Hagyjátok abba!

J

ósáfáton megkönyörült az Úr, és sértetlenül térhetett haza (2Krón 19,1-11). Mondhatnánk, megúszta, mert csupán Isten irgalmassága mentette meg őt. Ha csupán rajta múlik, ős is elesik a harctéren, azonban Isten lehajolt hozzá, az Úr megkímélte életét, engedetlensége ellenére. Mert amikor a próféta elmondta, mi az Úr akarata, neki ezt komolyan kellett volna venni. Ám Júda királya nem merte Aháb előtt az Urat és az Ő akaratát vállalni. Nem merte azt mondani, nem megyek veled, hallgatok az Úr üzenetére. Hányszor mi sem merjük vállalni Istent, tudjuk, mit akar, mégsem mondunk nemet a világnak, hanem inkább igazodunk hozzá.

Azonban nem lehet szó nélkül elmenni az esemény mellett, nem tehet úgy a király, megúsztam, és végre túl vagyok ezen az egész kellemetlen ügyön. Nem, mert Istennek van mondanivalója. A próféta rámutat, nem mindegy, hogy kit és miben támogatunk. Nem mindig figyelünk mi sem erre. Segítséget kér valaki tőlünk, és ha tehetjük, segítünk is. De megnézzük-e, ki az, akit segítek? Fontos-e, miben segítem a másikat? Elsősorban az Úr keresésében, kegyelmének megtapasztalásában kell segítenünk a másik embert. De bizony van, amikor azokat segítjük tovább a bűnös úton, akik nem szeretik az Urat, sőt, nem is akarják Őt megismerni. Az ige azt kéri, ne legyünk részesek mások bűneiben. Ne a bűnös úton erősítsük meg a másikat, hanem merjük az élet útja felé segíteni. Merjük vállalni, hogy nem pusztán a jólétről van szó, nem lehet csak az a szempont, hogyan élünk, mennyi pénzünk van, jól szórakozunk-e, van-e munkánk. Ne elégedjünk meg, ha mindezek családtagjaink életében rendben vannak, legyen fontos az üdvösség kérdése. Mert lehet, hogy nem válnak szeretteink bűnözőkké, vagy nem lesznek hajléktalanok, de az Úr útján járnak-e, és van-e üdvösségük? Mennyire kérdés ez a számunkra, és imádkozunk-e, hogy minél hamarabb élő hitre jussanak?

Azonban az ige a jót is észreveszi és hangsúlyozza. Kiemeli Jósáfát bálványeltakarító munkáját és állhatatos Istenkeresését. Állhatatosan kereste az Urat, tehát nem fáradt bele, nem csak egy darabig, hanem egész végig fontos volt számára az Úrral való kapcsolat. Mi se adjuk fel, soha ne fáradjunk bele, mert pont az Isten előtt való megállás, az elcsendesedés újít meg. Ne mondjuk, most fáradt vagyok igét olvasni, imádkozni, mert az igén keresztül jut el hozzánk Isten vigasztalása és ereje. Ézsaiásnál ígéri Úr: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (Ézs 40,29).

A kirendelt bírákat Jósáfát figyelmezteti, hogy az Úr velük lesz. És minden döntést az Ő színe előtt hoznak meg. Isten nem szereti a hamisságot, a vesztegetés elfogadását. Bár ma is így intéznénk az ügyeket, az Úr színe előtt. Életünk Isten jelenlétében folyik, látja minden dolgunkat, igéje megismerteti velünk akaratát, így ha nem aszerint cselekedtünk, megbánhatjuk vétkeinket. Zákeus is megváltozott a Jézussal való találkozás után, és ez meglátszott a munkájához, a pénzhez való viszonyulásában is. Korábbi tisztességtelen ügyleteit igyekezett jóvátenni, és most már nem a pénz, hanem Krisztus szeretete vitte előre. 

Jézus az imádkozásból nyert lelki erőt, az Atyával való rendszeres kapcsolat tette képessé a kereszt vállalására (Lk 22,47-53). A belső erő az Úrral való kapcsolatból fakad, ha rendszeresen keresem Őt, figyelek Rá, ismerni fogom akaratát, és ennek ismerete megerősít és képessé tesz a nehéz helyzetekben való helytállásra is. A szenvedés elhordozására is az Úrral való élő kapcsolat készít fel.

Micsoda lelki erőt tanúsít Jézus, amikor Júdással és az elfogására megjelenő katonákkal is szembenéz. Az Atyára való hangolódás teszi minderre képessé, Jézus nem a saját akaratát, hanem Istenét hajtja végre. Isten akarata pedig az, hogy adja oda életét sokakért a kereszten. És Jézus erre felkészült, nem a tanítványai mögé bújik, hanem vállalja őket, vállalja a bűnös embert, mert meg akar menteni.

 A tanítványok nincsenek erre felkészülve, ők még nem készek, ezért harcolni akarnak. Odavágni, mert az mindig könnyebb, mint odatartani a másik orcánkat. Jó, ha csendben végiggondoljuk, milyen indulat van bennünk. Az odavágás indulata? Én is mindig azonnal oda akarok vágni, meg akarom mondani, amikor nem az én kedvem szerint történnek a dolgok? Kérjük Urunkat, hogy ajándékozza nekünk az Ő indulatát, Pál apostol is azt kérte, az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban is volt. Milyen indulat? Az alászállás, az alázat és a szolgálat indulata.

Jézus azonban nem hagyja jóvá a fegyver használatát, még a saját érdekében sem fordul a fegyverek segítségéhez, nem tesz kárt az emberben, az életben. Bezzeg az egyik tanítvány odacsap, de ez nem megoldás. Jézus azonban meggyógyítja a sérülést, mert Ő még az ellenségei életét is menti. Csak egyetlen életet nem ment, a sajátját, azt kész a keresztre adni, értünk. Legyen ez mindig előttünk, és figyeljünk az Úrra. Ő mindig az erőszakmentes megoldást választja, mások élete helyett a sajátját adja oda. 

Jézus felszólít: hagyjátok abba! Mit? Az erőszakos megoldásokat, mert ezek nem megoldások. Tegyétek le a fegyvert, és harc helyett életetek mintájával, az ige erejével győzzetek. Jézus a kereszten arat győzelmet. Élete és halála győz meg embereket. Soha nem a fegyver, az erőszak, hanem mindig Krisztus szelídsége ad győzelmet, eredményt. Az Ő szava, a Neki való engedelmesség tesz  képessé az erőszak abbahagyására. Az Úr könyörüljön, hogy valóban hagyjuk is abba az erő alkalmazását, helyette éljük az evangélium erejét.

Igénk ezt az eseményt a sötétség hatalma idejének nevezi. Mert bár Jézus önként ment a keresztre, az embert is felelősség terheli. Amikor Jézust elutasítjuk, az mindig a sötétség órája. A gonosz fáradozik Jézus eltávolításán, azonban az Ő életét szemlélve dönthetünk Mellette. Ha figyeljük, akár csak a szenvedéstörténetet, azt kell látnunk, nincs Jézushoz fogható más személy. Egyedül Ő az, aki értünk cselekszik, aki üdvösségre akar megmenteni. Jézus élete összhangban van Isten akaratával, az élettel. Válasszuk Őt, és járjuk ma is az Ő útját.

Szelíd szemed, Úr Jézus

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus.

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.