A
|
Krónikák könyvének első fejezete Ádámmal
kezdődik, rámutat: vele indul az emberiség története (1Krón 1,1-2,55). Így
azután világossá válik, hogy van kezdete az ember életének. Ez a kezdet Isten
teremtése nyomán indul. Ádámmal indul az életünk, de sajnos nemcsak az élet
kódolódik tovább általa, hanem a bűn is. Ádámtól örököljük az Isten iránti
engedetlenséget. Azonban látnunk kell, hogy az
Úr Jézus személyében eljött a második Ádám, és Ő megszabadít a bűn hatalma
alól.
Itt látjuk a névsorban az első elnyomót, aki mások leigázásában lelte
kedvét. A bűn agresszívvé, erőszakossá és elnyomóvá tette az embert. Azonban az
Úr Jézus irányt mutat ebben a kérdésben is. Tanítványai számára nem megoldás az
elnyomás, a hatalmaskodás. És ebben Ő maga mutat példát, nem az ember ellen,
hanem az emberért él. A szolgáló életformát hozta el világunkba, aki nagy akar
lenni, az lehet mindenki szolgája. A lehajló szolgálatban domborodhat ki a
nagyságunk. Ma, aki nagy, legtöbbször
elnyomó, életet kioltó. Jézus nem a pusztításban, az élet elvétele által lett
nagy, hanem az által, hogy önmagát adta oda értünk, bűnösökért.
Eljutunk Ábrahámig, akit Isten hívott el, és olvashatunk a
leszármazottairól, egy egész népes táborról. Eddig, amikor az Úr elhívta, hetvenedik
esztendejében járt, és még nem volt gyermeke. Isten előtt nem az életkor, hanem az engedelmesség számít. Soha ne
mondjuk, már késő, számomra nincs esély, nincs új lehetőség. Ábrahám elhívása
üzeni, nincs reménytelen és esélytelen élet. Isten nyomában járva nagy
lehetőségek nyílhatnak meg előttünk.
A szentíró felvázolja Ábrahám leszármazottait, köztük Jákób tizenkét
fiát, akik által törzzsé, majd népé váltak. A kicsiny, egyszemélyes kezdet nagy
néppé vált. Mindez Isten munkája, Őt dicsőíti. Hatalmas anyagi befektetés nélkül
valósult meg ez a projekt. Mert nem minden pénz kérdése. Isten a kevésből is
tud nagyot létrehozni.
Júda családjába beütött a gonosz, és ez Ér életébe került. Megölte az Úr,
ebben benne van, hogy nem az Úr útján járt, és ennek következtében halt
meg. Mi gyakran Istenre hárítjuk saját
rossz döntéseink, életvitelünk következményeit. Istent tesszük felelőssé, és
nem merjük vállalni bűnbánattal a múltunkat. Isten rendezni akarja vétkeinket, azért adta oda Jézust. Mi képtelenek
vagyunk a számlát kiegyenlíteni, az Úr Jézus megtette ezt helyettünk. Őbenne és
Őáltala gyógyulhatnak lelki sebeink, és az egymástól kapott sebek is.
Jézus megkezdte szolgálatát, mégpedig hazai pályán (Lk 4,14-44).
Názáretben tett vallást először küldetéséről, és itt mutatott rá arra, hogy az
ézsaiási próféciák Benne teljesedtek be. Csodálatos üzenet ez, Jézust Isten Lelke, és nem saját álmai, vágyai
vezetik. Számunkra is ez a járható út, bízzuk
magunkat Isten lelkére.
Az Úr is megtapasztalja, hogy saját városában milyen nehéz Istent képviselni.
Nem értik a földijei az ige üzenetét. Nem nézik ki belőle a messiást. Úgy
vélik, Jézus nem lehet az, mert ismerik a családját. Hányszor mi sem nézzük ki a másikból az új
élet lehetőségét. Beskatulyázzuk, és elkönyveljük: belőle nem lehet új ember.
Vagy előre leírjuk, ő nem lesz képes azt a feladatot elvégezni, ő nem fogja az
életben megállni a helyét. Azonban az Úr
ismeri szívünket, tudja, hogy Lelke által képesek leszünk arra, amire kiválasztott.
Innen Kapernaumba visz Jézus útja, itt nyitottabbak az igére, befogadják Őt, és tapasztalják szavának újjáteremtő erejét. Az ördögtől megszállottat meggyógyítja, az
ördöggel pedig nem áll le vitázni. A
gonosz el akarja hitetni az emberekkel, hogy Jézus pusztítani akar. Azonban Ő
még az tisztátalan lelket sem semmisíti meg, csak kiutasítja az emberből. A
gonosz odaveti ezt az embert. Mintha azt
mondaná, itt van, kezdj vele, amit akarsz, és hozz ki belőle valami jobbat, ha
tudsz. És Jézus kihozza a jobbat, minden életből ki tudja hozni a jobbat.
Vigyük Hozzá életünket, és Vele egy jobb, teljesebb élet kezdődhet el.
Simon házában a tanítványok szólnak a beteg anyós érdekében Jézusnak. Már
felismerték, hogy lehet Jézust segítségül hívni. Szabad nekünk is beszélni másokról Jézusnak. Mindazokról szólhatunk
Neki, akiknek nem tudunk még Jézusról beszélni. De ez ne keserítsen el, mert
Jézushoz bármikor és bárkit vihetünk. Legtöbbször ez az igazi megoldás, és az a
legjobb, ha előbb beszélünk Jézusnak arról, akinek bizonyságot készülünk tenni.
Az Úr meggyógyítja az anyóst, és ő azonnal szolgál neki. Szolgálatra
gyógyul meg ez az asszony. Sőt, azt mondhatjuk, az gyógyult meg igazán, aki
elkezd szolgálni. Mert aki megtapasztalja az Úr szabadítását, gyógyítását, annak
a szíve hálás lesz, az Gyógyítóját akarja szolgálni.
Sok ember számára a betegség ok a Jézushoz menetelre. Ha nem lenne
betegük, nem mennének, akkor a munka foglalná le őket, de mivel van beteg,
elindulnak Jézus felé. Ma is van, amikor
egy betegség vagy nehéz élethelyzet, egy zátonyra futott házasság indít el az
Úr felé. Ha a magunk erejéből rendben lenne az életünk, talán nem is keresnénk
Őt.
Jöjj, királyom, Jézusom!
1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te
meg, Meg ne rontson engemet.
2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját
megmutasd, Én meg nem találom azt.
3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha
gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.
4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet
Töltse be a szívemet.
5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint
egykor te, Mesterem.
6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S
mennyországod béfogad.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése