mégis eredményes.  Mert Jézus követésében a hitnek van szerepe, az Úr hit által munkálkodik. Nem a dogma, hanem a belé vetett élő hit a hangsúlyos. Hiszem-e, hogy az Úr ma is megcselekedik, ma is képes szabadítani, gyógyítani?

 HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.

Csak Jézus egyedül

M

ost már elindul a láda Jeruzsálembe, Dávid mindent úgy tesz, ahogyan Isten elrendelte (1Krón 15,16-29). Már nem a saját szerepe a fontos, nem az motiválja, mindenki lássa, mit tesz a király. Nem akar már másnak megfelelni csak egyedül az Úrnak.  Hol tartunk? Eljutottunk-e már mi is ide, nem akarunk másnak megfelelni, csak egyedül Isten akaratának. Sok probléma származik a megfelelésből, amikor másoknak akarunk tetszeni, és arra figyelünk, mit szól a környezet hozzá. A tanítvány számára mindenkor Isten akarata az első, nem a saját elképzelések igazgatnak, nem a népszerűség keresése, hanem mindig az ige.

A léviták kísérik a szövetség ládáját, énekléssel.  Ez az ének szívből fakad, nincs itt semmi erőltetett dolog, a jelenlévők szívből örülnek és énekelnek az Úrnak.  Ezt jó látni, hiszen Isten mindig azt akarja, hogy szívünkből örüljünk Neki. Ne kényszerből fakadjon istentiszteletünk, vagy akár a csendességünk, hanem belülről szívünk mélyéből. Olyan jó, amikor azért megyünk, mert szeretünk az Úrral lenni, szava élet kenyere, és élet vize a számunkra, és örömmel merítünk friss vizet a szabadítás forrásából.

Dávid és emberei örvendezve hozták el a ládát. Vállalták mindenki előtt örömüket. Nem rejtették el, hanem kimutatták mindenki felé. Mert ez az öröm az Úrnak szólt. Azért van öröm a szívükben, mert a szövetségláda Isten jelenlétét fejezi ki. Annak örülnek, hogy Isten jelen van a fővárosban, jelen van az életükben. A láda erősíti a hitüket is, mert látható módon jelzi, itt van Isten köztünk. Amikor elcsüggednének, elbizonytalanodnának elég a ládára nézni és bizonyosság támad a szívükben, velünk van az Úr.

A mi bizonyosságunk a Biblia, elég rátekinteni, kézbe venni és átéljük Isten közelségét. Amikor felnyitjuk és olvassuk, meghalljuk szavát, és jó hallani, jó átélni, megszólít engem a mennyei atya. Atyám szól, és szava örömöt okoz, bátorságot, és reménységet önt belém, jelzi, nem vagyok magam. Milyen könnyen elkeseredünk, de ne engedjünk a keserűségnek, hanem vegyük kézbe Isten igéjét, engedjük, hogy rajta keresztül Lénye átjárjon minket. 

Dávid tánccal kísérte a szövetségládát, nem szégyellte az emberek előtt az Urat, nem foglalkozott vele, mit mondanak, hanem megvallotta hitét, és örömét. Van, akinek mindez nem tetszik, és pont a felesége ez a személy. Saul leánya számára, rangot jelent,király lányának lenni, nem úgy tekinti, mint Isten ajándékát. Ajándék-e számomra az iskola, a munkahely, a társadalmi pozíció? Jó ha meglátjuk, mindettől nem vagyunk különbek, nem ez az igazi érték, hanem az, hogy Isten gyermeke lehetek. A legnagyobb kincs ezen a földön a mennyei állampolgárság, amit ingyen kegyelemből, a Jézus érdeméért kapok meg. Van-e mennyei állampolgárságom?  Olyan szomorú látni, amint mikal megveti Isten országát, valószínűleg nem ismeri személyes az Urat. Ezért nem tud örülni. Aki nem találkozott még Jézussal, az nem ismeri Istent, aki pedig nem ismeri Őt, az nem is tud neki örülni. Miért? Mert nem jelent számára semmit. De aki megtapasztalta a kegyelmet, aki állt már összetört szívvel a Golgotakeresztje alatt, annak öröm van a szívében, mert a megbocsátás, az elfogadás örömöt hoz létre.

Mai újszövetségi igénkben az imádkozás mélységét láthatjuk meg (Lk 9,28-36). Jézus felmegy a hegyre, magával visz három tantíványt. Miért? Mert őket még mélyebbre akarja vezetni Lénye megismerésében. Előttük tárja fel igazán és teljesen, hogy kicsoda Ő. Miért csak őket viszi magával? Ez titok, esetleg arra gondolhatunk, ezek hárman többre vágytak, nem volt elég, amit addig kaptak.  Van e bennem vágy Jézus jobb megismerésére, vagy megelégszem azzal, amire eddig eljutottam? Vágyom-e minél többet Vele lenni?

Azt láthatjuk, Jézus számára, nem rutin és nem formalitás az imádkozás, mert közben elváltozik az arca. Ima közben történik valami. Ez az ima lényege, történik közben valami. Mi? Változás, más leszek közben, mint előtte voltam. Az Istennel való kapcsolat meglátszik rajtam, elváltoztat. Mit jelent ez? Az Úrral beszélgetve belülről leszek mássá, Lénye az én szívemet formálja át, és egyre inkább Hozzá hasonlítunk.

Jézus az előtte lévő útról beszélget az Ószövetség két kiemelkedő alakjával, a tanítványok pedig alszanak. Amikor Jézussal kellene lenni, mindig alszanak, a nehéz pillanatokban a testet elnyomja az álom. De azért a lényegről nem maradnak le.  Azonnal át is esnek a ló túloldalára, mert maradni akarnak a hegyen. Úgy gondolják, rögzítik a pillanatot, és ez csak az övék. Ki akarják Jézust sajátítani, azonban ezt nem lehet. Az ő helyük a többi közt van, és amit kaptak, azt tovább kell adniuk.

Az Atya szózatot intéz hozzájuk és rámutat, nem a múlt, a törvény, a prófétaság, hanem Jézus a lényeg. Számunkra is egyedül Ő a fontos.  Rá hallgassunk, mert Benne maga Isten szól hozzánk. Egyedül Jézusra van szükségünk, az Ő szava és hatalma mindenre elég.  A sötét világban biztos tájékozódási pont Jézus szava, hallgassatok rá, kéri az Atya.  Azt jelenti ez, minden helyzetben merjek ráhallgatni, akkor is ha kinevetnek érte, mert ez már nem modern.  Aki Ráhallgat, megtapasztalja, jó döntést hozott. Jézusra hallgatni ma is érdemes. Ő az örök élet felé vezet minket.

Mindezt megerősítette, hogy már csak egyedül Jézust látták. Azt üzeni ez a számunkra, minden egyéb hangnak el kell némulnia, egyedül Jézus a lényeg, az élet. Adja Urunk, hogy ma is minden elnémul, és csak Őt figyeljük, csak Rá hallgatunk.

NEM LÁTHAT BÁR E FÖLDI SZEM

1.        

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, Tiéd vagyok.

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

2.        

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

3.        

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

4.        

Kimondani mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

5.        

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget.

Színről színre látlak magad,

S fényedben élhetek.

Isten áldásával.

Mit mondasz Jézusról?

D

ávid kiépíti az ország központját Jeruzsálemben és felkészül az Isten ládájának a fővárosba vitelére (1Krón 15,1-15).  Most már felismerte hogyan is kell a ládát szállítani. De milyen súlyos áron tanulta ezt meg. Hányszor kell nagy árat fizetnünk egy lecke megtanulásáért.  Mi volt a gond? Nem kereste Isten akaratát, nem tanulmányozta az írásokat és nem vonta be a papokat, lévitákat az Úr kijelentése szerint. Talán úgy gondolta, ő a király, ezért megtehet maga is mindent, nincs szüksége mások segítségére. A hatalom gyakran gondolja azt, hogy ő rendelkezik Isten dolgai felett is. Azonban ez nem így van. Isten maga rendelkezik népe élete felett.

Tehát Dávid meglátta az előző alkalommal nem megfelelő módon bántak a ládával, és most ezen változtat. Már tudja, mert az ige megmutatta, hogy a lévitáknak kell a vállukon vinni a ládát. Fontos ebből látni, Isten országában az Úr a király, így azután nem az a lényeg én hogyan gondolom, szerintem hogyan jó, hanem miként gondolja az Úr. Igen, ez legyen a kérdésünk, az Úr hogyan akarja?  Mit mond Ő a számunkra?

Nem mindegy az sem milyen szívvel közeledem az Úr dolgaihoz. Meg kell magunkat szentelni. Ez azt jelenti, hogy bűnbánattal és alázattal járuljak az Úr elé. Jézus Krisztusban tisztul meg az életem. Jézus nélkül nem járulhatok Isten elé. Dávid így most felkészül a szövetségláda Jeruzsálembe szállítására, nem hirtelen, nem a saját ötlete alapján, hanem isten szava alapján fog hozzá.  Mi is mindig az igéből készüljünk, keressük, mit mond az Úr, és annak megfelelően igazgassuk életünket.

Gyakran látjuk Jézust magában imádkozni (Lk 9,18-27). Félrevonul mindenkitől és csak az Atyával van együtt.  Számára fontos az Istennel töltött rendszeres idő. Számomra fontos-e? Megtanultam-e már magamban Istennel lenni. Amikor így cselekszünk, nem fontos semmi, csak egyedül az Úr. Amikor Jézus félrevonult semmi nem volt számára lényeges, egyedül az Atyára koncentrált. Mindez azt jelenti, félretette a számítógépet, kikapcsolta a mobilt, nem fogott bele semmibe, amíg nem volt csendben az Úrral.  Nagyon fontos, hogy mindennap megtaláljuk ezt a csendes időt, mert ez a lélek feltöltekezésének az ideje.

A tanítványokat is bevonja a csöndben, és amikor befejezi, az imádságot kérdez tőlük. Igen, az Úr is kérdez. Miért? Mert tudni akarja, hogyan gondolkodunk felőle, mi a véleményünk Róla? Különösen az a fontos, van-e saját látásom, saját véleményem? Van-e? Vagy csak azt mondom, amit mások, amit itt – ott hallok?   Mert ez nem elég. Nem a mások Istenről alkotott véleményéhez kell igazodnunk, hanem személyesen ismerjük meg Őt. A mi vallomásunk személyes kapcsolaton és tapasztalaton alapuljon. Ne csak addig jussunk el, mit mond a Káté, a teológusok, hanem én kinek ismertem meg.

Ti kinek mondotok engem? Tehát Jézus nem arra kíváncsi mennyire vagyunk tisztában mások véleményével. Nem azt kéri számon ismerjük-e a szakirodalmat, néha még a hívők is azt gondolják, és különösen a lelkészek, elég a szakirodalom ismerete. Jézus azonban rámutat, az nem elég, mert Ő arra kíváncsi, én mit mondok Róla? Kinek ismertem meg eddigi életem folyamán? Kicsoda Ő a számomra? Kicsoda neked Jézus? Erre a kérdésre válaszolj, ne menj el mellette szó nélkül. Életed legfontosabb kérdése: Te kinek mondasz engem?

Péter adja meg mindenki nevében a választ: Az Isten Krisztusa.  Te mit mondasz? Ki tudod már mondani, én Uram és én Istenem? Eljutottunk már ide?  Megálltam egyszer őszintén előtte bűneimmel és átéltem, Ő meghalt értem, Általa van szabadulásom, bűneimre bocsánat és örök életem? A legnagyobb felismerés, amikor meglátom Jézusban az Isten Fiát, és felismerem azt is, Rá van szükségem. Igen, Őreá van szükségem, Ő az életem Gazdája, ezért Rábízom magam. Csak Neki akarok élni, és Őt szolgálom.

Azonban azt is látni kell, Jézus útja a kereszt, a szenvedés. Így a tanítványé sem lehet már, mint a kereszt felvétele. Kereszthordozás nélkül nincs tanítványság. Jézust követni nem lehet langyos szívvel, azt kéri, mindennap vegyük fel keresztünket. Mindennap mondjuk ki, élek nem én, mert ez a lényeg, nem én akarok élni, én meghalok ma is a keresztem, hanem engedem élni magamban Jézust. Amíg én erőlködöm nem lesz más az életem. Az új élet titka Ő maga, Ő kezdi el élni bennem a saját életét. És ha Ő él bennem, akkor tudok Isten akarata szerint élni. Jézus nélkül nem megy.

Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, tehát azt látnom kell, hogy megmentésre szorulok, de nem én mentem meg magam.  Jussunk el végre oda, hogy nem akarjuk magunkat megmenteni, hanem ráhagyjuk mindezt a Szabadítóra.  Hiába próbálkozunk, csak még mélyebbre jutunk. De szabad kiáltani, szabad kimondani, Uram, nekem nem megy. Én képtelem vagyok letenni a poharat, megváltoztatni gondolkozásomat, életemet, kérlek, könyörülj rajtam. Az Úr ezt az imádságot meghallja és megszabadít.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.

Isten országa működik

D

ávid királyságát megerősítette az Úr, hibái ellenére is (1Krón 14,1-17). Nem könnyű ezt az új helyzetet megélni, eddig egyszerű emberként szolgálta az Urat, most Isten népének vezetőjeként az élen kell állni.  A hatalom, a kiemelkedő pozíció mindig veszélyes, nem könnyű jól megélni. Dávid is keresi önmagát, környékezi a másokhoz való igazodás.  Ez a házasság terén látszik igazán, még több feleséget vesz. Nem viszi az Úr akarata, igéje elé ezt a kérdést. Ahogyan a pogány királyok cselekszenek, ő is aszerint cselekszik. Nagy kísértés ez ma is, vannak területek, amiket nem az Úr szava szerint, hanem a szokások szerint intézünk. Különösen a férfi nő kapcsolat problémás. Többen gondolják, ezt a kérdést kézbe veszik, nem engedik Istent beleszólni, majd ők megoldják.  Pedig a házasság nem kísérleti telep, a lényege együtt szolgáljuk, dicsérjük az Urat. Igen Ő a házasságunkat, családi életünket is ajándéknak adja, és a Neki való szolgálatra szánja.  Urunk hatalma, szeretete és irgalmassága családi életünk által akar mások előtt is ragyogni. Dávidnak sok energiáját elveszi majd az ebből a sok házasságból származó gyermekek konfliktusa. Bukása és a nagy vétke is a női nemhez kapcsolódik. Vigyük ösztöneinket is Isten szavának és erejének fegyelme alá.

Amikor Dávid egész Izráel királya lesz, az ellenség is mozgolódik, elkezdi komolyan venni. Sátán nem vesz mindjárt komolyan, úgy gondolja nem jelentünk veszélyt rá, de amikor valaki éli, vagyis komolyan veszi az Úr szavát, veszélyt jelent a számára, és támadásba lendül. A filiszteusok úgy gondolják, eleget királyoskodott Dávid, helyre kell őt tenni, lássa meg ki az Úr Kánaán földjén.  Amikor az Úr Jézus a Jordánban bemerítkezett, majd elhangzott az Atya szózata, a sátán azonnal megjelent. És kísértette Őt a pusztában.

Most kiderül, Dávid mennyire bízik az Úrban, szembe mer e fordulni a filiszteusokkal, vagy behódol nekik. Dávid, nem hódol be, felismeri, eljött a szabadulás ideje. Isten népe élhet az Úr akarata szerint, lehet szabad minden elnyomás alól. Azonban a király nem a maga erejére, bölcsességére épít, hanem megkérdezi az Urat. Nem a mindenáron való harc vezeti, hanem összhangban kíván lenni Isten akaratával. A trónon is és a csatatéren is Istenre hagyja a vezetést. Dávid nem független uralkodó, ő Istentől függ, és ezen nem is kíván változtatni. Tudja saját élete és népe sorsa is az Istennel való kapcsolattól függ. Ha élő a kapcsolat, áldásokat élhetnek meg.

Dávid tehát kérdez, és előre kérdez, a válasz pedig nem marad el. Isten akarata, hogy vonuljon ki a filiszteusok ellen. Mivel engedi magát tanácsolni, győzelmet arat, de ezt nem magának tulajdonítja, hanem úgy látja, Isten hatolt át ellenségein. Fontos momentum, hogy a győzelem után az otthagyott bálványokat elégetteti a király. Az ellenség által elhagyott arany szobrocskák mindig veszélyt jelentenek, Dávid azonban nem enged a kísértőnek, nem az értékre figyel, hanem azt látja, bálvány és nem tartja meg. Így számoljunk fel mi is minden bálványt, ne csábuljunk el a csillogásuktól, mert nem képesek segíteni. Egyedül a mi Urunknak van hatalma.

A filiszteusokat más fából faragták, nem roppannak össze egy vereségtől, és nem adják fel, hanem ismét próbálkoznak. Jó látni, a korábbi győzelem ellenére nem rutinból kezeli a helyzetet a király, hanem újra Isten elé áll és Őt kérdezi. Istentől kéri el a taktikát.  A korábbi győzelmek ne tegyenek rutinossá, hanem mindig járuljunk az Úr elé, kérdezzük Őt, kérjük el a taktikát. Dávid feladata figyelni Istenre, és az előtte haladó Urat követni.  Figyeljünk mindig Urunkra, Ő előttünk megy. Dávidnak meg kell várni az Urat, figyelni kell a lépések zajára, majd akkor vonulhat a filiszteusok ellen. Ez a nehéz, ez az akkor, mert addig várni kell, és Dávid vár. Nem kapkod, nem félti hírnevét, bízik az Úrban. Saul azért bukott el, mert nem várt Istenre az utolsó pillanatig. A türelmetlenség megnehezíti életünket, vereségekbe, bukásokba hajt. Várjunk türelemmel az Úrra.

Eddig Jézust követték a tanítványok, Vele voltak, látták tetteit, hatalmának megnyilvánulását (Lk 9,1-17). Mondhatnánk tanultak, most azonban eljött számukra is a gyakorlat ideje. A tanítványok nem ülhetnek állandóan az iskolapadban, hanem vizsgázni is kell. Meg kell mutatni, jól elsajátították az anyagot. Mintha mi mindig csak tanulni akarnánk, és olyan nehezen vesszük észre, már rég vizsgaidőszak van.  El jön a gyakorlat ideje, mindenkinek az életben kell megvalósítani mindazt, amit az igéből megértett.  Isten országa nem elmélet, hanem gyakorlat. Pál apostol ezt így mondja, nem beszédben áll az Isten országa, hanem, erőben. Ezt az erőt kell felmutatni, bele élni a világba.

Az a feladatuk, hogy Isten országát hirdessék, és annak erejét közvetítsék a bűnökkel, betegséggel terhelt emberek felé.  De a bűn és betegség felettii hatalom, nem a maguk terméke, Jézustól kapják. Tehát az Úr jól felkészít őket, és nem fegyvertelenül küldi csatába az övéit.

A tanítványok útra keltek és hirdették az evangéliumot mindenütt, ilyen egyszerű ez. Nem gondolták, hogy már korszerűtlen és ezért a világhoz kell igazodni, hanem vállalták, amit a Mester rájuk bízott. Az evangélium mindig korszerű marad, soha nem jár el felette az idő, nem kell modernebb eszközökre, módszerekre lecserélni. Vállaljuk mi is, mert ma sem ad más győzelmet, életváltozást és üdvösséget, csak az evangélium.

Amikor visszatérnek, Jézus félre vonul velük, de a sokaság utánuk megy. És Jézus foglalkozik velük. Tanítja őket Isten országáról, ez fontos, meg kell ismerni isten országát. Jézusra bízva az életünk Isten országába kerülünk bele.  De ezt az országot meg kell ismerni, mert nem úgy működik, mint a földi országok.

A következő esemény is Isten országa működését mutatja be. A legfontosabb, Isten a királya, és mindig kézben tartja a történéseket, Őt semmi sem lepi meg, mindig tudja, mit akar tenni. Ez nem így van a tanítványokkal, zavartak, kapkodnak, még Jézusnak is megmondják, mit tegyen. Úgy tüntetik fel, hogy ők nagyon értenek mindenhez. Mintha csak magunkat látnánk. Úgy teszünk, mintha Istennek is tőlünk kellene tanulnia. Néha a szakkönyveink, az igehirdetéseink is ezt sugallják, mi magyarázzuk meg Istennek miért és hogyan történtek a dolgok. Bizonyára rácsodálkozik némely tudományos műre, amely Neki is elmagyarázza, miért nem tehette Ő meg azt a csodát, amit a Biblia leír.

Jézus azonban visszautal, és azt mondja, itt én parancsolok, ti adjatok nekik enni. Ők zavarba jönnek, hebegnek, mert csak ezt tudunk, játszani az okost, majd hebegünk, amikor Jézus azt kéri, na most mutassuk meg mire vagyunk képesek. Most zavartak, mert nem okoskodásra, hanem Jézusba vetett hitre van szükség. Nem az a lényeg, mink van, hanem az, jelen van Jézus, Ha Ő jelen van, nincs gond, Ő majd megoldja. Mert az Ő számára a kevés is elég.

Isten országa hálaadással működik. Köszönd meg, amid van, adj érte hálát, a többit pedig bízd rá! Jézus kezében a kevés megsokasodik. Tehát add Jézusnak, amid van, adj hálát, és a többit majd meglátod! Jézus mindig a meglévő keveset használja ki. Abból indul el, ami van. Nem arra vár, hogy sok legyen, jöjjön a támogatás, hanem ami van, azzal kezdi, és megmutatja, elég, sőt marad is.  Ami nekünk kevés, az az Úr kezében elég, sőt marad, holnapra is. Fontos még látni, nemcsak evés van, hanem a maradék összeszedése is. A tanítványok rendet hagynak maguk után. Jézus nem mással rakatja rendbe a terepet. Isten a rend Istene.

Ó, SION, ÉBREDJ, TÖLTSD BE KÜLDETÉSED!

1.  

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed!

Mondd a világnak: hajnalod közel!

Mert nem hagy az, ki népeket teremtett,

Senkit sem éjben, bűnben veszni el.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2.  

Lásd: millióknak lelke megkötözve

Rabláncként hordoz sötét bűnöket;

Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje

Mily gazdag élet kútja lett neked.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

3.  

Mondd minden népnek: elveszett juháért

Mit tett a Pásztor, csodás szeretet!

Földig hajolt a kárhozott világért,

S meghalt alant, hogy élhess odafent.

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4.  

Küldj fiaidból, akik nem hiába

Élvezik kincsed: hirdessék szavad;

Öntsd lelked értük győzelmes imába:

Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad!

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5.  

Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled,

Fölfedi titkát minden szív előtt!

Egy lélekért se érjen vádja téged,

Hogy temiattad nem látta meg Őt!

Légy örömmondó, békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.