M
|
inél jobb,
kényelmesebb az életünk annál magabiztosabbakká válunk, és ez gyakran azt
eredményezi elfeledkezünk Istentől (1Krón 17,1-15). Már nem Ő az első,
terveinkkel, ötleteinkkel nem fordulunk Hozzá. Ezt látjuk Dávid életében is,
minél jobban megszilárdul a hatalma, annál fontosabbá válik ő maga. Első a
saját palotájának az építése, az Úr házára csak aztán gondol, ha a sajátja meg
van. Nyomon követhető a sorrendváltás, első vagyok én. Gyakran nem is tudatos
ez, hisz ez van belénk ivódva, ezt hozzuk magunkkal. Azonban Dávid Isten
gyermeke volt, az ő életében már gyermekkorától Isten foglalta el az első
helyet. Amíg pásztor majd bujdosó volt, mindig Isten dolgai álltak az első
helyen, a körülmények megváltozásával a fontossági sorrend is megváltozott. Ez
azonban nem jó, mindig Istennek kellene az elsőnek lenni. Az a helyes sorrend,
ha Ő tölti be a szívemet, tölti ki életemet. Oda kell figyelni magunkra, mert
körülményeink változásával az értékrendünk is átalakulhat. Ne engedjük az Urat
leszorulni a dobogó első fokáról.
A másik fontos esemény, nem az Úrral beszéli meg a templomépítés tervét,
hanem a prófétával. Magától értetődő a számára, hogy Isten is egyet ért, az
ötlettel. Hányszor cselekszünk mi is rutinból, nem kérdezzük Istent, mert az
elképzelés szerintünk jó, és ha számunkra megfelel, akkor Isten is egyetért vele, gondoljuk.
Mennyire elhamarkodottan formál véleményt Nátán próféta. Mi az oka ennek?
Talán az, hogy emberileg a templomépítés terve jó és szép. Mindenki támogatná,
mindenki biztatná a királyt, helyes ezt kell tennie. Jó az ötlet, a templom
fontos, biztos egyetért vele Isten. Mivel jónak látszik a terv, ő sem kérdezi
az Urat. Magától értetődő, hogy ami jó, azt Isten is támogatja, az az Ő
akaratával is egyezik. Azonban ha valami jó, az nem jelenti azonnal, azt, hogy
Isten akaratával megegyezik. Pedig
sokszor mi is így vélekedünk, ha jót tervezünk, ha építeni akarunk, azzal Isten
is egyetért. Ez a történet rámutat, mindig keressük az Urat, mindig kérdezzük,
ebben a helyzetben mi az Ő akarata? Ő is akarja-e azt, amit mi akarunk. Ha egy
hívő testvér egyetért velünk, még az sem jelenti, hogy ez az Úr akarata. Nátán is tévedett. Tévedett, mert magából az
ötletből indult ki, és abból, hogy a királynak építeni kell. De ne az ötlet,
hanem az ige legyen a kiindulópont.
Istennek nincsenek nagyzási hóbortjai, nem az épületek mérete jelzi a
hatalmát. Mindez az embert jellemző. Így azután Nátánnak vissza kell menni és
elmondani, Isten nemet mond a tervre.
Nem te építesz házat, Nátán pedig ezt elmondja Dávidnak. Bátor próféta,
mer nemet mondani a királynak. Bizony nem volt irigylésre méltó helyzetben
Nátán, mert a vezetőknek nemet mondani, soha nem életbiztosítás. Őrült
terveiket ellenezni nem népszerű dolog. Ám Nátán, Istenhez hű, Neki enged. Mi
is vállaljuk mindig Isten akaratát, akkor is ha az nem könnyű, ha egy nálunk
magasabb pozícióban lévőnek is kell azt megmondani
Az aratnivaló sok, így aratás idején jó ezt olvasni, azért, hogy ne csak
a termés betakarítására gondoljunk, hanem legyen szívügyünk a lelki aratás (Lk
10,1-20). Mert ahogyan az aratás már nem
személyes ügyünk, megvannak rá a szakemberek, úgy már az Úr aratása sem
lényeges, vannak szakemberek, végezzék ők.
Azonban Jézus szavai mai aktuálisak, valóban sok a munka, mert rengeteg
az elveszett, a megkötözött ember, de kevés a munkás, kevés az olyan ember,
akinek a lelkek mentése a fontos. Ma annyi mindennel le vagyunk terhelve,
rengeteg elfoglaltságunk van, és így a legfontosabbra az emberekkel való
foglalkozásra nem jut idő. Pedig Urunknak pont ez volt a legégetőbb, minden
idejét és erejét erre fordította.
Azért küld ki hetvenkét tanítványt, mert nagyon sürgős az aratás, nem
lehet vele várni. Sürgős-e számunkra a lélekmentés, megteszünk-e mindent azért,
hogy Isten országa eljusson az emberekhez. A sok elfoglaltság közepette
rádöbbenünk-e, hogy erre vagyunk elhíva. Minden hívő ember fő feladata az evangélium hirdetése, mind
szavakkal mind tettekkel.
Az Úr küld, vigyük a Tőle kapott békességet. Mennyi békétlenség van ma,
de a tanítványok a béke követei, vigyük hát mindenhová, és ahol Jézust
befogadják, ott a béke is megmarad. Nem bárány partira küld Urunk, hanem
bárányként a farkasok közé. Az a
feladatunk, hogy a farkasok közt hirdessük az élet beszédét. Az ember
természete olyan, mint a farkas ragadozó, pusztítani akar, Jézus természete a
megbocsátás, a gyógyítás.
Kettesével küldi őket az Úr, az is lényeges, hogy küldi, tehát nem saját
ötlet alapján indulnak, hanem az Úr felhatalmazásával. Ketten mennek, mert két
tanú bizonyságtétele a hiteles. Másrészt, ha ketten vannak, segíthetik,
erősíthetik, bátoríthatják egymást.
Isten országáról tesznek bizonyságot, szavakkal és életükkel. A
meghirdetett ország ereje is megnyilvánul általuk. Isten országa gyógyító és
helyreállító hatalma válik láthatóvá. Az emberek megtapasztalják Isten
országának a valóságát, felragyog előttük, Isten kegyelme és gyógyító
szeretete. Az ördög pusztít, az Úr helyreállít, és ez a tanítványok által is
működik.
Az üzenet életbe vágó, nem lehetünk közömbösek iránta, mert örök életünk
függ tőle. Aki nem veszi komolyan, Isten ítéletével néz majd szembe. Aki
elutasítja Jézust, magát Isten küldi el.
A tanítványok diadalmasan térnek vissza, nagy tapasztalatokon vannak túl.
Még az ördögök is engedelmeskedtek Jézus nevére. Jézus lerángatja őket a
földre, nem engedi elszállni ezt a csapatot, rámutat, a legfontosabb, nem az,
amit elvégeznek, hanem, amit az Úr tett értük. Be van írva a nevük a mennybe.
Mi szeretünk magunktól, teljesítményünktől elájulni, azonban az Úr nem azt
tartja a legfontosabbnak, amit teszünk, hanem amit kapunk, az üdvösség
mindennél fontosabb. Fel van-e írva a nevem a mennyben? Csendességben
gondolkodjunk el ezen, mert oda azok vannak fel írva, akiknek Jézus vére
eltörölte a bűneit, akik megtértek, új életet kezdtek. A mennyben ne a földi
anyakönyvek számítanak, Jézus vére a tinta.
Nincs nagyobb öröm, a kegyelemnél. Éljünk vele még most.
Üres kézzel kell-e mennem?
1.
Üres kézzel kell-e mennem
S állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
Amit nyújtanék felé?
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
2.
Jól tudom, hogy Ő megváltott,
Nem rémít már a halál,
Ám hogy üres kézzel lásson,
Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
3.
Bár lehetne visszahoznom
Kárba veszett életem,
Munka közt az Úrnak élni
Mily öröm volna nekem!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
4.
Testvér, rád is vár a munka,
El ne mulaszd botorul,
Lelkeket vezess az Úrhoz,
Míg az éj rád nem borul!
Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
Nincs egy kéve vállamon.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése