Biztos pont

S

ámson a filiszteusok malmát hajtja, a rettegett hős most rab (Bír 16,22-31). Miért engedi ezt Isten - kérdezhetnénk. Ez a csodás születés és a nagy ígéret? Az Úr Sámsonnal volt, de Sámson nem mindig figyelt Rá. Ment a maga útján, vitte a nemisége és a gyűlölete előre, és ezek vakká tették. A szenvedélyek vakká tesznek, nem látjuk az Úr akaratát. Nem látunk mást, csak vágyaink tárgyát. Sámson beleesett Delila csapdájába, elmondta, mi nagy erejének a titka, levágták a haját, és elgyengült. Nem elsősorban a hajon van a hangsúly, hanem az élő kapcsolaton. Megtört a názírfogadalom, megszűnt a kapcsolat. Ha Sámson elárulta is titkát, Isten nem hagyta magára. Az Úr ott is vele van. Jó ezt látni, Isten nem hagy el, akkor sem, ha mi hűtlenek vagyunk. Szomorú, amikor mi is Sámsonhoz vagyunk hasonlóak, amikor nem bírjuk tovább, mint ahogy Péter sem bírta, és megtagadta Mesterét. Olyan nyomorultak vagyunk, hiszen gyakran csak az a cél, hogy hagyjanak minket békén. Így volt Sámson is, csak övé legyen Delila, megkapja, amire vágyik, más nem számít. És ha mindez Isten megtagadásával, titka elárulásával jár, az sem lényeg. Mi a fontos számomra? A saját kényelmem, nyugalmam, vagy az Úr szolgálata? Sámsonnak már nem a szolgálat volt első helyen, ő Delilát akarta minden áron. Amikor valamit jobban akarunk, mint az Urat, mindig veszélyt rejt magában.

A filiszteusok örülnek, úgy gondolják, végleg legyőzték Sámsont. Nem jelent már veszélyt rájuk. Hányszor gondolták már, Isten népe legyőzetett, nem veszélyes már, megszabadultunk tőle. A világ meg akar Isten gyermekeitől szabadulni, azonban ez nem lehetséges. A tanítványok, az egyház mindig jelen lesz a világban, mert ugyan vereséget szenvedhetnek, végleg legyőzni azonban nem lehet őket. Gyakran elhisszük, hogy nekünk örül a világ, most megláthatjuk, a világ akkor örül, amikor Isten népe elbukik. Nézzünk fel Jézusra, és ne adjunk okot számára az örömre. Isten Szentlelke által mutassuk meg, jelen vagyunk, engedjük, hogy munkálkodjon általunk az Úr. Isten népe a gonosz számára veszélyt jelent, mert általa sokak életre jutnak. A tanítványok emberhalászok, akik a halálból mentik életre az embereket. Általunk az élet munkálkodik, és akiket halottaknak tekintenek, azok életre kelnek.

A filiszteusok örvendeznek, mert Sámsont legyőzték, csúfolják és gúnyolják. Döbbenetes kép ez rólunk, a kiszolgáltatott, megalázott embert könnyű csúfolni, gúnyolni. Sámsont a szórakoztatóipar részeként tartják számon, más nyomorúsága szórakozás. Mennyire mai ez az ige. A filmipar emberi tragédiákkal, véres jelenetekkel szórakoztatja az embereket.  Elszomorító, amikor élő műsorokban emberi válságok láttán nevetnek és tapsolnak a jelenlévők. Urunk nem örült a másik bajának, hanem könyörült rajta és meggyógyította.

Amíg a filiszteusok örvendeznek, nőni kezd Sámson fején a haj. De nőni kezd a haj - ez azt jelzi, nem reménytelen a helyzet, Isten cselekszik. Ez jelzés Sámson számára: nem hagytalak el. Hányszor jelez az Úr életünk mélypontjain, ne félj, én veled vagyok. És mi mégis el vagyunk keseredve. Ne engedjünk a keserűségnek, hanem Bízzunk az Úrban. Mennyi ige megelevenedik, hány bizonyságtétel erősít, és üzeni, az Úrra lehet számítani.

Sámson észreveszi, hogy nő a haja, és az Úrhoz kiált. Ez a megoldás, a lehetetlennek tűnő helyzetekben is kiáltsunk Hozzá. Mert Sámsont megvakították és a malomkőhöz kötözték, de abban nem tudták megakadályozni, hogy kiáltson, hogy Istent segítségül hívja. Korlátozhatnak mozgásunkban, lehetünk ágyhoz kötve, vagy szobánkba kényszerülve, de kiáltani mindenütt lehet. Az Urat bárhol hívhatjuk.

Isten meghallgatja Sámson imáját, nem a bosszú végett, hanem azért, hogy tudják meg a filiszteusok: Sámsontól ugyan megszabadulnak, de Isten jelen van. Izráel Istene él, és nincs emberekhez, hősökhöz kötve. Az Úr nem függ tőlünk.

Sámson élete végén több embert ölt meg, mint egész életében. Mennyire másképp beszél az Úr Jézus halála. Ő halálával is mentett, a mai napig, halála által menti az embereket. Több embert mentett meg halálával, mint életében. Urunk tegyen minket is életmentőkké. Legyen egész életünk a lélekmentés szolgálatában, és majd ha elköltözünk, adja meg az Úr, hogy amit magunk után hagyunk, az is mentsen.

Mária igent mondott az Úrnak, vállalja a feladatot, kész Isten akaratát szolgálni (Lk 1,39-56). Így azután egy életre szóló kaland kezdődik el. Isten szolgálata életre szóló kaland. Mert Ő jön velem az úton, mindig együtt mehetünk, és így közben feltárul az Ő országa előttem. Mária előtt is feltárul Isten országa, egyre beljebb hatol benne. És ezen az úton az Úr előtte jár, formálja és erősíti őt. Elvezeti Erzsébethez, és ott meglátja, Isten számára valóban nincs lehetetlen. A meddő Erzsébet gyermeket vár, ez Isten munkája, csodája.

Így vezet minket is Urunk, előttünk megy és munkálkodik mások életében, és ezek a bizonyságok erőforrások a számunkra, meglátjuk, hogy Isten él és cselekszik. Ha a másik életében elvégezte a szabadítást, elvégzi bennem is. Ha a másikat kimentette szorult helyzetéből, megteszi velem is. Ha Pál számára elég a kegyelem, elég nekem is.

Erzsébet szíve is megtelik örömmel, felismeri a Szentlélek által, hogy Mária már több, mint egy fiatal rokon, ő már az Úr anyja. Jó látni, hogy a gyermekáldás nem nyűg, pedig felbolydult mindkettő élete. Az áldott állapot mindkettőjük megszokott életét felforgatta, mégsem nyűg, hanem öröm. Mert az élet örömöt jelent. Erzsébet rádöbbent, hogy boldog, aki hisz az Úr szavának, mert Isten szava beteljesedik. Azonban ezt ki kell várni. Ne legyünk türelmetlenek, várjunk az Úrra.

Mária szívét is az öröm és a hála járja át. Nem kétségeskedik, nem arról beszél, mi is lesz most, hanem magasztalja az Urat. Jó ezt látni és olvasni. Terápia ez. Ne a problémákra tekintsünk, ne azt kérdezzük egy-egy váratlan helyzetben, most mi is lesz, hanem dicsérjük Urunkat. Lássuk meg hatalmát, gyönyörködjünk Benne, és ha ezt tesszük, egyre jobban megismerjük Őt. És aki ismeri az Urat, az nem fog félelemben élni, mert tudja, kiben hisz.

Mária látja Isten hatalmát, ha még a személyes jövője nem is ismert, fogalma sincs arról, mi fog történni, miként reagál majd a környezete, de neki elég Isten jelenléte. Isten mindig lehajol az alázatos szívűekhez. Ő lehajol hozzád, kérd hittel és várd örömmel. Lásd meg országát, amely másképp működik, mint a földi országok. Itt nem a törtetők, a felfuvalkodottak, a világi hatalommal bírók érvényesülnek, hanem a megalázottak, a kizsákmányoltak, mert az Úr kegyelme felemeli őket. A nyomorult, aki saját erejére nem számíthat, mindig kiált. Ne engedjük, hogy körülményeink eltakarják előlünk az eget, soha ne magunkban bízzunk, hanem mindig Urunkat hívjuk segítségül. Ő az egyetlen biztos pont ebben a világban. Istenre mindig számíthatunk, értünk cselekszik, mindent övéi javára fordít. Jézust sem azért küldi el, hogy Általa látható formában átvegye az uralmat a földön, Ő azért jön, hogy szolgáljon és életét adja értünk. 

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.