S
|
alamon
imádságára válasz érkezik, tűz száll alá az égből, és megemészti az áldozatokat,
az Úr dicsősége pedig betölti a templomot (2Krón 7,1-10). Micsoda atmoszféra lehetett,
Isten jelenléte úgy betöltötte a templomot, hogy még a papok sem tudtak bemenni
oda. Isten meghallgatja az imádságot, és válaszol is rá. Ő nem megy el
érzéketlenül övéi imái mellett. Van ránk ideje, de nem mindig válaszol azonnal,
vagy nem úgy, ahogyan azt mi szeretnénk. Van, amikor a válasz nyugalomra és
türelemre int, mert mi azonnal szeretnénk, ha cselekedne, ám Isten szeme előtt
a lelkek megmentése lebeg. Mindent az emberek megtérésének rendel alá, ezért
fáradozik, ad csodát, visz végbe jeleket. Ezt látjuk a Jelenések könyvében,
amikor a vértanúk serege kérdi, meddig nem áll még az Úr bosszút értük.
Megmondatott nekik, hogy nyugodjanak, amíg teljes nem lesz a vértanúk száma, és
ez időt kínál a megtérésre. Isten soha nem türelmetlen.
Itt láthatjuk, hogy hosszabb ideig az Úr előtt álltak, tehát nem csak
imádkoztak, hanem meg is várták az Úr válaszát. A mi világunk állandó
rohanásban van, mindig azonnal kérik tőlünk a választ, és mi magunk is azt
szeretjük, ha azonnal megkapjuk a feleletet, vagy azonnal elrendeződnek
dolgaink. Nem szeretünk várakozni, nagyon türelmetlenek vagyunk. Azonban Urunk
nem igazodik hozzánk. Ő nem válik türelmetlenné, és nem fog idegesen kapkodni,
Ő soha nincs időzavarban. Ezért merjünk nyugodtan várni rá.
Jó látnunk, hogy Isten önmagát adja válaszként a népnek. Nem jobb időt vagy jobb
termést, ellenségmentes időszakot, hanem saját magát. Ezzel jelzi, hogy nekünk
mindenkor Rá van szükségünk. Amire igazán vágyunk, az a Vele való élő közösség.
És Ő maga is ezt akarja. Népe legyen Vele kapcsolatban, beszélő viszonyban.
Gondoljuk végig, mi mire vágyunk? Mit várunk Istentől? Vágyom-e az Ő
jelenlétére, a Vele való közösségre? Mikor beszélgettél utoljára az Úrral? De
nem rohanósan, hanem időt szánva? Úgy, hogy mindent félretettél, lekapcsoltál, és akár órákra, csak az Ő jelenlétébe helyezkedtél, igéjére figyeltél? A Hegyi Beszédben Urunk azért küld a belső szobába, hogy mindezt átéljük,
megtapasztaljuk az Úr jelenlétét, jóságát és örökké tartó szeretetét.
Micsoda kontraszt: a zarándokok örvendezve kísérik Jézust és közelednek
Jeruzsálemhez, tele vágyakkal, reményekkel, Jézus azonban sír (Lk 19,41-48). Rá nem ragad ez
a felszínes öröm, mert túllát ezen. Látja a valóságot, szívük állapotát.
Tudja, hogy csak azért örülnek, mert saját messiásváradalmukat vetítették Rá,
és így ők a most és azonnal trónra lépő királyt látják Benne. Igen, az emberek
úgy vélik, eljött az idő, Jézus trónra lép, és átveszi a hatalmat, kiveri a
rómaiakat, és végre egy boldog, örömteli békekorszak kezdőik el. Úgy gondolják, amíg Róma uralkodik felettük,
nem lehet béke, nincs boldog élet. Mert
mi mindig azt gondoljuk, hogy amíg a másikkal kell élnem, amíg itt kell laknom és
dolgoznom, amíg ő a férjem, feleségem, nem lehetek boldog, nem lehet béke.
Jézus azonban sír, mert Ő nem a környezetet akarja megváltoztatni, nem
rómátlanítani, hanem bűnteleníteni akar. Meg akar tisztítani a bűntől, mert csak akkor lesz béke az életünkben,
ha megbékülünk Istennel. A bűn elválaszt Tőle, a megbékülés viszont csak Jézus
által lehetséges. Ő a mi békességünk.
Jézus lehetőséget hozott népe számára, benne a jeruzsálemieknek is. Meggyógyította a harmincnyolc éve bénát és a vakon születettet,
mindez jelzés volt arról, kicsoda Ő. Ennek ellenére nem ismerték fel Benne a
megváltót, akit vártak is. A felismerés
utal az ószövetségi ígéretekre, ha elfogulatlanul tanulmányozták őket, és
összevetették Jézus életével, akkor fel kellett volna ismerni, hogy Ő a Krisztus.
De vajon mi meglátjuk-e Benne az Istent? Felismerem-e, hogy Általa az életem
Ura és gazdája látogatott meg? Isten eljött hozzám, mert szeret, és azt akarja,
hogy megismerjem Őt és nagy kegyelmét. Meg akar szabadítani a bűntől, amivel mi nem tudunk mit kezdeni, ezért
inkább letagadjuk. De Ő meghalt a kereszten, magára véve bűneinket, és kifizette
adóslevelünket, így szerzett bűnbocsánatot és örök életet, mindazoknak, akik
hisznek Benne.
Az Úr hívására adott válasznak következményei vannak, kő kövön nem marad,
mondta az Úr. Azonban ezt ők úgy fogadták, hogy velünk nem történhet meg. És
megtörtént. Velünk is sok minden megtörténhet, bár felnyílna a szemünk és
meglátnánk: Rá van szükségünk. Mindez érvényes egyéni és közösségi életünkre
egyaránt. Ha nem akarjuk meglátni, hogy
Jézus az egyetlen esély az életre, elveszhetünk, és akár Európa népei is
átalakulhatnak. Azért küldte el Isten kétezer éve ide az evangéliumot, hogy
éljünk általa. Ha azonban elvetjük, és nélküle akarunk élni, elpusztulnunk,
mert Jézus az élet.
A következő szemnyitogató jel Jézus templomba menetele. Nem a királyi
palotába érkezik meg, hanem az Atya házába, és ezzel üzeni: Ő nem mások életét
akarja hadvezérként elvenni, hanem a saját életét adja oda mások megmentéséért.
Mert soha nem a hadseregek, a fegyverek, az erőszak hoz megoldást, hanem Jézus
áldozata. Jézus a megoldás, az Ő egészen más élete és uralkodása, amely nem
erőszakon, hanem szereteten és önkéntes követésen alapul.
A templom imádság háza, igen, és nem üzletközpont, bevásárlóközpont.
Olyan hely, ahol az élet gyógyul, mondhatnánk: Isten rendelője. És Ő ide vár
zsidót és pogányt egyaránt, olyan embereket, akik betegek, és ezt érzik, de
szeretnének meggyógyulni, az ige és a Jézusba vetett hit által. A pogányok
udvaráról szorították ki az embereket az áldozati állatok, a kereskedők, és ezt
a területet adja vissza Jézus az Istent keresők számára. Mi szorítja ki ma
Istent, az evangéliumot az életünkből? Mi szorítja ki a gyülekezetünkből?
Hányszor hangos, látványos akciókat bonyolítunk le, de ezzel a csendben
imádkozni vágyókat szorítjuk ki.
A testünk a Szentlélek temploma, ám nem mindig így funkcionál. Hányszor
vágyaink kielégítője. Kérjük Urunkat, tisztítsa meg szívünket a bűn utáni
vágyakozástól, és adjon új, tiszta szívet és életet.
Új szívet adj
1. Új szívet adj, Uram, énnekem,
Új szívet adj, én Istenem,
Amely csupán csak teérted ég,
Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.
2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,
Mely, Jézusom, te lakhelyed,
Hol egyedül a te hangod szól,
Mely véled van tele, csak véled van tele.
3. Jézus, a te gyógyító kezed
Megfogta már a szívemet,
Én is tudom, bűntelen leszek
Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése