A
|
z Úr megjelent
Salamon számára, és szólt hozzá (2Krón 7,11-22). Az imádságra megérkezett a
válasz. A kitárt szívet az őszinte vágyakozást elfogadta az Úr. Amikor őszintén
keressük, és tele van a szívünk az Utána való vággyal, válaszol az Úr.
Kijelenti magát a kereső számára, mert azt akarja, hogy megismerjük. Ő nem egy
félelmetes Isten, nem megrémíteni akar, hanem azt, hogy megismerve megszeressük,
és önként bízzuk Rá életünket. Minden igehirdetés és bibliaolvasás által ezt
akarja az Úr elvégezni bennünk. Mindent megtesz, hogy bizalom támadjon Iránta a
szívünkben, és visszatérjünk Hozzá. Jól látja az Utána szomjazó szívünket,
megüresedett lelkünket. Tudja, hogy szükségünk van valakire vagy valamire, és
ha nem találkozunk Vele, ha nem adjuk át magunkat Neki, akkor más dolgok fogják
leuralni életünket. Sátán pont azért tesz meg mindent, hogy ne jöjjön létre a
találkozó, és ne annak ismerjük meg Istent, Aki. Úgy akarja Istent elénk
állítani, mint aki sajnálja tőlünk a boldogságot, és elzárja tőlünk azt, ami
jó. Pedig Isten mindent ideadott, ezt a világot és ennek minden gazdagságát és
lehetőségét. Azonban a gonosz elvégezte, hogy ne együtt, közösen akarjuk a
világot élvezni, hanem mindenki maga. Önzővé és gonosszá formált. Az
engedetlenség következtében belépett a bűn az életünkbe, és teljesen eltávolít
Istentől. Ő azonban ennek ellenére nem mond le rólunk, hanem tovább keres.
Micsoda szeretet és türelem van a szívében. Dicsérjük Őt, amiért annyit
bajlódik velünk.
A válaszban kijelenti Isten mindenekfelett való hatalmát. Minden az Ő
kezében van, Ő zárja be az eget és nyitja meg annak csatornáit, és Ő parancsol
a természet minden erőjének, az állat- és növényvilágnak. Minden Isten kezében
van, és ez örömmel tölt el, elveszi a félelmet, és eszünkbe juttatja, hogy
nekünk még hajszálaink is számon vannak tartva.
Az is benne van ezekben az igékben, hogy az elemek engedelmeskednek
Istennek. Nem mondják, hogy mi most nem akarjuk azt tenni, amit mondasz. Nem lázadnak
Isten akarata ellen, hanem alázattal teszik a dolgukat, így bizonyságot téve
Teremtőjükről. A Bibliában olvasunk engedelmes szamárról, cethalról, mert az
állatok elismerik Istent Gazdájuknak. Örömmel engedelmeskednek Neki, mert
ismerik, megtapasztalták, hogy Ő gondoskodik róluk. Az ember minden
erőfeszítése ellenére sem tud magáról úgy gondoskodni, ahogy Isten teszi az
állat- és növényvilággal.
A természetben keletkezett zavar nagyon gyakran bűneink következménye,
amit ma is sok esetben tapasztalunk, a felelőtlen élet miatt alakult ki. De ezeket a helyzeteket, a különféle
katasztrófákat Isten figyelmeztetésül is felhasználja. Általuk akar felrázni és
bűnbánatra eljuttatni. A tragédiák következtében el kellene ismernünk, hogy nem
vagyunk Istenek, sőt, szükségünk van az élő Istenre. Isten a következő generációk számára is
üzeni: ha meglátják és megbánják bűneiket, megtérnek Istenhez, Ő megbocsát. Mi
már tudhatjuk, hogy a megbocsátás Jézus érdeméért történik, üdvösségünk így
ingyen kegyelemből van, Isten ajándékozza a megtérők számára.
Jézus továbbra is a templomban található, hirdeti az evangéliumot, így
rámutat, hogy a templom az evangélium hirdetésének a helye (Lk 20,1-8). Nem áldozati
állatok vagy bármi más árusítása a célja, hanem az örömhír hirdetése. Mert
mindenkinek erre van szüksége. Az örömhír tudatja, hogy már nincs szükség
áldozatra, mert Krisztus bemutatta az egyedüli és mindörökre érvényes
áldozatot. A templom megtisztítása is ezt jelzi, nincs már szükség áldozatbemutatásra,
nem kellenek már áldozati állatok, mert Isten Báránya megáldoztatik. Bár mind
felismernénk ezt, és örömmel fogadnánk, az igazi húsvéti bárány megáldoztatott,
van bocsánat és van új élet.
Mi is menjünk Hozzá, hallgassuk tanítását, mert az életre tanít, és
egyben felkészít az üdvösségre is. Tanuljuk ma is Tőle az életet és Isten
akaratát. Legyen hála a szívünkben, hogy még tanulhatunk Tőle, éljünk is a
lehetőséggel. Bár ma rengetegen oktatnak, mindenki tud mindent, csak éppen élni
nem tudunk. Ne hallgassunk idegen hangokra, csak egyedül Rá, szava az élet.
Amit mond, azt merjük követni, megvalósítani.
Utolsó napjaiban is jó hírt ad tovább Jézus. Ebben közli: Isten szeret,
mindent megtett értünk, minden kész, jöjjetek a menyegzőre. Minden kész! Bár
meghallanánk, és mennénk örömmel. A világ sokféle módon igyekszik elterelni
erről a figyelmünket, megtalálja, mit tehet ennél fontosabbá a számunkra. Az
ördög nagyon jól tudja, mit kell elénk hozni, amit meglátva vagy megszerezve kimentjük magunkat a
menyegzőről. Pedig
semmi nem fontosabb az üdvösségnél, annál, hogy hol töltöm az örökkévalóságot. Hiszen
bármennyire kezünkbe vesszük az életünk irányítását, megszerzünk mindent, amit
a világ kínál, élünk az egészségügy kínálatával, a modern technikával, földi
időnk letelik, életünket nem tudjuk meghosszabbítani. Vegyük észre, állandóan
van temetés, mindig meghal valaki. Tehát ezt a problémát nem tudjuk megoldani,
de ha halljuk az Úr szavát, figyeljük az evangéliumot, meglátjuk, hogy Jézus a
megoldás. Ő legyőzte a halált.
Az evangélium szól, Jézus tanít, de vannak, akik nem erre figyelnek. Az
evangélium elmegy a fülük mellett, saját elképzeléseik, értetlenségük, dühük
vezeti őket. Kérdeznek, de nem tiszta szándékból, nem azért, mert igazán meg
akarják Jézust ismerni, majd szeretnék szolgálni. Miért kérdezek? Mi vezet? Az
Úr jobb megismerése, vagy Jézus támadása?
Ez olyan kérdés, amire Jézus nem válaszol. Tehát van, amire Ő sem
válaszol. Nem kell mindent megmagyarázni, a rossz szándékú kérdésre nem kell
válaszolni. Inkább visszakérdez, és teszi mindezt azért, mert ha őszintén
figyelték Isten követeinek ténykedését és a kijelentést, akkor maguk is tudják a
feleletet. Igen, sokszor tudjuk mi a
feltett kérdésünkre a választ, csak nem akarjuk tudni, nem akarjuk elfogadni,
inkább hallgatunk, eltagadjuk.
Ők is nagyon jól tudták, mi a helyes felelet, de nem akartak Jánosra,
és így Istenre hallgatni. Nem az Úr szava és akarata szerint, hanem saját
szempontjaik szerint éltek. Istent akarták ugyan szolgálni, de meg akartak
felelni a világnak, saját érdekeiknek. Akartak lenni valakik a világ szemében.
De ez kétfelé sántikálás. Vizsgáljuk meg szívünket: mi mozgat? Istennek akarok
egyedül szolgálni, vagy én is kétfelé sántikálok? Nem fordulok el az Úrtól, de
úgy követem, hogy közben ne csorbuljanak jogaim, ne sérüljenek vágyaim? Ha nem
hallgatunk a kijelentésre, az igéből felismert isteni akaratra, csapdába
kerülünk, mint a farizeusok. Akkor jutunk előre, ha merjük vállalni Isten akaratát,
kerül, amibe kerül. Ők nem hittek Jánosnak, de én hiszek-e Jézusnak?
Szólsz hozzám, Istenem, s én
választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok,
hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma
lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy
csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint
nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem
hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha
szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd,
el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge
még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és
szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló
bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s
apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust
nézzem és ővéle győzzek én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése