Csendesség

A

zt olvastuk, hogy Dáviddal volt a Seregek Ura, és ez nemcsak puszta megállapítás, hanem tény (1Krón 12,1-23). Ez meglátszott az életében és a tetteiben is. A körülötte élők is felismerték benne Isten választottját. Pedig Saul király nem támogatta, hanem ellenségének tartotta és üldözte őt. Féltékeny volt Dávidra, így neki bujdosnia kellett. A menekülés során is áradt belőle Isten jelenléte. Meglátták az emberek, mennyire másként él ő, mint a király. Sault a féltékenység hajtotta, Dávid életére tört, ő azonban nem állt bosszút. Többször megkímélte a király életét, amikor az kiszolgáltatott helyzetben volt. Nem akarta maga megszerezni a trónt, hanem kivárta, amíg az Úr neki adja. Az őt üldöző Saulban is Isten felkentjét, és nem ellenséget látott. Mit látok én a másikban? Hányszor ellenségnek tartjuk azt, aki nem ért velünk egyet, vagy valamivel megbánt. Jézus mindig az embert látta a másikban, mégpedig a kegyelemre szoruló bűnös embert.

Több törzsből is csatlakoztak a még bujkáló Dávidhoz. Vállalták Őt, annak ellenére, hogy így szembekerültek a királlyal. Merték vállalni Isten akaratát, meglátták, hogy az Úrnak terve van vele. Megvallották felismerésüket: Isten megsegíti Dávidot. Ez volt a látásuk, és ezért álltak mellé. De nem akkor vállalják majd, amikor király lesz, hanem már most, az üldözés idején. Akkor állnak mellé, amikor néha Dávid is elcsügged, és úgy látja, Saul el fogja őt pusztítani. A mélységben állnak mellé, és támogatják, sugározzák felé: veled vagyunk. Ez jó üzenet, veled vagyok a mélyponton is. Sokan pont az ellenkezőjét tapasztalják, a mélységben maradnak magukra. Amíg sikeresek, sokan körülveszik, amikor elfogy a levegő, őt is elhagyják. Jó példa erre a tékozló fiú esete. Amíg pénze volt, sikert élt át, jöttek a barátok, minden megvolt, amire vágyott. Amikor fordult a kocka, és mindenét elveszítette, a barátok is eltűntek. Senki nem ált mellé, senki nem bátorította, nem segítette. Azonban ebben a mélységben átélte, hogy az Atya vele van, várja őt haza. Ha úgy látod, mindenki elhagyott, nincs senki melletted, lásd meg: az Úr veled van. Nem hagy magunkra, és a mélypontról is felemel. 

Az Újszövetség pont arról beszél, hogy az Úr Jézus a mélységben élők, a magukra hagyottak mellett állt meg, és vitte számukra az evangéliumot, és nyújtotta segítségét. A 38 éve gyógyulásra váró béna ott a Betesda partján pont azt sikoltotta: nincs emberem. Nem kellek senkinek, nem törődik velem senki, mindenki magamra hagyott, nincs esélyem, mindenki megelőz. Hányszor látjuk mi is hasonlóan az életünket, és nyilatkozunk ilyen keserű lemondással. Nem kellek senkinek - szomorú, csüggedt, reménytelen szavak, de Isten ennek ellenére mást mond. Rámutat arra, hogy a sötétséget áttöri a fény, mert Jézus pont ott áll meg, a magát legreménytelenebbnek látó mellett. Ő hozza a te életedbe is a reményt, a fényt. Van kiút a mélységből, ne keseredj el, és főképp ne add fel! Ne, mert számára fontos a te életed is, azért jött, hogy melléd álljon, megmentsen.

A Dávidhoz pártolók nem belőle igyekeztek élni, nem elmenekültek az élet terhei, felelőssége elől, hanem segítették őt. Dávid mellett megtalálták a helyüket és a feladatukat. Amikor Jézushoz pártolunk, az nem elmenekülés a felelősség elől, hanem inkább a helyünk megtalálása. Jézus mellett mindenki meglátja a feladatát, felismeri azt a területet, ahol ő is hozzá tud tenni az élethez. Jézus tanítványaként kerülünk a helyünkre.

Urunk figyelmeztet: vigyázzatok, hogyan hallgatjátok (Lk 8,16-25). Így bibliaolvasás idején jó komolyan venni szavait, hogyan is olvasom az igét? Mert nagyon nem mindegy, hogyan fogadom az Úr szavát. Ott van-e bennem a kérdés: Mit jelent ez az ige rám nézve, ahogyan Jósiás király kérdezte? 

Hát hogyan is olvassam? Úgy, hogy kérdezem a szöveget, és kérdezem a szöveg Urát, Jézust. Mit üzensz, Uram, az én számomra? Olvassam és hallgassam úgy, hogy mindazt, amit hallok, tovább kell adnom. Nem csupán önmagam építésére kapom az üzenetet, hanem azért, hogy másokat is építsek vele. Többször olvassuk, hogy embereket az visz Jézushoz, hogy valakitől hallanak Felőle. Valaki bizonyságot tett mindarról, amit átélt, és amit Tőle hallott. A lámpást nem lehet elrejteni, hanem úgy kell elhelyezni, hogy látszódjon a fénye.

Jézus és a tanítványok viharba kerülnek. Még az Úrral egy hajóban sem viharmentes mindig az élet. A gonosz mindent megtesz, hogy akadályozza Jézust és a tanítványokat. Így cselekszik ma is. Meg akarja akadályozni, hogy eljussunk a megszállottakhoz, a szenvedőkhöz. Azon dolgozik, hogy mindig a magunk kis viharaival legyünk elfoglalva. Harcoljunk a beáramló vízzel, védjük, óvjuk magunkat, és ne törődjünk a Krisztus nélkül elveszőkkel.

Ez a helyzet egyben próba is a számukra, kiderül, hogyan reagálnak erre a váratlan helyzetre. Úgy próbálják kezelni, mint amikor Jézus nélkül jártak halászni, vagy van már más megoldásuk? Másképp viselkednek-e, mint korábban? Urunk gyakran vizsgál minket, kíváncsi arra, hogy hol tartunk. Mert Ő elsősorban nem a tudományos ismereteinkre kíváncsi, hanem a gyakorlati hitünkre; hogyan éljük meg, amit Tőle kaptunk?

 Jó végiggondolni, hogyan is reagálok váratlan helyzetekre, viharokra? Mi rám a jellemző? Én is pánikba esek? Bizony, hányszor mi is megfeledkezünk az Úrról. Hagyjuk Őt aludni, és már csak végveszélyben szólunk.

A tanítványoknak hitproblémájuk van, nem hiszik, hogy ha Jézus a hajóban tartózkodik, nem veszhetnek el. Aki befogadta Jézust a hajójába, nem veszhet el, annak örök élete van. Nehéz helyzet jöhet, de Istennek Krisztusban megjelent szeretetétől senki nem szakíthat el.

Ne feledjük, ma is Jézus szavára csillapodnak a viharok. Ha Ő szól, csendesség lesz. Ha feszültség van benned, jöjj Hozzá! Engedd, hogy szava átjárjon és csendességet adjon. Jézus lábainál csendesedik el belső nyugtalanságunk, Ő ad békességet.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.