Több, több, mire vágyom ...

E

gyre szörnyűbbé válnak az események, a szállásra megfelelő helynek kínálkozó város nem gyakorolja a vendégszeretetet, majd erőszakosan támadnak a befogadott vendégre (Bír 19,22-30). Igénk végén azt a tanácsot olvassuk, hogy vegyétek fontolóra, beszéljétek meg, ami történt. Nem lehet a bűn mellett, Isten törvényének a sárba tiprása mellett szó nélkül elmenni. Ezeket a bűnöket oda kell vinni bűnbánattal Isten elé. Nem elég a jogi út, nem elég a felelősségre vonás, bűnbánatra és megtérésre van szükség.

Fontos tanács ez a saját korunkra és életünkre nézve. Merjünk beszélni a problémákról, arról, amikor és ahol eltérünk Isten akaratáról. Vegyük észre a bűnt, a krisztusitól eltérő magatartást, ne térjünk felette napirendre, és ne mondjuk, ma ez az elfogadott. A bűn Isten számára soha nem lehet se természetes, se elfogadott.

Megdöbbentő, mennyire más valóság fogadja a lévitát Gibeában, mint amit gondolt. Hiszen úgy tudta, Izráel fiai laknak ott, ezért befogadónak ítélte, és biztonságosnak találta. Ezzel szemben itt nem fogadják be, és itt kerül veszélybe az élete. Vajon mi van a mi életünkben, amikor valaki közelebb kerül hozzánk: azt kapja, amit várt? A gyülekezeteinkben is ezt kapjuk, amit várunk, amit kifelé kommunikálnak? Ha közelebb kerülünk hozzájuk, bizony, nem mindig rendet, igeszerű életet találunk. Mennyi bűn nyert már létjogosultságot körünkben. Ami nemrég még bűn volt, amin megbotránkoztunk, ma elfogadott és természetes.

Tartsunk őszinte bűnbánatot, és vigyük Urunk elé életünket. Álljunk az ige fényébe, és ami bűnnek nyilvánul, azt vessük ki magunkból, és kérjük az Úr megtisztítását. Ez a lévita sem gondolta, hogy abban a városban elfogadott a homoszexualitás, hogy perverz módon kerül veszélybe a saját és másodfelesége élete.

Ez a jövevény  öregember igyekszik menteni vendégét, látja, micsoda bűn, fertő uralkodik, és nem szolgáltatja ki ennek a lévitát. A lévita szétküldi a hírt egész Izráelbe, mindenkinek tudnia kell, mi történt. Ezt nem lehet elhallgatni, de vajon követi-e bűnbánat és megújulás? Mert a bűnről való értesülés nem elég, megtérésre, életváltozásra van szükség. Ha minden marad a régiben, és továbbra is a bűn útján járunk, hiába a szembesítés. Az Úr Jézus azért jött, hogy új emberré formáljon, megszabadítson a bűn uralma alól. Tanítványi életre hív, és ez együtt jár az életváltozással. A hívő élet nem elmélet csupán, hanem elsősorban gyakorlat. Annyi mindent tudunk már az igéből, de vajon mennyi válik ebből gyakorlattá, életté?

Telnek az évek, a csecsemő fiatal fiúvá vált, és ismét Jeruzsálemben látjuk (Lk 2,41-40). Már nem József és Mária mutatják be Istennek, hanem Ő maga áll mennyei Atyja elé. Ez a jelenet Jézus számára azt jelenti: itt vagyok, Atyám, rendelkezésedre állok. Számára nem formalitás vagy nyűg ez az esemény, mint sok mai gyermeknek a konfirmáció. Ő Istennek ajánlja az életét. Azért jött, hogy Neki éljen, és ezt már most vállalja.

Azt is meg kell látnunk, hogy ez nem egy különleges esemény a család életében, nem most mennek fel Jeruzsálembe először, hanem szokásukká vált az istentisztelet. Szokásommá vált-e már az igét hallgatni? Életem része-e az istentisztelet, Istennek a szava?

Jézus nem azért marad vissza Jeruzsálemben, mert engedetlen, hanem azért, mert többre vágyik. Nem elég neki annyi, mint ameddig tart az alkalom, még akar az Úrral lenni, még akar tanulni, és sugározni az Atya jelenlétét. Többre vágyom-e a megszokottnál? Van-e bennem éhség és szomjúság az Úrra? Milyen nagyszerű lenne, ha egyszer nem azt mondanánk, mikor ér már véget az istentisztelet, hanem azt kérnénk, ne hagyja még abba az igehirdető a beszédet, mert többre vágyunk. Bár ott lenne bennünk is: még, még, még, ennyi nem elég. Nem elég egy óra, nem elég néhány sor, többre van szükségünk.

Fontos az is, hogy világosan lássuk: az istentisztelet azt jelenti, az Úrral vagyok együtt, az Ő dolgaival foglalkozom. Jó, amikor ez vezet, Vele kell lennem, az Úrral szeretnék minél több időt tölteni. Jézus azért, hogy többet legyen az Atyával, meghozta a döntést, marad, és még nem megy a többiekkel, akkor sem, ha nem értik meg, ha ezért rosszat gondolnak Róla. Hányszor mi igazodunk másokhoz, ha épp istentiszteleti időben jönnek hozzánk, inkább nem megyünk gyülekezetbe; milyen jó lenne, ha inkább az igét, az Úrral való közösséget választanánk.

Jézusból többet

Jézusból többet hadd vegyek,

S másoknak többet hadd vigyek.

Őt egyre jobban szemléljem,

Váltsághalálát dicsérjem.

      Több, több mire vágyom,

      Több, több mire vágyom.

      Őt egyre jobban szemléljem,

      Váltsághalálát dicsérjem.

Jézusról többet hadd tudjak,

Tervéhez jobban simuljak.

Szentlélek Isten, jöjj, taníts,

Meglátni Krisztus titkait.

      Több, több mire vágyom...

Adhasson többet Igében.

Járjak vele közösségben.

Halljam a hangját szívemben,

Éljem az Igét éltemben.

      Több, több mire vágyom...

Hallhassak többet trónjáról,

Hol dicső népe országol.

Visszajön Ő, s és nem késik,

Országa nő, megáll végig.

      Több, több mire vágyom...                                                                    

  Isten áldásával.