|
I
|
zráel fiai
felismerték Isten akaratát, meglátták, őt választotta ki és hívta el az Úr népe
vezetőjének (1Krón 12,24-41). Miről ismerték ezt fel? Először is tudták, hogy
Sámuel felkente őt. A próféta hirdette,
Isten Dávidot választotta. A prófétát
pedig Isten követének tartották. Másodszor pedig látták az életében Isten
jelenlétét. Dávid legyőzte Góliátot,
részt vett a nép filiszteusok elleni harcaiban, és bármerre járt győzelmet
aratott. Ezek alapján meggyőződtek
arról, hogy Isten akarata húzódik meg Dávid élete mögött.
Emberileg is alkalmasnak találták erre a feladatra, hiszen meggyőződtek bátorságáról,
amikor parittyával a kezében szembeszállt Góliáttal. Nem ijedt meg a hatalmas
és legyőzhetetlennek tartott harcostól.
Egyedül neki volt bátorsága kiállni vele párviadalra. Saul üldözéseit is
türelemmel viselte, nem a bosszúállás vezette, hanem várt, amíg az Úr megnyitja
számára a trónhoz vezető utat. Mindezeken túl sugárzott belőle az élő hit.
Mindenki hitt Istenben, de a próbák, a mindennapi élethelyzetek idején ez nem
látszott. Hittek Istenben Izráel fiai,
Saullal az élen, ám amikor a filiszteusok megtámadták őket, a hitük nem ért
semmit. Féltek, senki nem mert Góliáttal szemben kiállni. Szívük gyáván
remegett. Miért? Mert nem volt személyes Isten ismeretük. Számukra Isten a nép
Istene és kultikus, vagyis istentiszteleti szereplő volt. A szentsátorban
átélték jelenlétét, de a sátoron kívül nem tudtak Vele mit kezdeni. Hogy áll a
mi hitünk? Nem hasonlít Saul kora emberének a hitéhez? Nem marad Isten
számunkra is a templomban? Ismerem Őt
úgy, mint személyes Urat?
Dávid számára Isten kisgyermekkorától valóság, és a hétköznapok Istene
volt. Az Úr vele volt a juh nyáj mellett
is. Dávid ezt tapasztalatként élte meg. Úgy vonult ki a bárányokkal, hogy
„vitte” magával Istent is. Soha nem hagyta otthon, nem nélküle ment a
munkájába. Így azután magától értetődött, hogy az Urat mindig segítségül hívhatja,
Vigyem magammal én is az Urat, kérjem, hogy jöjjön velem, menjen előttem, mint
jó Pásztor és vezessen a munkámban is. Az Úrral feladataink végzése közben is
kapcsolatban lehetünk. Akinek él a kapcsolata az a rendkívüli helyzetekben sem
fog menekülni, mert van kit segítségül hívni, van kire támaszkodni.
Dávid királlyá választása szívből történt. Nem ráhatások eredménye, hanem
hitéről, alkalmasságáról való meggyőződés. Bárcsak mindig így látszódna a mi
hitünk is, és felismernék, alkalmasak vagyunk az Úr szolgálatára. Jó azt is
komolyan venni, hogy a mi alkalmasságunk Istentől van. Ő tesz az ige
hirdetésére, országa ügyének munkálására képessé.
Milyen csodálatosan készíti fel az övéit Jézus a következő feladatokra
(Lk 8,26-39). Mert a vihar félelmetes volt, de a Gadarában rájuk váró kaland
sem lesz izgalmaktól mentes. Bizony
nagyon is félelmetes lehetett, amikor az a megszállott eléjük rohant. Ám a félelmeket csillapította az előző
tapasztalat. Jézus Úr a a természet kirohanása felett. Vajon a korábbi megtapasztalások
legyőzik-e félelmeinket, adnak-e Jézus iránti bizalmat a szívünkbe? A minket
érő próbák is a felkészítés részei, mindig egy következő feladatra akar
előkészíteni az Úr. Mintegy üzeni, amikor megrémülsz, és nem tudod mi fog
következni, gondolj korábbi tetteimre. Meríts abból erőt, amit eddig átéltél,
megtapasztaltál.
Megláthatjuk, mennyire leépít és kivetkőztet emberi mivoltából a gonosz.
Pont ez a célja, ezért fáradozik.
Mindazáltal el akarja érni, ne
legyen közünk Jézushoz. Mert az
élet lényege Jézus. Mégpedig az, van-e közöm Hozzá, hiszen Nélküle nincs örök
élet. Mert nem az számít, hogy hiszek
valamiben, mert nem mindegy miben hiszek, hanem az a lényeg, Jézusban, mint
Megváltómban hiszek-e? Akkor lesz közöm Hozzá, ha bűnbánattal behívom az
életembe. Jézus az élet, és ha nincs közöm Hozzá, ha nem vagyok kapcsolatban
Vele, életem sincs.
Láthatjuk azt is mennyire nem tud az ember megoldást az ördög pusztító
munkájával szemben. Eszközeink nem érnek célt. Képtelenek megszabadítani
függőségben élőt. Csak annyit próbálnak elérni, nyugtuk legyen tőle. Meg
akarnak szabadulni ettől az embertől, ne jelentsen veszélyforrást a
számukra. Ma sem megyünk gyakran többre,
meg akarunk szabadulni attól, aki veszélyt jelent, vagy kényelmetlen számunkra.
De, nem az ő szabadulásért fáradozunk. A cél, nyugtunk legyen.
Jézus azonnal hatalommal lép fel, érezteti, a gonosznak távoznia kell.
Nincs más lehetősége, amikor Jézus megjelenik, el kell hagynia az embert. Jézus
nem kérdezi, ki akar-e menni, hanem megparancsolja, hogy menjen ki ebből az
emberből. Nincs más megoldás, mint a szabadítás. Jézus ezt tudja és vállalja,
ezt hozta.
Mi se elégedjünk meg kevesebbel. Jézus szabadító, és függőségekkel
szemben nincs is más lehetőség, mint a szabadítás. A szabadításnak látható jelei vannak. Ez az
ön és közveszélyes ember teljesen megváltozik.
Letisztult szívvel és elmével ül Jézus lábainál. Jézus csodája, tud
ülni, és ez neki elég. Elég ott ülni Jézus lábánál. Nem is vágyik többre, mint mindig Jézusssal lenni. Milyen sok nyugtalan
ember van ma is, nem tudunk leülni, különösen nem Jézus lábához. Valami
megszállottság hajt, és ez lehet a pénz, a hatalom utáni ellenállhatatlan vágy.
Menni kell, mindig menni, vagy inni, játszani, a gép elé kell ülni mindig.
Amikor Jézus megszabadít, más lecsillapodunk, nem kell állandóan menni,
megszűnik a vágy, eltávozik a rabszolgatartó hatalom. Most már tudok Jézus, az
ige mellett ülni. Az Ő Lénye és igéje vezeti az életemet.
A gadaraiak elküldik Jézust, ők nem akarnak szabadulni, ők hajtani
akarnak tovább. Ők nem ismerik az Életet és nem is akarják megismerni, ők csak
végigrohannak a földi léten, hajtja őket a több bevétel utáni vágy. Jézus
jövetele lehetőséget kínál az ebből való kilépéshez. Ha el is küldik Őt, a
megszabadult embert otthagyja, majd az ő élete bizonyság lesz a számukra. Ma is
sok bizonyságtevőt ad számunkra az Úr.
Jézus, te égi szép
1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant a föld színén!
Benned van irgalom,
Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom,
Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!
Míg Ő tart karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek,
Mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet,
Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Alázattal tele,
Hadd merüljek bele,
Hisz idegenben jár
Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át,
A lelkem otthonát,
Világosságodat
Elérhetem!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése