Isten Fia!

A

z Úr bátorította Jósáfátot, azt kérte, ne tegyen semmit, csak nézze Isten munkáját (2Krón 20,20-37). Bízzon az Úrban, hagyatkozzon Rá, és gyönyörködjön az Úr szabadításában. Bizony, nem lehetett könnyű tétlen maradni, mert mi azonnal cselekszünk. Beindulunk és keressük a megoldást. Olyan nehéz a ma emberének, a mai hívőnek is várni az Úrra. Legtöbbször környezetünk is elvárja az azonnali cselekvést, sőt, tudjuk, ha nem reagálunk azonnal, kimaradhatunk, nem kapunk meg egy állást, elveszítünk előnyöket. Azt látjuk igénkből, hogy aki figyel felfelé, és az Úr szava szerint cselekszik, az nem marad ki semmiből, az nem fog veszteséget elszenvedni. Izráel népe sem vesztett, nem maradt el a zsákmány sem. Ha türelmetlenül nekirontanak az ellenségnek, vereséget szenvednek, az is valószínűsíthető, hogy hosszú időre visszavetette volna őket a vereség a fejlődésben. De vártak az Úrra, és győztek.

A mai részben egy új harci fegyverrel találkozunk, Isten dicséretével. Mert mégsem volt tétlen Józsué és népe, dicsérték az Urat. Énekekkel magasztalták, és örvendeztek Neki. Józsué szuperfegyvere az Urat dicsérő énekesek serege. Így is lehet harcolni, sőt, ezt a fajta hadviselést ajánlja az ige, énekkel dicsérjük Urunkat, mert az ének és zene áthangol minket, és világossá teszi, kiben bízunk. Az ének bizonyságtétel az Úr hatalmáról. Szabad és lehet énekkel és zenével harcba szállni a gonosz ellen. Nem önmagában az ének ad győzelmet, hanem az ének által Isten dicsőítése megy végbe. Az ellenség Isten dicső nevével szembesül, és a magasztalásért, a Benne való örvendezésért az Úr megszabadítja népét.

Ma is lehetséges így harcolni, lehet minden élethelyzetben énekelni, dicsőíteni Urunkat, hadd lássa világ, van Isten, Aki cselekszik, és mi Benne bízunk, és nem félünk. Életünk Hozzá tart. Mi nem az elmúlás és nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi. Menjünk előre hittel, és énekeljünk az Úrnak. Ne tartson vissza zenei képzettségünk hiánya, mert elsősorban a tartalom, az ének szövege a fontos. Az Úr nevét emelje magasra, szabadító tettéről beszéljen. Pál apostol is énekelt a börtönben Szilásszal együtt, és erre volt a válasz a falak és a bilincsek lehullása.

Ettől a harcmodortól megzavarodott az ellenség. Az Istent dicsérő ének megzavarja a gonoszt, nem erre számít. Bizony, ma is megzavarja, mert a gonosz inkább a zúgolódáshoz van szokva, meglepő a számára, hogy veszély vagy katasztrófa idején nem Istent okolják, nem a miérteket sorolják, hanem Neki énekelnek, dicsőítik és bíznak Benne. Dicsőítsük ma is Őt, énekeljünk Neki. Az emberek többsége szinte állandóan valamilyen zenét hallgat, a társadalom által szervezett programokon is többnyire énekesek, zenekarok lépnek fel, de ott nem Istent, hanem a világ kincseit, az embert, a testet dicsőítik. Mi vigyük bele a világba Isten dicséretét, munkavégzés közben is énekelhetünk az Úrnak.

Jósáfát és népe megtapasztalta az Úr hatalmát, a szabadítás örömöt okozott a számukra, és a szívük tele volt örvendezéssel. Nemcsak a vészhelyzetben énekeltek, hanem a szabadítás után is folytatódott az öröm és az Úr dicsőítése. Ez a megtapasztalás békességet hozott a számukra. Az Isten nevének dicsőítése által szerzett győzelem az ellenséget is elbizonytalanította, felismerte, nem Júda győzött, hanem az értük harcoló Isten. És mivel Istennel szemben ők esélytelenek, Jósáfát és népe békében élhetett.

Azonban a rosszul megválasztott rokonság újabb gondot okozott. Izráel királyai nem hagytak nyugtot neki, mindig volt valami ötletük, amibe Júda királyát is igyekeztek belerángatni. Ilyen a világ, nyugtalan, állandóan van valami ötlete, nem tud csöndben lenni, örülni és Istent dicsőítve élni. Neki mindig tenni kell valamit, és ebbe a cselekvési kényszerbe igyekszik a hívőket is belevonni. Ahazjáról azt írja az ige, hogy bűnös dolgokat cselekedett, ezt tudta Jósáfát is, mégis társult vele. Nem kellett volna Ahazjával hajóépítésbe fognia, azonban talán Izráel királya jobban értett az üzleti dolgokhoz, és úgy gondolta Jósáfát, ez megéri. Azonban Isten gyermeke nem foghat össze a gonoszul cselekvőkkel. Ne legyen számunkra mindegy, hogy honnan jön a pénz. Isten gyermekei számára nem az a lényeg, hogy csak jöjjön a pénz, az eredmény, hanem nagyon fontos szempont: honnan jön, ki adja.

A vezetők megkérdezik Jézustól, Ő-e a Krisztus (Lk 22,66-71)? De balga kérdezés ez, mert nem most kellene megkérdezni, hanem már rég fel kellett volna ismerni, kicsoda Ő. Ez a kérdés nem őszinte, nem személyesen érdeklődnek, és szó sincs életváltozás akarásáról, ők vádat keresnek ellene.

Az Úr Jézus látja: nehéz esetek ezek az emberek, mert nem akarnak hinni, nem akarják Isten akaratát elfogadni. Miért? Mert a Krisztusnak át kellene adni saját hatalmukat, Rá kellene bízni magukat. De ők ezt nem akarják. Ők akarnak uralkodni a nép felett, ragaszkodnak a hatalomhoz és a gazdagsághoz, így elveszítik a Krisztusban való hit lehetőségét.

Urunk ma sem közvetlenül válaszol kérdésünkre, hanem rá akar vezetni a tettein és a tanításán alapuló felismerésre. Azt akarja, hogy Lényét figyelve magunk döbbenjünk rá az igazságra. Aki segítségül hívja Őt, az ma is megtapasztalja szabadítását, gyógyítását és bűnbocsánatát. Ezek pedig meggyőznek arról, hogy kicsoda Ő. Aki évekig szenvedett valamilyen függőségtől, és senki nem tudta ezeket a bilincseket leoldani róla, de Jézust segítségül hívva megszabadult, annak a számára nem lesz kérdés, kicsoda Jézus. Az ilyen ember tudja, Ő valóban az Isten Fia, és örömmel szolgálja Őt. Jézust szolgálva pedig kiteljesedik az életünk. Követésében egyre jobban megtisztulunk a bűntől, meglátjuk Isten országa gazdagságát, és hit által meglátjuk a feltámadás és az örök élet valóságát. Hiszen Jézus nem egy csodadoktor volt, hanem az Élet Fejedelme, aki legyőzte a bűnt a Golgotán és a halált a feltámadása által. Aki Őbenne hisz, annak örök élete van.

ÁLDÓ HATALMAK

1.  

Áldó hatalmak oltalmába rejtve

Csak várjuk békén mindazt, ami jő.

Mert Isten őriz híven reggel, este,

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

2.  

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,

És múlt napoknak terhe ránk szakad,

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

3.  

S ha szenvedések kelyhét adod inni,

Mely színig töltött, keserű s nehéz,

Te segíts békén, hálával elvenni,

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

4.  

És ha az úton örömöt adsz nékünk,

Ha szép napod ragyogva ránk nevet,

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk,

Hogy életünket szenteljük Neked!

5.  

A csend köröttünk mélyen szerteárad.

Hadd halljuk azt a tiszta éneket,

Amely betölti rejtett, szép világod,

Hol téged dicsér minden gyermeked!

Isten áldásával.