Csak Jézus egyedül

M

ost már elindul a láda Jeruzsálembe, Dávid mindent úgy tesz, ahogyan Isten elrendelte (1Krón 15,16-29). Már nem a saját szerepe a fontos, nem az motiválja, mindenki lássa, mit tesz a király. Nem akar már másnak megfelelni csak egyedül az Úrnak.  Hol tartunk? Eljutottunk-e már mi is ide, nem akarunk másnak megfelelni, csak egyedül Isten akaratának. Sok probléma származik a megfelelésből, amikor másoknak akarunk tetszeni, és arra figyelünk, mit szól a környezet hozzá. A tanítvány számára mindenkor Isten akarata az első, nem a saját elképzelések igazgatnak, nem a népszerűség keresése, hanem mindig az ige.

A léviták kísérik a szövetség ládáját, énekléssel.  Ez az ének szívből fakad, nincs itt semmi erőltetett dolog, a jelenlévők szívből örülnek és énekelnek az Úrnak.  Ezt jó látni, hiszen Isten mindig azt akarja, hogy szívünkből örüljünk Neki. Ne kényszerből fakadjon istentiszteletünk, vagy akár a csendességünk, hanem belülről szívünk mélyéből. Olyan jó, amikor azért megyünk, mert szeretünk az Úrral lenni, szava élet kenyere, és élet vize a számunkra, és örömmel merítünk friss vizet a szabadítás forrásából.

Dávid és emberei örvendezve hozták el a ládát. Vállalták mindenki előtt örömüket. Nem rejtették el, hanem kimutatták mindenki felé. Mert ez az öröm az Úrnak szólt. Azért van öröm a szívükben, mert a szövetségláda Isten jelenlétét fejezi ki. Annak örülnek, hogy Isten jelen van a fővárosban, jelen van az életükben. A láda erősíti a hitüket is, mert látható módon jelzi, itt van Isten köztünk. Amikor elcsüggednének, elbizonytalanodnának elég a ládára nézni és bizonyosság támad a szívükben, velünk van az Úr.

A mi bizonyosságunk a Biblia, elég rátekinteni, kézbe venni és átéljük Isten közelségét. Amikor felnyitjuk és olvassuk, meghalljuk szavát, és jó hallani, jó átélni, megszólít engem a mennyei atya. Atyám szól, és szava örömöt okoz, bátorságot, és reménységet önt belém, jelzi, nem vagyok magam. Milyen könnyen elkeseredünk, de ne engedjünk a keserűségnek, hanem vegyük kézbe Isten igéjét, engedjük, hogy rajta keresztül Lénye átjárjon minket. 

Dávid tánccal kísérte a szövetségládát, nem szégyellte az emberek előtt az Urat, nem foglalkozott vele, mit mondanak, hanem megvallotta hitét, és örömét. Van, akinek mindez nem tetszik, és pont a felesége ez a személy. Saul leánya számára, rangot jelent,király lányának lenni, nem úgy tekinti, mint Isten ajándékát. Ajándék-e számomra az iskola, a munkahely, a társadalmi pozíció? Jó ha meglátjuk, mindettől nem vagyunk különbek, nem ez az igazi érték, hanem az, hogy Isten gyermeke lehetek. A legnagyobb kincs ezen a földön a mennyei állampolgárság, amit ingyen kegyelemből, a Jézus érdeméért kapok meg. Van-e mennyei állampolgárságom?  Olyan szomorú látni, amint mikal megveti Isten országát, valószínűleg nem ismeri személyes az Urat. Ezért nem tud örülni. Aki nem találkozott még Jézussal, az nem ismeri Istent, aki pedig nem ismeri Őt, az nem is tud neki örülni. Miért? Mert nem jelent számára semmit. De aki megtapasztalta a kegyelmet, aki állt már összetört szívvel a Golgotakeresztje alatt, annak öröm van a szívében, mert a megbocsátás, az elfogadás örömöt hoz létre.

Mai újszövetségi igénkben az imádkozás mélységét láthatjuk meg (Lk 9,28-36). Jézus felmegy a hegyre, magával visz három tantíványt. Miért? Mert őket még mélyebbre akarja vezetni Lénye megismerésében. Előttük tárja fel igazán és teljesen, hogy kicsoda Ő. Miért csak őket viszi magával? Ez titok, esetleg arra gondolhatunk, ezek hárman többre vágytak, nem volt elég, amit addig kaptak.  Van e bennem vágy Jézus jobb megismerésére, vagy megelégszem azzal, amire eddig eljutottam? Vágyom-e minél többet Vele lenni?

Azt láthatjuk, Jézus számára, nem rutin és nem formalitás az imádkozás, mert közben elváltozik az arca. Ima közben történik valami. Ez az ima lényege, történik közben valami. Mi? Változás, más leszek közben, mint előtte voltam. Az Istennel való kapcsolat meglátszik rajtam, elváltoztat. Mit jelent ez? Az Úrral beszélgetve belülről leszek mássá, Lénye az én szívemet formálja át, és egyre inkább Hozzá hasonlítunk.

Jézus az előtte lévő útról beszélget az Ószövetség két kiemelkedő alakjával, a tanítványok pedig alszanak. Amikor Jézussal kellene lenni, mindig alszanak, a nehéz pillanatokban a testet elnyomja az álom. De azért a lényegről nem maradnak le.  Azonnal át is esnek a ló túloldalára, mert maradni akarnak a hegyen. Úgy gondolják, rögzítik a pillanatot, és ez csak az övék. Ki akarják Jézust sajátítani, azonban ezt nem lehet. Az ő helyük a többi közt van, és amit kaptak, azt tovább kell adniuk.

Az Atya szózatot intéz hozzájuk és rámutat, nem a múlt, a törvény, a prófétaság, hanem Jézus a lényeg. Számunkra is egyedül Ő a fontos.  Rá hallgassunk, mert Benne maga Isten szól hozzánk. Egyedül Jézusra van szükségünk, az Ő szava és hatalma mindenre elég.  A sötét világban biztos tájékozódási pont Jézus szava, hallgassatok rá, kéri az Atya.  Azt jelenti ez, minden helyzetben merjek ráhallgatni, akkor is ha kinevetnek érte, mert ez már nem modern.  Aki Ráhallgat, megtapasztalja, jó döntést hozott. Jézusra hallgatni ma is érdemes. Ő az örök élet felé vezet minket.

Mindezt megerősítette, hogy már csak egyedül Jézust látták. Azt üzeni ez a számunkra, minden egyéb hangnak el kell némulnia, egyedül Jézus a lényeg, az élet. Adja Urunk, hogy ma is minden elnémul, és csak Őt figyeljük, csak Rá hallgatunk.

NEM LÁTHAT BÁR E FÖLDI SZEM

1.        

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, Tiéd vagyok.

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

2.        

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

3.        

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

4.        

Kimondani mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

5.        

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget.

Színről színre látlak magad,

S fényedben élhetek.

Isten áldásával.