2016. június 22., szerda

Hited megtartott téged



S
aul után Dávid lett Izráel királya. Megtudjuk, hogy az Úr választotta őt (1Krón 11,1-9). Isten mondta neki, hogy népe fejedelme lesz. Ez azt jelenti, hogy Dávid kapcsolatban volt Istennel. Beszélgetett Vele, figyelt a szavára. Ez az igazi eltérés közte és Saul között, Dávid mindig Istenre néz, fontos számára az Úr akarata, és kész azt meg is cselekedni. Dávid Istennel való kapcsolata gyermekkorában, a juhok mellett indult el. Nem akkor, amikor király lett, hanem már korábban szerette istent. Fontos volt neki az Úrral való közösség, és nem csupán érzelmi kapcsolat volt ez, hanem ismerte Istent. Tudta, kicsoda, és azzal is tisztában volt, hogy mindig számíthat Rá. Dávid számára világos volt, hogy Isten számára nincs lehetetlen. Így, amikor a nyáj veszélybe került, nem emberi segítséget várt, hanem az Úrhoz kiáltott, és így tudott győzni a medve és az oroszlán fölött is.
Igyekezzünk mi is személyesen megismerni Urunkat, legyen ez a kegyességünk célja. Ne csak ismeretekkel rendelkezzünk Felőle, hanem bízzunk Benne. Legyen számunkra is valóság Isten hatalma, és valós gondjainkkal is forduljunk Hozzá. A hit azt jelenti, bátran az Úrhoz fordulok, mert ismerem és tudom, hogy képes segíteni. Isten neve által Góliát fölött is győzedelmeskedett. Ez a filiszteus olyan hatalmas harcos volt, hogy senki nem mert ellene kiállni. És itt mutatkozik meg a vallásosság és az élő hit közötti különbség. A vallás nem segített rajtuk, de Dávidnak élő hite és élő Istene volt. Az élő hit ott is bátran cselekszik, ahol a vallás elakad. Dávid tudta, hogy Isten hatalmasabb Góliátnál, volt már tapasztalata korábbról, és erre épített. Aki ismeri az igét, annak van mire építeni a nehéz helyzetekben is. Az ige erőt és bizonyosságot ad számunkra.
Azonban Dávidnak sem ment minden simán. Hét évig Izráel kisebb része, Júda fölött uralkodott. Neki is ki kellett várni, amíg a többi törzsek is felismerik alkalmasságát. De beszélhetnénk a trónra lépést megelőző időszakról, amikor bujdokolnia kellett. Azonban mindig vele volt az Úr. Dávid itt is Istenre támaszkodott.
Júdában sem türelmetlen, hanem végzi a feladatát. Elfoglalja Jebúszt, és kiépíti az ország fővárosát. Munkájában és életében meglátszott Isten jelenléte. Azért emelkedett, növekedett, mert az Úr vele volt.
Jézus nemcsak beszélt az evangélium hirdetéséről, hanem valóban vitte is (Lk 7,36-50). Vitte az Atya üzenetét mindenki számára. Most egy farizeusnál látjuk Őt, hiszen nekik is szükségük van Jézusra, a kegyelemre. De vajon ez az ember meglátja-e ezt? Mert legtöbbször nem az alkalom hiányával van a baj, hanem azzal, hogy nem ismerjük fel Jézusban a Krisztust. Az istentiszteletben nem fedezzük fel az Úr jelenlétét, és így elmegyünk Isten gazdagsága mellett. Ennek a farizeusnak a házába megy az Úr, egész rendkívüli lehetőséget kap, Isten az otthonában keresi fel, és neki ez sem elég, a szíve érzéketlen marad.  Bizony, ma nekünk is az otthonunkig jön az Úr, az igén keresztül egészen közel kerül hozzánk, de nyílik-e a szív? Belerendülünk-e ebbe, mert bizony, ez nem magától értetődő.
Egy bűnös asszony megtudta, hogy Jézus ott jár, és azonnal megragadja a lehetőséget. Az egyiket Jézus keresi fel, de ő nem ragadja meg a kegyelmet, a másik maga indul Jézushoz, él a felkínált lehetőséggel. Ez az asszony nem nyugszik, amíg nem találkozik Jézussal, és az sem érdekli, hogy mások mit szónak hozzá. Neki azonnal találkoznia kell az Úrral. Mi sodorja őt Jézus felé? Mi okozza, hogy Ő mozdul, míg a farizeus mozdulatlan maradt? Az asszonyra rátelepedett bűnei súlya, rádöbbent, hogy elrontotta az életét, és Isten ítélete alatt van, de nem akar tovább így élni. Keresi Isten bocsánatát, új életre vágyódik. Megundorodtál-e már bűneidtől, vágyol-e új életre? Ha igen, ne tétovázz, gyere Jézushoz.
Megrendítő, milyen alázattal, bűnbánattal jön az asszony. Sír, és könnyei öntözik Jézus lábát. Fáj neki eddigi élete. Nem okol senkit, nem bújik ki a felelősség alól. Nem mondja: mások is ezt csinálják, nem volt más választásom; nem hárítja a társadalomra. Nem, hanem sír, mert tudja, hogy Istentől kapott életét eddig tékozolta. Így most sír elrontott élete és bűnei felett. Mikor mentünk utoljára könnyek közt az Úrhoz? Fáj-e még a bűn, vagy természetes? Ennek az asszonynak fájdalmat okoztak bűnei, de azzal a hittel jön, hogy Jézus eltörli a múltat.
Az asszony kifejezte Jézus iránti szeretetét, adott neki könnyeket és drága kenetet. Mit adunk az Úrnak? Mivel fejezem ki hálámat és szeretetemet? Ennek az asszonynak nem volt kérdés, odaadja-e a kenetet, mert sokkal többet kapott. Bűnbocsánatot. A kegyelem mindent megér. Mert Istenhez tartozni mindent felülmúl, az ország polgáraként élni minden földi kincsnél többet ér.
Azonban azt is látnunk kell, hogy az asszony nem megvásárolta a bocsánatot, hanem hit által kapta. A kenet, amivel Jézust megkente, a hála cselekedete. A kegyelmet megvenni nem, csak elfogadni lehet. Aki bűnbánattal, könnyek közt jön, átéli, hogy megbocsáttatnak a bűnei. Az asszony hittel jött, és nem csalódott. Hite tartotta meg, és általa rehabilitált élethez jutott. A múlt el lett törölve, és most Jézussal egy újat kezdhet. Az is fontos, még nem látják az emberek ezt az újat, még mindig a régi nőt ismerik személyében, de bármit mondanak is, legyen békessége Isten előtt, ő már egy új Mária. A régiek elmúltak, és újjá lett minden. Azonban amíg ezt a környezet is elismeri, türelemre van szükségünk. Az emberek még egy darabig a régi Máriát látják, és ez így van a mi életünkben is, de ne keseregjünk, az Úr látja az újat.


Ó, érthetetlen kegyelem
                  
    
Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár, ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált!

Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít, S ahol csak meg jelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.

Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.

Az Úr, íme, jót ígért nekem: Vár Nála biztos jövő, Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!

S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.

Sok ezredév, ha eltelik, - kevés, akár egy nap-, Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy - oly érthetetlen az.



Isten áldásával.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése