S
|
alamon átveszi
apjától a templom épületeinek tervrajzát, ami alapján hozzáfoghat majd az
építéshez (1Krón 28,11-21). Isten nem
engedte Dávid számára a munkát, ám ő nem sértődött meg, hanem meglátta, mivel
járulhat hozzá ő is. Félrevonulhatott
volna duzzogva, nem érdekel, semmi közöm az egészhez. De ő az Urat szolgálta,
duzzogás helyett előkészült. Elkészíttette a különféle eszközök terveit, és
pontosan megadta azoknak a súlyát. Valóban mindent az Úr neve tiszteletére végzett. Benne volt a szíve
mindezekben, és nem a maga bölcsességének tulajdonította mindezt, rámutat, hogy az
Úrtól származnak az adatok. Dávid most
is kapcsolatban van Istennel, erre a munkára is imádságban készül, Istentől
kéri el a tervet, a méreteket. Az egyszerűnek tűnő szolgálatokat, mindennapi
dolgainkat is vigyük az Úr elé. Kérjük el Tőle, hogyan kell csinálnunk. Tanuljunk meg alázatos szívvel tanulni az
Úrtól. Van-e készség bennem tanulni az igéből?
Dávid mindezeket a terveket áldás kíséretében nyújtja át fiának. Azt
kéri, legyen erős és bátor, és fogjon hozzá. Arra ösztönzi, legyen bátorsága
halogatás nélkül Isten házának építéséhez fogni. Legyen első számára az Úr
ügye, a templom építése. Sőt, azt kéri, fogj hozzá. Talán úgy gondolta Salamon,
ráér az épület, még nem jött el az ideje, vagy még nem adottak a feltételek. A sátán állandóan ügyködik, mindent megtesz,
annak érdekében, hogy ne Isten dolgai legyenek az elsők. Saját ügyeinket,
kényelmünket előbbre helyezi a szolgálatnál.
Salamonnak sem volt egyszerű, az ő szívében is megjelent a félelem, Dávid
azonban biztatja: ne a félelemre, hanem Istenre nézzen, mert az Úr vele van.
Mindig ez a lényeg, velem van-e az Úr abban, amit tenni szándékozom. Ha igen,
akkor a körülmények nem jelenthetnek akadályt. Isten jelenléte mindenért
kárpótol, megnyitja a bezárt ajtókat, megsegít a problémák idején, oltalmazza
övéit. Az Úrra lehet számítani, nem hagy el és nem hagy cserben. Talán el sem
hisszük mindezt, hiszen a mi világunkra a hűség, a kitartás nem jellemző. Inkább
azt látjuk, hogy az emberek cserbenhagyják egymást. Gyakran még súlyos esetekben is
továbbmennek és nem törődnek a segítségre szorulóval. Isten azonban nem olyan,
mint mi, Ő az Úr Jézusban akkor jelenik meg életünk mellett, amikor úgy
gondoljuk, mindenki magunkra hagyott, egyedül vagyunk, nincs remény. A
harmincnyolc éve béna ember is ezt élte át, Jézus megállt mellette, amikor már
mindent feladott, és lemondott a gyógyulásról, mert úgy látta, nincs embere,
nincs, aki tenne érte valamit. És kiderül, hogy van embere, az Emberfia. Talán el
vagyunk keseredve, ilyen reménytelennek látjuk magunkat, emeljük fel fejünket, és lássuk meg életünk mellett az Emberfiát. Benne új lehetőségek érkeznek, a
lehetetlen is lehetségessé válik.
Mai példázatunkban is egy olyan embert látunk, akivel senki nem törődik,
a gazdag ember is részvétlen iránta, még a lehulló morzsákat sem juttatja el
hozzá (Lk 16,19-36). Csak a kutyák enyhítik fájdalmát. Néha az állatokban több
a segítőkészség, az együttérzés, mint bennünk, emberekben. Nagyon érzéketlenné,
önzővé tud tenni minket a bűn. Ám ennek a szegény Lázárnak nem oldódik meg a
földi életben a helyzete. Nem gyógyul meg, nem kerül valamilyen állami
szociális háló védelme alá, hanem meghal. Ezzel az Úr rámutat: nem mindenki élete oldódik meg, rendeződik vagy
vesz kedvező fordulatot a földi világban. Nem minden beteg fog meggyógyulni,
vagy kerüli el a betegség, csupán azért, mert hisz vagy az Úr nevét segítségül
hívja.
Urunk az örökkévalóságra akarja
irányítani figyelmünket. Ne a mindenáron való gyógyulásra, a jobb életre
koncentráljunk, hanem váljon kérdéssé: hol töltöm az örökkévalóságot? Gondoljak
idejében Istenre, mert a jólét, a kiváló anyagi helyzet sem segíthet rajtunk a
halállal szemben. A halált nem lehet
megvesztegetni, egyszer megérkezik, és Isten elé kell állni. Mindezen nem
változtat az sem, hogy hiszek-e ebben vagy sem. Elvégzett dolog, hogy az emberek meghaljanak,
és azután jön az ítélet.
Istent sem lehet lefizetni, az ige alapján kerül mérlegre az életünk. A
Szentírás bizonyságtétele szerint sem arany, sem ezüst nem egyenlíti ki a
számlát. Azért jött el Jézus, mert egyedül a vér törli el a bűnöket, az Ő élete
egyenlíti ki az adósságot, és Ő adóslevelünket a keresztre szögezte. És mindez
akkor lép érvénybe, ha bűnbánattal megvallom vétkeimet és segítségül hívom
szent Nevét.
Istennel a földi élet során kell rendezni életünket, a halál után nincs
mód a változtatásra. A gazdag embernek is ezzel kell szembesülnie. Amíg élt, kereshette volna Istent, de nem tette. Számára a pénz és a nagy lakoma, a
szórakozás, evés, ivás jelentette az életet. Jusson eszedbe, mondta Ábrahám neki. Igen, ott elénk kerül az életünk,
ott már nem lehet másokra mutogatni, vállalni kell, igen, ez vagyok én. Isten
üzenete számunkra, hogy mindez megtörténhet még most. A kereszt tövében
szembesülhetek magammal, és kimondhatom: bűnös ember vagyok, de Uram, könyörülj
rajtam.
Az is lényeges, hogy nincs visszajárás a halál után, Isten az igét adta
számunkra, és benne minden megtalálható, ami az üdvösséghez és a krisztusi
élethez szükséges. Aki nem fogadja hittel az ige szavát, más forrásnak sem fog
hinni. Az Úr Jézus feltámadt a halálból, mégis nagyon sokan azt vallják, hogy nem
jött onnan vissza még senki. Bár megnyílna a szívünk az Úr szava és Lénye előtt, és meglátnánk, Ő az egyedüli élő Úr, és nekünk Őreá van szükségünk. Az Úr ma is igéjén keresztül győzi meg a
szívünket. Az Ő eszköze a Szentírás, boldog, aki hittel fogadja szavait, és nem
kételkedik benne.
IGÉJE SZÓL, IGÉJE HÍV
1.
Igéje szól, Igéje hív,
Szívünkben kétséget csöndesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
2.
Igéje szól, Igéje hív,
Urunkat követni megtanít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
3.
Igéje szól, Igéje hív,
Nagy és szent munkára lelkesít.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
4.
Igéje szól, Igéje hív,
Mondjon hát hálát a száj s a szív.
Kegyelme kész, áldása vár,
Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése