Az idő telik

Megtörtént az ország kettészakadása, a történelmi lehetőséget elmulasztotta Roboám, mert csak a saját sikerére, népszerűségére figyelt (2Krón 12,1-16). Most már az új helyzetben kell megtalálni az életlehetőséget, itt kell kialakítani az ország életét. Gyakran kerülünk új helyzetbe, mert az élet változik körülöttünk, és ebben kell megtalálnunk a helyünk, itt kell feltalálnunk magunkat. Roboám nem esett kétségbe az új helyzetben, pedig sokat veszített, az ország kicsi és kiszolgáltatott lett, ennek ellenére mégis megszilárdult és megerősödött. Miért? Mert a történtek ellenére az Úr velük volt. Júda titka az Úr jelenléte. Világosan látszódik Júda életét figyelve, hogy soha nem a területi vagy fizikai nagyság, a katonai erő egy ország jólétének az alapja. Júda törékeny, gazdaságilag értékes területek kerültek Izráelhez, de velük van az Úr. A növekedést nem az aranybányák vagy az arany bálványszobrok adják, hanem az Úr. Júdát a hite vitte előre. Életük forrása az Úrba vetett hit. Rá támaszkodtak, Benne bíztak, és ennek eredménye a megerősödés. Ez a mi utunk is. Élő hittel kapaszkodjunk az Úrba, ne az anyagiak nagyságára, az emberi lehetőségekre figyeljünk, hanem mindig Őreá. Isten lehetőségei kimeríthetetlenek. Ezen lehetőségekhez a hit nyitja meg az utat, Ő csak annyit kér, ragaszkodjunk törvényéhez, vegyük komolyan, amit mond.

Milyen könnyen elbízzuk magunkat, ha az Úr megerősít, és kicsiségünk ellenére sikerül növekedni és nem tűnünk el, azt gondoljuk, ez a mi érdemünk. Roboám is elhagyta az Úr törvényét népével együtt. Amikor biztonságban érezték magukat, már nem tartottak igényt az Úr törvényére - elvagyunk mi nélküle is, vélték. Hányszor esünk mi is ebbe a csapdába, ha jól mennek a dolgok, szerencsésen kikerültünk a mélységből, elvagyunk mi Isten nélkül is. Mindig azt akarjuk bizonyítani, milyen jól boldogulunk mi Isten nélkül. Pedig mi arra hívattunk el, hogy életünkkel bizonyságot tegyünk az Úrral való együtt haladás öröméről.

Isten népe nem önmegvalósítási program résztvevője, addig halad a cél felé egyenesen, amíg figyel a törvényre. Szüksége van iránytűre, és ez az ige. Ha ezt félreteszi, meglesz a következménye. Egyiptom királya Jeruzsálem ellen vonul, ezzel Isten megmutatja, Rá vannak szorulva. Csak akkor maradhatnak meg, ha mindig Benne bíznak. Őket az Istennel való élő kapcsolat formálta néppé, és ez a kapcsolat tartja is meg.

Sisák támadása kapcsán jó észrevennünk a világ gonoszságát. Salamon a fáraó leányát vette feleségül, hogy így védje meg magát és országát. Mennyire nem ér semmit az ilyen biztonság. Ha a világtól vár oltalmat Isten gyermeke, arra ráfizet, mert a világ nem ismeri az Úr törvényét, és be fog csapni. A világ kihasználja erőfölényét. Sisák úgy gondolta, Júda magában törékeny, könnyű préda, de Isten prófétát küld Júdába és amikor bűnbánatot tartanak, az Úr könyörül rajtuk. Nem ostromolják meg Jeruzsálemet, de hűbéressé teszik őket. A felhalmozott gazdagság Egyiptomba vándorol. Milyen jó, amikor Istenben vagyunk gazdagok, ezt a kincset senki nem veheti el. A kegyelem örökkévaló érték.

Az Úr tanít, rádöbbent, nem érdemes elpártolni Tőle. Kezében van a legjobb helyen az életünk. Azt is meglátjuk: ha vétkeztünk, de megbánjuk, Ő megkönyörül rajtunk. Jézus által eltörli bűneinket, visszafogad az Atyai házba. De a bűnnek mindig megvan a maga büntetése. Ezzel a helyzettel az Úr megtanítja népe számára, milyen is egy másik népet szolgálni. Lássák meg a különbséget a Neki és az Egyiptomnak való szolgálat között. Milyen könnyen elhagyjuk Urunkat, mert szabadok akarunk lenni, és nagyon hamar kiderül, hogy a szabadság függőséggé válik. A világ szabadsága mindig szolgaság. Szolgái leszünk a bűnnek, embereknek, saját szenvedélyünknek. Isten szolgálata azonban valódi szabadság, mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai, és akiket a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok lesznek.

A mai újszövetségi részből megtanulhatjuk, nem élhetünk azzal a gondolattal, hogy velünk nem történhet rossz, mi nem kerülhetünk nehéz helyzetbe (Lk 21,20-24). Ez a világ ezt akarja velünk elhitetni, ám Urunk rámutat: Jeruzsálem is el fog pusztulni, meg fog történni mindez, amit soha nem hittek volna. Isten népe nem erre a világra rendezkedik be, mi az eljövendőt keressük, egy megújított világot várunk, ahol már a bűn nem lesz jelen. Amíg ez megvalósul, sok nyomorúságon kell keresztülmennünk, de erről olyan könnyen megfeledkezünk. Élvezzük az egyre jobb életet, pancsikolunk a sikerben és a jólétben, de elfeledjük, hogy nekünk az evangélium világosságát kell árasztanunk a sötétségbe. Nagyon jól érezzük mi magunkat ebben a világban, és ha nehéz idők jönnek, meglepődünk. A nyugalmasabb időszak mindig azért adatik, hogy nagyobb lendülettel terjedjen a jó hír. Isten népe azért van a világban, hogy örömmondó békekövet legyen. Urunk rámutat, hogy legyünk készen, figyeljük a jeleket, és ne lepődjünk meg, hanem tegyük, amit mond. Maradjunk meg a nehéz időkben is tanítványnak.

Meneküljenek - ez Jeruzsálem pusztulására vonatkozik, amikor Róma bekeríti a várost, a tanítványok, amikor látják az eseményeket, időben hagyják el a várost. De ez számunkra is figyelmeztetés, éljünk úgy, hogy bármikor képesek legyünk megmozdulni és magunk mögött hagyni megszokott világunkat, ha üldöznek, ha kitaszítják magukból Isten gyermekeit. Azért fontos ez, mert megkísérthet a gondolat: nem veszélyes ez annyira, miért is hagynám itt mindazt, amiért annyit fáradtam, a házam, munkám, vagyonom? De láthatjuk Lót történetéből is, amikor az Úr felszólít, hogy menjünk, ne a világ kényelméhez, kincseihez ragaszkodjunk, hanem menjünk, ahová küld. Aki hátratekint, akit a világ vonz, az elveszti az életét.

Jeruzsálem eleste jel is, mert pogányok fogják tapodni, de csak addig, amíg be nem telik a pogányok ideje. Vagyis most a pogányok ideje jött el, ez azt jelenti, hogy Isten nekünk is letehetőséget adott arra, hogy megismerjük Őt. Éljünk vele, de ez az idő le fog telni. Nem tudjuk, mikor ér véget a pogányok számára adott idő, ezért jól használjuk fel. Keressük az Urat, amíg megtalálható. Azt se feledjük el, hogy majd' kétezer esztendő után Izráel ismét saját földjén van, Jeruzsálemben még vannak pogányok, de ez már jelzés: fogy az idő. De arra is rámutat, hogy Urunk eljövetele nincs messze. Legyünk készen, és vigyük az evangéliumot, mentsük a lelkeket, amíg van időnk.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.