Vissza az igéhez

M

ár a múlt emlékeiből élnek Júdában, és jó, hogy vannak emlékek, tudják még a nép közül, mit jelent az Úr útján járni (2Krón 22,1-12). Emlékeznek Jósáfát királyra, aki teljes szívvel kereste az Urat. Tehát van hasonlítási alapjuk, tudják, hogy nem így mentek mindig a dolgok, hanem volt olyan időszak, amikor Isten akarata állt a középpontban. Van, amikor a jelen lazasága, felhígult hitélete idején vissza kell nyúlni az ősök hitéhez. Van, amikor elő kell venni a régebbi írók műveit, hogy felragyogjon az evangélium. Nem kell beletörődnünk abba, ami jelenleg van, mert ha ismerjük Isten akaratát, és tudjuk, ma nincs minden rendben, vissza lehet térni. A reformáció is visszatérés volt a forráshoz, Isten igéjéhez. Ez fontos, térjünk ma is vissza hozzá, csak az ige által lehet megújulás. Isten szavát nem lehet semmivel helyettesíteni, mert ez az Ő eszköze, és erő van benne. Olyan erő, ami képes átalakítani a szíveket, az életeket, ami képessé tesz Isten akaratának a megcselekvésére.

Miért kellett a múlthoz visszatérni, miért nosztalgiáztak az emberek? Mert Ahazjá az istentelen, gonosz vonalat vitte tovább. Azt látjuk, hogy tulajdonképpen nem is az apja, Jórám erőltette ezt az utat, hanem az anyja, Ataljá, aki Aháb udvarából hozta a bálványimádást. Ataljá eszköz volt az Omri dinasztia kezében, így akartak egy hamis egységet létrehozni. Aháb háza népe Baal tisztelete alatt szerette volna egyesíteni az országot. Azonban Isten ilyen egységet nem akar, Neki elég a maradék, a kicsiny nyáj, aki hűséges Hozzá, szereti Őt, és kész útjain járni.

Ataljá szerepéből megláthatjuk Jórám örömtelen életének az okát. Azért volt örömtelen, mert nem tudott Ataljától és így Aháb házától függetlenedni, hiába akarta is ezt. A felesége nagy hatást gyakorolt rá, és ebből képtelen volt kilépni. Minden béklyót az Úr képes levenni rólunk, ehhez azonban kérnünk kell szabadítását. Ez a háló azután Ahazját is befonta, teljesen az anya hatása és irányítása alá került. Így azután teljes mértékben Aháb házának életvitele és akarata érvényesült. Ahazjá képtelen volt leválni az anyai köldökzsinórról. És így irányt sem tudott váltani.

Ki az én tanácsadóm? Mert tanítványként egyedül az Úr Jézus akarja igazgatni az életemet. De Őreá figyelek, vagy belegabalyodok családi, testvéri kapcsolatokba, és így mindig mások akarata érvényesül? A tanítvány mindig a Mesterre figyel, az Ő tanácsait követi. Az ige bizonyságot tesz arról, hogy az Úr tanácsolja övéit. Nem vagyunk elhagyatva a világban, mert van ige, van lámpás, ami világít.

Jó látni, hogy a legrettenetesebb önkény, a totális sötétség idején is akad olyan személy, aki felismeri, hogy ez nem jó, és így nem mehet tovább. Ha ő maga nem is képes változtatni a helyzeten, de ami tőle telik, megteszi. A kis Jóást kimenti a dühöngő Ataljá karmaiból, és biztonságba helyezi. Az Úr jelen van még ebben a helyzetben is. Amikor talán sokan úgy látják, hogy minden reménytelen, változásra nincs esély, akkor az Úr cselekszik. Egy olyan nőt használ fel, akinek helyén van az esze és a szíve. Látja, nem jó, ami van, és mer cselekedni is. Pedig amit tett, az egyáltalán nem veszélytelen. Mégis vállalta, mert tudta, hogy Júdának az Úr útján kell haladni.

Merjük mi is vállalni Isten akaratát. A legtöbbször ilyen apró cselekedeten keresztül visz előre az Úr. Egy pici engedelmesség által készíti elő a változást. Ne várjunk a nagy dolgokra, hanem tegyük meg a magunk kicsi részét. Merjünk bizonyságot tenni, merjük vallani az igét. Azt is vegyük komolyan, hogy Jóás megmentése csak a kicsiny kezdet, éveket kell várni, amíg a változás valóban bekövetkezik.  De már valami elindult, mert Jóást a főpap neveli, így szívébe Isten törvényét és akaratát ülteti be. Jóás ismerni fogja ősei Istenét és visszavezetheti majd népét Hozzá. Nem a modernkedés az előrevezető, hanem a forráshoz, az élet vizéhez való visszatérés. A megújulás mindig visszatéréssel kezdődik. Vissza az igéhez, vissza Jézushoz.

Atyánk mennyire türelmes, milyen sok lehetőséget ad a számunkra (Lk 22,13-25). Vegyük komolyan és becsüljük meg ezt. Jézus ismét Pilátus előtt található, újabb lehetőség a döntésre, azonban Pilátus nem jól él ezzel. A jelenlévők számára is lehetőség, átértékelhetik eddigi véleményüket és vállalhatják Jézust. Még meg lehet látni, kicsoda Ő. Ahogyan majd a kereszten az egyik lator felismeri, hogy Jézus Király, úgy megnyílhat a mi szemünk is. Bár a gonosz mindent megtesz, hogy ne ismerjük fel Jézusban a Megváltót, de akit bűnös szíve odavisz, az felismeri, hogy Jézusban jött el az élet.

Azonban nem csak a vezetők előtt nyílik meg Jézus elfogadásának lehetősége, hanem a nép előtt is. A szokásjog, amit most Pilátus alkalmaz, az embereket színvallásra készteti. Nem lehet mindent a vezetőkre fogni, most ők maguk dönthetnek, kit választanak, Jézust vagy Barabbást. A választásért ők lesznek a felelősek. Így kapunk mi lehetőséget, Isten felkínálja Jézust, dönts felőle, válaszd Őt, mert Benne az életet választod. Akkor és ott Barabbást választották, mert benne reményt láttak saját akaratuk megvalósulására. Nekik olyan Krisztusra volt szükségük, aki azt teszi, amit ők akarnak. Jézus azért nem kell, mert Ő megtérésre szólít fel, és azt akarja, hogy mi cselekedjük Isten akaratát. Jézus számára Isten országa nem szolgáltató központ, ahová beterjesztjük vágyainkat, és majd ott teljesítik. Mi pedig megfizetjük, és aztán minden rendben van. A kegyelem, az üdvösség nem megvásárolható, ingyen kapható.

 Jézus elutasítása, keresztre való ítélése nyomán Barabbás, a gyilkos, halálra ítélt szabad lesz. És ez a jelenet az evangélium lényegét tárja elénk. Halálra ítélt bűnös ember vagyok, a kereszten a helyem, ám Jézus a helyemre lép, meghal helyettem, hogy én élhessek. Van-e hála a szívedben? Megköszönted-e már Neki, hogy meghalt helyetted és éretted? Halála nem véletlen eset, hanem Isten szeretetének megnyilvánulása. Jézus meghalt, hogy én élhessek. Kifizette élete árán minden adósságom, így én tiszta lappal kezdhetek egy új életet. Azonban az új élet már Őt követi, Neki engedelmeskedik. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy eltörölték az adósságot, és élhetek tovább, ahogyan eddig éltem. Azért leszek szabadon bocsátva, hogy most már Szabadítómnak éljek, az Ő vezetésével megújult, Isten akaratának engedelmeskedő életformát folytassak.

MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,

megbékítette Istent, Atyámat.

Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,

de Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,

magára vette a szenvedésem.

Magára vette, magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

de eltörölte mind, mind a vétkem.

De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!

Isten áldásával.