Kelj fel és járj!

A

 törzsek leszármazottaival folytatja a sort a krónikás (1Krón 4,1-43). Fontos nyilvántartani a törzsek családfáját. Figyelnek a származásukra, a hovatartozásukra, ügyelnek gyökereikre. Jó látni, hogy a nemzetség Jákóbig, Izsákig és Ábrahámig nyúlik vissza. Az ősatyák neve pedig mindig Istent hozza eléjük. Az Úr az Ő gazdájuk. Isten kegyelmével lehajolt, elhívta Ábrahámot, majd megáldotta életüket. Sok harc és küzdelem után letelepedtek Kánaán földjén, és megtapasztalták az Úr hűségét és szeretetét. Izráel népének élete fénylő bizonyságtétel Istenről, a kegyelemről. Életük és növekedésük az Úr hatalmáról vall. Ezt a parányi népet veszedelmek sorozatán keresztül is megtartotta, annyira nyilvánvaló, hogy létüket sem maguknak, hanem Isten kegyelmének és irgalmának köszönhetik. Ez az Isten jelen van ma is, a létünket is Neki köszönhetjük. Nem véletlenül vagyunk itt, Ő akarta életünket, és terve van velünk. Igen, az egész Írás erről tesz bizonyságot, terve van az Úrnak az életünkkel. Ez akkor is így van, ha még ezt nem látjuk. De ne magunkra, hanem Urunkra figyeljünk, és mindarra, amit kijelentett a számunkra. Isten szava megbízható.

A nevek kavalkádjában olyan személyre bukkanunk, akinek az Úrral való kapcsolat a fontos. Nem figyel másra, csak Istenre. Jábéc segítségül hívta Izráel Istenét. Ez az ember nem figyelt másokra, nem magában bízott, hanem Istenhez fordult. Segítségül hívta az Urat - nagyon fontos, hívjuk segítségül az Úr nevét, mint Jábéc. Ő felismerte, hogy egyedül nem megy. Igen, egyedül nem megy, ma annyi teher zúdul ránk, oly sok feladattal nézünk szembe, hogy magunk nem bírjuk hordozni. Egyedül összeroppanunk, azonban, az Úrhoz lehet fordulni. Olyan jó, Ő maga kéri, hogy vessük Rá terheinket, mert Neki gondja van ránk (Zsolt 37,5). Isten munkálkodik, Ő nem tétlen, és nem tehetetlen. Hányszor látjuk a Bibliában, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben hittel kiáltanak, és megtapasztalják Isten munkálkodását. Igen, Ő munkálkodik, nem hagyja cserben övéit. Olyan jó ezt tudni, dicsérjük Őt ezért, és bízzunk Benne.

Jábéc az Úr oltalmát kéri, azt, hogy ne érje baj és fájdalom. Senki nem szereti a fájdalmat, szeretnénk elkerülni azt. Azonban nem mindig a fájdalom marad el vagy szűnik meg, hanem mindezekben megtapasztaljuk az Úr jelenlétét és segítségét. Azt is látjuk, hogy Isten megadja, amit kért. Hogy lehet ez? Hiszen sokan inkább az ima meg nem hallgatását tapasztalják. Miért lehetséges ez? Talán azért, mert nem hittel kérjük az Urat. Jakab ezt írja: „Hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól” (Jak 1,6-7). Kérd Őt ma is hittel, csakis hittel, nem kell, csak egy mustármagnyi hit, és megtapasztaljuk Isten munkáját. Hit által nagy dolgok mennek végbe, életek újulnak meg, jutnak élő hitre. Hit által tapasztaljuk meg Urunk szabadítását is.

Lukács evangélista továbbra is Urunkat állítja szemünk elé (Lk 5,17-26). Bemutatja vonzó lényét és csodás hatalmát. Amerre Jézus jár, arra Isten országa erővel tör előre. Ez azonban nem életellenes cselekményekben, hanem pont életmentésekben, talpraállításokban nyilvánul meg. Az Úr Jézus vonzza az embereket, még a törvénytudókat, a nép vezetőit is. Olyan árad belőle, amivel eddig nem találkoztak, és ahol Ő jelen van, ott az ördög meghátrál. Jézus szavára enged a betegség, és távozik a tisztátalan lélek. Egy ágyon fekvő béna emberrel érkeznek Jézushoz férfiak, Elé akarják vinni, de nem tudják, mert elállják az ajtót. Jó látni, hogy vannak, akik Jézusban látnak megoldást, betegüket is Hozzá viszik. Mi hová visszük betegeinket, a tehetetlen állapotban lévőket? Vigyük mi az Úr elé őket!

Ezek az emberek nem torpantak meg az ajtó előtt, nem mondták, eddig elhoztuk, de most már nem tudunk mit tenni. Leleményességre van szükségünk, ne adjuk fel pár lépésre a céltól, Jézustól. Mert nem az a lényeg, hogy valakit elsegítsünk egy darabig, felvilágosítást nyújtsunk neki a hitről, hanem segítsük el egészen Jézusig. Vigyük Jézus elé a másikat, mert csak Ő jelent megoldást. Kevesebb nem elég. A bibliaismeret, a vallásosság önmagában nem segít rajtunk, csak egyedül Jézus, csak a Belé vetett élő hit.

Az Úr azonban nem a bénaságával foglalkozik először, hanem a bűneivel. Miért? Mert ez a legfontosabb. Igaz, ma elbagatellizáljuk, de a bűn jelen van és pusztít. Jézus mindig a probléma gyökerére teszi a kezét, és soha nem a felszínt kezeli. Ő nem tünetmentessé akar tenni, hanem gyógyulttá, szabaddá.

Az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani, azért jött, hogy hirdesse: van bocsánat. Halálával pedig megteremti ennek lehetőségét, eltörli adósságunkat. Azt azonban látnunk kell, hogy bűnbocsánatra addig van lehetőség, amíg itt vagyunk a földön. És ne mondjuk, hogy ráérünk, van időnk, mert nem tudjuk, meddig tart a kegyelmi idő. Nem tudjuk, meddig tart saját életünk. A kapu egyszer bezáródik, és ha elkéstünk, hiába zörgetünk már. Most van itt a zörgetés ideje, most léphetünk be Isten országába.

Ezt követően Jézus felszólítja a bénát: kelj fel, és járj. A bűnbocsánat ereje gyógyítólag lép fel. Felszabadulnak az eddig lekötött energiák, és most már képes engedelmeskedve talpra állni. Ha Jézus szól, talpra kell állni. Mozdulj, ne várj tovább másra, indulj, fogd az ágyadat, és járj. Ha eddig le volt bénulva az életed valamelyik területe, halld Jézust, engedelmeskedj Neki, és megtapasztalod, hogy képes leszel járni. Ha Ő szól, ne várj tovább, hanem tedd, amit mond, mert most már neked kell cselekedni.

Amikor az ige szól, azonnal kelj fel, azonnal mozdulj, ne halogass, mert Isten ereje itt és most működik. Az Úr szavában erő van, engedd, hogy kiemeljen lelki ágyadból. Talán lelkileg vagy béna és tehetetlen, úgy érzed, nem tudod elvégezni feladataidat, képtelen vagy magad összekapni. Ne várj most külön erőre, jobb hangulatra, szép időre, Urad szól, kelj fel: hát kelj fel ágyadból, a géped mellől, és járj. Mert az élet járás, és nem fekvés. Aki fekvőbeteg, az pedig ahhoz kap erőt, hogy ha a test most nem mozoghat is, lélekben mégis friss és mások felé Krisztus illatát közvetítő legyen.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.