Az Úr él!

U

zzijjá uralkodásába tekinthetünk bele mai igénk által (2Krón 26,1-15). Életének fő mozgatórugója Isten keresése volt. Meglátta, hogy Isten megismerése a legfontosabb feladatunk ezen a világon. A reggeli csendességnek is az a lényege, hogy keresem, felkeresem Istent. Önmagában nem sokat segít az igeolvasás és az imádkozás sem. Mindezek akkor válnak hatékonnyá, ha keresem Istennel az élő kapcsolatot. Az imádság az Úrral való közösség által válik beszélgetéssé. És ez a lényeg. Istent megismerem, mint Atyámat Krisztusban, és így az imádság már a mennyei Atyámmal való beszélgetéssé alakul. Álljunk ma is így Elé, keressük Őt, vágyakozzunk minél jobban megismerni. Ehhez nélkülözhetetlen a beszélgetés, ami azt jelenti, Isten megszólít engem az ige által, én pedig válaszolok Neki.

Jó, hogy még mindig szabad az Urat keresni, nyitva hagyja megismerésének a lehetőségét, és ad ehhez eszközöket, segítőket. Uzzijjá Zekarjá főpap személyében kapta meg a segítőt. Ő tanította meg az Úr félelmére. Mert az Úrral való kapcsolatot is tanulni kell. A megtéréssel, azzal, hogy az Úr megbocsátja bűneimet, én pedig tanítvánnyá válok, nem oldódik meg azonnal minden.  Nagyon keveset tudok a Bibliáról, alig valami ragyogott még fel Isten kegyelméből és szeretetéből, így azután tanulni kell az új életet is. De az a jó, hogy van kitől tanulni, az Úr Jézus így szól: jöjj, és kövess engem. Tehát mi már egyenesen az Úrtól tanulhatjuk meg az Isten akarata szerinti életet. És Ő ezen az úton előttünk jár, sőt, elénk éli azt.

Amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten. Az élet, a siker is Isten ajándékai, a Neki engedelmes élet gyümölcse. Tehát a siker összefüggésben van Isten akaratának keresésével. Uzzijjá sikere nem egyéni karriert jelent, amit mások kárára valósít meg, hanem Isten országa építésében válik sikeressé. Az ő sikere kihat az ország életére, előrelendíti azt. Sokat sejtetően olvassuk: amíg az Urat kereste, addig sikert adott neki az Isten. Ebből látjuk, hogy nem végig kereste az Urat, tehát a siker veszélyes, mert könnyen megkísért a gondolat: mindezt én értem el. Pedig mindaz, amit a király is elért, Isten ajándékából történt. Mindazokban, amik előrevitték az ország és a nép életét, Isten segítsége nyilvánult meg. Uzzijjának is meg kellett látni, hogy a siker nem független Istentől, nem a maga képességének, erejének köszönheti, hanem kapta. És addig lesz sikeres, amíg mindezért hálás, és megmarad az Úrtól való függésben. Az istenfélő élet tanulását nem lehet abbahagyni, minden azért történik, hogy minél jobban megismerjem Őt.

Vannak, akik a hét első napján az üres sírhoz indulnak, mint Péter is tette, hogy személyesen meggyőződjék arról, mit hallott (Lk 24,13-27). És vannak, akik hazafelé indulnak csalódottan. A két emmausi tanítvány így cselekszik, otthagyja Jeruzsálemet, és hazaindul. Úgy látják, véget ért a jézusi történet, itt már nincs tovább. Jézus meghalt, a tanítványság befejeződött. Szép volt, de ennyi volt.  Hányan gondolják így, szép volt a vasárnapi iskola, a gyerektáborok alkalma, de ennyi volt. Véget ért számomra a jézusi történet, hiszen Őt megölték, és egy halott Jézussal, egy régi kor szereplőjével mire is megyek? Sokan nem jutnak innen tovább, nem látják meg, hogy Jézus él. Miért? Mert a hitetlenség akadályozza a látásukat. Jó tanító Jézus, hasznos dolgokról beszélt, de nem ismerik fel, hogy Ő maga az Isten. Olyan kevesen látják, és így kevesen is hiszik, hogy mindazt, amit Jézus földi élete idején cselekedett, amit mondott, ma is képes megtenni. Szava Isten szava, benne erő és élet van. Ez a két tanítvány sem hitte, hogy Jézus annak ellenére, hogy ezt előre jelezte, feltámadhat. De én hiszem-e, hogy Számára minden lehetséges? Én elindultam-e már Jézus nyomában? Keresem-e Őt, akarok-e személyesen meggyőződni mindarról, amit az ige kijelent?

Hazafelé menet beszélgetnek, mégpedig arról, ami ezekben a napokban történt. Ha el is mentek a fővárosból, nem tudnak megszabadulni az események hatásától. Aki találkozott már Jézussal, nehezen tud hatása alól szabadulni, hiszen nincs Hozzá fogható a történelemben. Ő egyedülálló személyiség, hiszen bűn nélküli, és ezt a szent életét kész volt értünk halálra adni. Nincs másban ez az aláhajló, mentő szeretet, csak Őbenne.

Jézus is melléjük szegődött, mert Neki fontos ez a két csalódott tanítvány is. Nem mond le róluk. Nem mond le rólad és rólam sem, utánunk jön, akkor is, ha talán már mi elfelé távolodunk Tőle. Nem ismerteti meg magát velük azonnal, azt várja, hogy maguktól ismerjék fel, ki szegődött melléjük. Ma is azt akarja, hogy magunktól ismerjük fel Őt, lássuk meg, itt van mellettünk, nem hagyott minket magunkra.

Megragadott ebben a történetben Jézus lénye, nem erősködik, nem akarja magát mindenáron megismertetni, hanem tud kivárni. Amikor a két tanítvány így szól, nem tudod mi történt a napokban, akkor úgy tesz, mint aki nem tudja.  Ez a lelkigondozás mesterfoka, sok kilométert gyalogol velük, és közben úgy tesz, mintha semmit sem tudna, vagyis végighallgatja azt, amit jobban tud náluk. Menjünk mi is így el a másikkal türelmesen, kísérjük addig, amíg megnyílik előtte a valóság, Isten akarata. Tanuljuk türelmesen meghallgatni azt is, amit már ismerünk. Jézus nem szakítja félbe őket, nem is igazítja ki, csak akkor szól, amikor befejezték.

Hallották a hírt, hogy Jézus él, de ez nem jutott el a szívükig, mert megvolt a saját elképzelésük. Nem akartak tőle megválni, és ezért nem hevült a szívük a jó hírre. Melegszik-e a szívünk a hírtől: Jézus él? Ez a világ legcsodálatosabb híre. Ennek van igazán hírértéke, és mégsem kap felületet a hírcsatornákban. Mi merjük-e vállalni, továbbadni: Jézus feltámadt, legyőzte a halált, és így az örök élet a mi reménységünk? Jézus nem földi országokat állít helyre, hanem megnyitja a Benne hívők számára Isten országát.

Az Úr Jézus, miután végighallgatta őket, rámutat a problémára. Azért nem értik az eseményeket, és azért fordítottak hátat Jeruzsálemnek, mert nem hiszik, amit Isten a próféták által kijelentett. Akkor kerülünk bizonytalanságba, ha nem hiszünk az igének, ha nem hisszük, hogy amit az Úr megmondott, azt Ő meg is teszi, mert Számára nincs lehetetlen. Hiszem-e mindazt, ami a Bibliában található, amit Isten elmondott és bemutatott a számunkra? Urunk könyörüljön, hogy fogadjuk hittel az igét.

 Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensé -ge mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.