Vigyázzatok!

Salamon világhoz való közelítésének és bálványimádásának meglesz a következménye (2Krón 10,1-23). Az Úr kettészakítja az egységes Izráelt. Mielőtt azonban ez megtörténik, Roboám, Salamon utódja kap lehetőséget a bűnbánatra. Isten lehetőséget kínál a beígért szakadás elkerülésére. Mert a bűnnek következménye van, de Isten mindig mindent megtesz azért, hogy ne kelljen büntetni, ne menjen végbe az ítélet. Ad lehetőséget a változtatásra, az akaratára való figyelésre. Az Úr nem büntet azonnal, mindig rá akar vezetni a jó útra, de meglátjuk-e ezt, és élünk-e a lehetőséggel? Nagy veszély, hogy megyünk tovább a rossz úton a magunk feje után, mert a világ is ebben támogat. A rossz, a pusztulásba vezető út haladásnak van feltüntetve, míg a jó út maradinak tűnik.

Isten Jeroboámon keresztül kínálja a változás lehetőségét. Csak annyit kell tenni, hogy könnyítenek a kényszermunkások terhein. Egy kis együttérzésre, irgalomra, a helyzet megváltozásának felismerésére volna szüksége. Roboámnak kell meglátnia, hogy nincs már szükség olyan kemény kézre, annyira kemény munkára, mert a külső építkezések kora lejárt, de eljött a belső építés ideje. Nagy kár, hogy Roboám ezt nem látja, és nem tekinti nagy feladatnak. Mert a belső építkezés mindig szükséges, és mindig nagyobb és nehezebb munka, mint épületek létrehozása. Lelkeket az Úrhoz vezetni és az új életben felépíteni nehezebb feladat, mint templomot, parókiát vagy egyéb intézményt létrehozni. Azonban az Úr Jézus is a lelkeket építette.

Roboám tanácskérése jónak tűnik, azonban ez csak látszat-tanácskérés, ne mondják, hogy nem veszi figyelembe apja tanácsadóit. Ő azonban úgy gondolja, ezek a tanácsadók őskövületek, nem értenek a mai korhoz, ezért nem veszi őket komolyan. Inkább a kortársaira hallgat, ők úgy gondolják, mint ő. Hányszor mi is hasonlóképpen vagyunk. Elolvassuk ugyan az igét, de a tanácsot környezetünktől kérjük, vagy az ő útmutatását vesszük komolyan. A környezet hasonlóan látja a dolgokat, és olyan tanácsot ad, amit hallani szeretnénk. Így volt Roboám is, ő eleve keménykedni akart, meg akarta mutatni: többet ér, mint az apja, nagyobb, mint az elődje. Mindig akkor jön a baj, amikor mi akarjuk megmutatni, és nem engedjük, hogy az Úr mutassa meg kegyelmét, Önmagát, vezetési elveit. Az élet akkor árad, ha az Úrhoz igazítjuk életvezetésünket. Igazodjunk ma is az Úr szavához, a Biblia az élet szava, ez azt jelenti, Isten jó irányba tanácsol, életre vezet. Ez akkor is így van, ha első látásra rossz útnak tűnik. Mert bár a világ szerint mindent meg kell nyerni ebben az életben, ki kell élni magunkat, Jézus szerint aki így él, elveszti az életét. Aki azonban az Úrért elveszti ebben a világban az életét, örök életre menti meg azt.

Roboám elszalasztotta a nagy lehetőséget, rossz döntést hozott, mert nem az Úrra figyelt, és úgy gondolta, ő jobban tudja. Így azután az ország kettészakadt, és egész történelmüket meghatározta ez a döntés. Igaz, Roboám nem látta hosszútávon a következményeket, talán nem is hitte, hogy ez megtörténhet. És itt a baj, nem hisszük, hogy Isten a bűnt megbünteti. Ezt pedig csak bűnbánattal és életváltozással lehet elkerülni. Most is azt kéri az Úr, lássuk meg bűneinket, nem véletlen, ami történik, hanem bűneink miatt alakulnak így a dolgok. Azért, mert az élő víz forrását, azaz Istent elhagytuk. De még vissza lehet Hozzá térni, és Vele újat kezdhetünk.

Rövidtávon is megvannak a következmények. Két ország alakult ki, és mindjárt szembeálltak egymással. Roboám úgy gondolta, amit elrontott, azt fegyverrel hozza helyre. Milyen nyomorultak is vagyunk, azt gondoljuk, az elrontott dolgokat erőszakkal, fegyverrel helyre lehet hozni. A helyreállítás bocsánatkérés által lehetséges. Ha meglátom, hogy vétkeztem, majd megbánom, bocsánatot kérek és visszavonom, helyrehozom a rossz döntést.

Roboám annyiban cselekedett jól, hogy végre elfogadta az Úr szavát, és letett a háborúról. Elfogadta, hogy az Úr akarta így, és ebben benne van: bűneitek, engedetlenségetek miatt. Azért nagy dolog ez, mert Roboám tíz törzset és nagy területet vesztett.

A háború most elmaradt, de erődítmények épültek a testvérek közé. A bűn mindig erődítményeket húz fel a testvérek közé, azok közé, akik együtt indultak. A bűn elválaszt és tönkreteszi a kapcsolatot. És ezek a falak mindaddig állnak, amíg Jézusban egymásra nem találunk, mert Őbenne omlik le a válaszfal. Ő saját testében bontotta le azt.

Ami még fontos: a tíz törzs elindult a bálványimádás útján. Miért? Mert a templom, vele a kultusz Júdában maradt, ezért a léviták, a papok jó része Júdában telepedett le. Izráel papság, törvény és áldozat nélkül maradt. Jeroboám, hogy védje országát az elvándorlástól, saját kultuszhelyet hozott létre, ahol borjúszobrokat állíttatott fel. Az ördög mindig elsősorban Istentől akar elszakítani, az élő hitet hamis kultusszal felváltani. Azonban ilyen légkörben is vannak, akik hűek maradnak. Kik? Azok, akiket a szívük arra indít, hogy Istent keressék. Azok készek áldozatot is vállalni az Úrért. Ezeknek Isten kell, és nem a kultusz csupán, mert szívünket csakis az Úrral való élő kapcsolat elégíti meg. Semmilyen kultusz, bálvány nem csillapítja a Lélek szomjúságát, csak az Úr. Sehol nem nyerünk kegyelmet, csak a kereszt tövében.

Urunk a templomban tartózkodik, figyeli az ott levőket, és látja, hogyan folyik az adakozás (Lk 21,1-19). Őt minden érdekli, életünk minden rezdülése, de nem téveszti meg a látvány. Ma a gazdagokat látnánk meg, elismerően nyilatkoznánk, ha nagy összeget az egyháznak adnak vagy valamilyen jótékonysági programra fordítanak. A szegény özvegyet észre sem vennénk. Azonban Jézus számára nem az a lényeg, mennyit adunk, hanem az, hogyan adjuk. Az özvegy őszinte szívvel mindent odaadott, nem maradt semmije, de volt mennyei Atyja, aki akkor is gondoskodik Róla, ha számláján egy fillér sem marad. Ezt a két fillért is Tőle kapta, miért is ne adná vissza. Bár így gondolkodnánk. Bár így bíznánk Atyánkban. Mert a milliókat jó célra adakozók nem biztos hogy adnak, ha majd az utolsó fillérüket kell odaadni. De vajon én adnék-e, ha csak két fillérem lenne, két szelet kenyerem, ne is beszéljünk az utolsó falatról? Mert mindent odaadni, akár az életet is, csak az képes, aki meglátta, hogy Jézus is odaadott érte mindent. És ha ezt felismerem, akkor előbb a szívemet adom Neki.

Jézus figyelmeztetése ma is aktuális: vigyázzatok! Vigyázzunk, mert a megtévesztés ma is folyik, most elsősorban úgy, hogy elterelik Jézusról, az igéről a figyelmünket, és a világ életmódja felé terelnek. Nem fontos, amit mond az ige, hirdetik, úgy kell élni, ahogyan a többség. Figyeljetek másokra, éljetek jól. Mindez azért, mert ha elmerülünk a világ által kínált életmódban, megfeledkezünk az evangéliumról. Pedig a jólét ellenére nem él jól az ember, a bűn arat, tele vannak a szívek boldogtalansággal. A jó hírre van szükség, de ha alszunk, ki hirdeti azt? De ti ne kövessétek - tehát ellen lehet állni, nem kötelező sem a világot, sem a hamis tanítást követni. Jézus ma is Övéi előtt jár, nézzünk Rá, és kövessük Őt.

Jézus szerint nem egyre jobb lesz a világ, hanem inkább egyre nehezebbé válik az élet. Nincs javulás, mindenfelé háborúk, éhínségek és természeti katasztrófák lesznek, és mindezekkel nem tudunk mit kezdeni. A modern világ, a technikai lehetőségek sem teszik fegyvertelenné a világot, inkább egyre modernebb pusztító eszközöket állítanak hadrendbe a béke védelmében. Nem látjuk meg, hogy nincs béke az istenteleneknek. Isten nélkül nem jutunk fegyver nélküli világhoz. Egyedül a Krisztus, az Úr Jézus képes fegyverekből termelőeszközöket formálni. De ehhez a szívünknek kell élő szívvé változni, és ez szintén Jézus munkája.

Isten gyermekeinek sem válik egyre jobbá az élete, aki hű marad Jézushoz, az evangéliumhoz, üldözésre számíthat. Így hát ne érjen minket mindez váratlanul. Gyűlölnek bár, de egyetlen hajszál sem vész el a fejünkről. Az Atya gondoskodik övéiről, és nehéz időkben is ad békességet, bizonyságtételt. Az életünk még börtönben, lágerben is bizonyságtétellé válhat. Mert ezek a helyzetek is azért történnek, hogy általunk felragyogjon a Krisztus.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.