Ne hagyd üresen a házad!

J

ó látni ma igénkben, mennyire nem alakult át Dávid szíve a hatalomtól (1Krón 19,1-19). Nem feledkezett el az ammóniak királyáról, arról, hogy szeretettel bánt vele. Náhás halálakor együttérzés van a szívében, és vigasztalni kívánja a fiát. Milyen gyorsan elfeledkezünk azokról, akik szeretettel vettek körül, támogatták első lépéseinket a keskeny úton. Szívünk hajlamos a hálátlanságra. Mi van az én szívemben? Van-e hála az Úr felé, hiszen gyakran pont azt feledjük el, amit Isten tett értünk. Ő valóbban szeretettel bánik a bűnössel is. Mindent megtesz, hogy megmentse. Emlékezzünk vissza, mit tett értünk az Úr. Honnan emelt fel, milyen mélységekből hozott ki? Adjunk ismét hálát a kereszt tövében kapott bűnbocsánatért. És azóta is hordoz az Úr.

Megrendítő az is, mennyire félreérthetjük a másikat. A jó szándékot is rosszakaratnak látjuk. Talán azért, mert saját koszos szemüvegünkön keresztül figyeljük egymást. És az a szennyeződés nem a másikban van, hanem az én szemüvegemen, az én szívemben. Előbb nálam kell rendet rakni, az én szívemet kell megtakarítani, és akkor jól fogok látni. Akkor nem tételezek fel rossz szándékot a jó tett mögött. Hogyan tisztíthatjuk meg szívünket, és miként lehetünk mentesek a kivetítéstől? Úgy, ha az igébe tekintve figyeljük saját életünket. Ha merjük úgy olvasni, hogy ez nekem szól, bennem is jelen vannak az ammóni vezérek. Kire hallgatok én? Hánún nem a valóságból indult ki, nem az apja és Dávid általa is ismert jó kapcsolata volt a szeme előtt, hanem a tanácsadók véleményére figyelt. Így hoz rossz döntést majd Roboám, Salamon fia is. Ezért fontos, hogy mindig mindent vigyünk az Úr elé, ne másra hallgassunk, és ha tanácsot kapunk, azt az Úr előtt tárjuk fel. Engedjük, hogy Urunk vezessen, ne az előítéletünk, bosszúvágyunk.

Az ammóniak látják, hogy túllőttek a célon, a követek meggyalázása Dávid haragját váltotta ki, ennek ellenére nem bocsánatkéréssel igyekeznek rendezni a meghidegült kapcsolatot, hanem mozgósítást rendelnek el. Rendezés helyett a harcot választják, még az arámoknak is fizetnek a megbékélés helyett. Mennyi anyagi és fizikai erőt elvisz a csatározás, és az emberi életekről nem is beszéltünk. Döbbenetes, milyen felelőtlenül és könnyedén dobják oda az életeket, és mindez az előítélet, a kivetítés miatt. Nagyon leértékelődik az élet, különösen a másiké. Ma is olyan könnyen odadobják a másik életét, pedig minden élet egyszeri ezen a földön, Isten ajándéka, és az Úr nem értelmetlen célra és halálra szánta őket. Rombolni, ölni olyan nagyon tudunk, de az elvett életet visszaadni már nincs lehetőségünk. Olyan jó Urunk Jézusra tekinteni, Ő senki életét nem vette el, nem is szolgáltatta ki mások számára. Ő maga állt az elfogatására érkezett katonák elé, és azt kérte, hogy a tanítványokat engedjék elmenni, majd Ő megy, és ment, egészen a keresztig, azért, hogy ne pusztuljunk el, és ne jussunk kárhozatra. Áldott legyen az Úr!

Néma ördögöt űzött ki az Úr egy emberből, ez az ördög némává tette azt, akiben volt (Lk 11,14-32). Az ördög célja, hogy némává tegyen, hogy ne tudjon az Úrról, az Ő országa dolgairól beszélni. Az a cél, hogy ne szóljon az örömhír. Mennyi mindenről képesek vagyunk felszabadultan és jól érthetően beszélni, de amikor az igéről akarunk szólni, nem találjuk a szavakat. Az is megtörténik, hogy egyáltalán eszünkbe sem jut az Úr, az ige egy-egy beszélgetés során. Miért tud elnémítani az ördög? Mert Jézus szerint: amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Valószínűleg a világ dolgai töltik fel azt a szívet, amelyik mindenről tud beszélni, csak Jézusról nem. Mert akit szeretek, akivel tele vagyok, arról tudok beszélni. A filmekről, futballról, árakról, akciókról mennyire el tudunk beszélgetni, szinte mindig szóba jönnek, de árad-e belőlem az élő víz?

Azonban Urunk képes meggyógyítani az életünket, szavára távozik a néma ördög, és meg tudunk szólalni. Aki találkozik Jézussal, megismeri Őt, az tud Róla beszélni. A gadarai is, amikor megszabadult, el tudta mondani, milyen nagy dolgot cselekedett az Úr az életében. Aki az Úr munkáját megtapasztalja, az tud miről beszélni.

Vannak, akik támadják Jézust, nem a győzelméért adnak hálát, és nem örülnek, hogy a néma beszél. Hányan nem örülnek, amikor beszélni kezdenek az addig némák, és az Úrról tesznek bizonyságot. Urunk munkáját az ördögnek tulajdonítják, ám Ő rámutat arra, hogy itt Isten országának ereje nyilvánult meg. Az ördög nem harcol maga ellen, ezt az ember teszi. Mi fordulunk egymással szembe, ezért gyengül meg gyakran még az egyház is. Az ördög vereségét az Isten földi életben való megjelenése viszi végbe. Jézusban Isten vette a magára emberi formánkat, így szabadít meg a gonosz hatalmából. Ő az erősebb fegyveres, aki legyőzi a gonoszt. Az ördög számunkra legyőzhetetlen, magunkban tehetetlenek vagyunk, de az Úr Jézus legyőzte, megkötözte. Sátán azt akarja, hogy ne lássuk ezt meg, és maradjunk továbbra is rabok, gondoljuk azt, hogy nincs esélyünk vele szemben. Egyedül valóban nincs esély, de hívjuk segítségül Urunkat, Általa van szabadulás.

Igénk azonban felhívja a figyelmünket arra a tényre, hogy a gonosz csak az emberben talál nyugalmat, csak ott érzi jól magát. Miért? Mert akiben ő van, abban nincs jelen Jézus. Ez a célja, a Megváltót, az életünk újjáformálóját távol tartani. De ha ez nem sikerül neki, akkor azon fáradozik, hogy visszatérjen, és nem is maga, hanem társaival egyetemben érkezik, és még mélyebbre ránt, mint voltunk korábban. A visszaesés mindig rosszabb állapotba hoz, mint amiben a szabadulás előtt voltunk. Úgy védekezhetünk ellene, ha nem hagyjuk üresen megtisztított életünket. Nem elég a szenvedélytől, a bűntől megszabadulni, hanem a helyére be kell Urunkat hívni. Aki ezt nem teszi meg, maga akar rendelkezni az életével, ismét rabbá válik. Engedjük át az uralmat Jézusnak.

Akik jelet kérnek, nem kapnak mást, mint Jézust, az Ő életét és tetteit. A legnagyobb jel a feltámadás. Jézus győzött a bűn és a halál felett. Ebből láthatjuk meg, hogy Ő nagyobb minden korábbi nagy személyiségnél, királynál, prófétánál. Jézus a legnagyobb. A hozzá való viszonyulásunktól függ az örök életünk. Amikor Jézust látjuk, csengjen mindig a fülünkben: nagyobb van itt. Ő a legnagyobb, Ő az, Akire jó, ha hallgatunk. Szava az élet iránytűje.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.