Csak azt

J

ósáfát életét az Úr megáldotta, ez azt jelenti, hogy már számított az ország, volt súlya a nemzetközi politikában, és ezt akarta még erősíteni Izráellel, amikor rokoni kapcsolatba került Aháb királlyal (2Krón 18,1-27). Jósáfát fia feleségül vette Aháb lányát, és ez kényszerhelyzetbe is hozta Jósáfátot. E házasság révén eleget kellett tenni rokoni meghívásnak, családi összejövetelnek. Azonban ezek az alkalmak veszélyt jelentenek. Jósáfátnak is tudnia kellett volna, hogy ha elfogadja a meghívást, pogány közegbe fog kerülni. Aháb udvarában nem az Úr szava számít, ott már nem kérdezik Istent. Ha kérdeznek, nem az élő, nem atyáik Istenét kérdezik, hanem a bálványisteneket. Aháb a keveredés híve, arról győzi meg népét, hogy Baal és Izráel Istene ugyanaz. Azonban ez nem így van. Sátán mindig egybe akarja gyúrni a vallásokat, elhiteti, egy Isten van, és minden vallás Hozzá vezet. Ez azonban nem áll meg a Biblia talaján. A különféle vallások istenei bálványok, nem élő valóságok. Istenhez egyedül Jézus az út.

Aháb asztalánál egyre nehezebb a helyzet, Izráel királya háborúba hívja Jósáfátot, és ő nem kérdezi az Urat, hanem azonnal rávágja: elmegyek veled.  Nem mer nemet mondani, az kínos, mit szólnak hozzá a vendéglátók? Hányszor gondolkodunk így mi is, nem lehet megsérteni a rokonokat, a barátokat; megtesszük, amit kérnek. Pedig legtöbbször tudjuk, ez nem Isten akarata. Jósáfát is tudta, de kérdezhetett is volna. Mert vannak dolgok, amiket előre is tudunk. Jósáfát előtt világos volt, hogy a pogány kultusz befolyása alatt álló Ahábbal nem lehet szövetséget kötni, mégis megtette. Ezzel azonban nehéz helyzetbe hozza magát.

Jósáfát hirtelen rádöbben, hogy elhamarkodta a választ, és próbálja menteni a helyzetet. Azt kéri Ahábtól, hogy mielőtt csatába vonulnának, kérdezze meg az Úr igéjét. De ezt neki kellett volna, még pedig a válasz kimondása előtt. Hiszen ő ismeri Istent, olvassa az igét, azonban Ahábot szólítja fel erre. A király hallgat a kérésre és maga elé rendeli udvari prófétáit. Ők egyöntetűen azt mondják, amit a király akar hallani. Tanuljuk meg, hogy valóban előbb keressük az Úr akaratát, ne csak utólag szépítsük a dolgokat. Mi kérdezzük, és ne mástól várjuk ezt el. Mindig az kérdezze az Urat, aki ismeri. Soha ne a próféták létszáma vagy a válasz azonossága legyen a mérvadó. Nem azért hiteles egy üzenet, mert sokan mondják ugyanazt. Azért, mert lelkész mondja, még nem biztos, hogy az Isten akarata. Minden választ tegyünk az ige mérlegére. Ezek a próféták kiszolgálták a királyt, és azt mondták, amit hallani akart.

Azonban Jósáfát átlát a szitán, és nem udvari, hanem valóban az Úr prófétája után érdeklődik. Ahábnak nincs jó véleménye erről az emberről. Miért? Mert ő mindig azt adja tovább, amit Isten rábízott. Ő nem a fülnek, a rangnak prédikál, hanem a szívnek. Aki Isten akaratát őszintén és igazán hirdeti, azt nem szeretik.  De ezt fel kell vállalnunk, Isten azt kéri, hogy mindig az igét adjuk tovább, hígítás nélkül.

Egy követ megy Mikájehúhoz, tanácsot is ad neki, mondd ugyanazt, amit a többi. Ne légy ünneprontó. Mondd azt, amit hallani akarnak. Ma is gyakran ezt várják az Úr gyermekeitől, az ige hirdetőitől. Mondják azt, amit hallani szeretnének az emberek, ne rontsák el a hangulatot. Azonban az Úr követeinek mindig az igazságot kell képviselni, akkor is, ha ez nem tetszik a hallgatóságnak. Mérvadó, amit a próféta válaszol: csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond. Ha ezt komolyan vesszük, megváltoznak az igehirdetések, a bizonyságtételek, és általuk az életek és a gyülekezetek is. Talán néha csendben is maradunk, mert rádöbbenünk, hogy nem mondott semmit az Úr, csak mi beszélünk. Pedig igére, az Úrtól származó élő üzenetre van szükség. Legyen vezérelv a számunkra: csak azt fogom mondani, amit az Úr mond!

A próféta igaz szavaira arcul vágás és börtön a válasz. Minek kérdezték akkor? Ha úgy sem akarják tenni, amit az Úr mond, akkor minek kérdezni? Nem gondolkodnak el, mert mindenáron csatázni akarnak. Bizony, nagy kísértés, előre eldöntjük, mit is akarunk, és ha az Úr mást mond, azt már meg sem halljuk, mert mi mindenképpen meg akarjuk csinálni, amit eldöntöttünk. Isten azonban azért szól, hogy komolyan vegyük, tegyük félre saját tervünket, és cselekedjük azt, amit Ő kér. Mikejáhú biztos az üzenetben, tudja, hogy minden úgy lesz, ahogyan az Úr kijelentette neki. Mert ő nem a királynak kíván megfelelni, nem honoráriumért hirdeti az igét, hanem az Urat képviseli.

Az Úr Jézus felkészíti Pétert az elkövetkezendő nehéz pillanatokra (Lk 22,31-38). Rámutat, hogy a sátán megrostálja Pétert, de Jézus könyörög érte. Azt kéri, el ne fogyatkozzon a hite. Az Úr látja, milyen gyönge is a hitünk, mindig a próbák, a nehéz szituációk mondják meg, milyen is a hitünk. Olyan jó tudni, hogy Urunk mellettünk áll, imádkozik értünk, mert azt akarja, hogy ne elfogyjon, hanem erősödjön és növekedjen a hitünk. Mennyire tehetetlenek vagyunk, Nélküle a hitünk is elfogy. Ezért ne magunkra építsünk, hanem egyedül az Úrra.

Péter úgy látja, ő kész, és ez micsoda tévedés. Még nagyon sokat kell növekednie, a bukás által látja majd meg, hogy nagyon is nem kész még. A sátán el akarja hitetni velünk, hogy minden rendben, nincs is már Jézusra szükségünk, megállunk magunk is. Ez azonban nem így van. Ne engedjük magunkat sátán által megtéveszteni.

Amikor az Úr kiküldte őket bizonyságot tenni, semmiben nem szenvedtek hiányt, átélték, hogy az Atya gondoskodik róluk hit által. Most azonban nehéz idők jönnek, mert Jézus elvétetik tőlük. De a békességet és a biztonságot továbbra sem az emberi eszközök biztosítják, hanem az Úr. Hitük átalakul, és megtanulnak bízni a nem látható Úr valós hatalmában. Bízzunk Benne mi is, ha fizikailag nincs is most velünk, de Szentlelke által jelen van, és ugyanazokat a csodákat ma is végbeviheti. Neki van hatalma gondoskodni népéről, Ő ma is meg tud oltalmazni a gonosz minden támadásától.

Igéje szól, Igéje hív

1.

Igéje szól, Igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

2.

Igéje szól, Igéje hív,

Urunkat követni megtanít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

3.

Igéje szól, Igéje hív,

Nagy és szent munkára lelkesít.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

4.

Igéje szól, Igéje hív,

Mondjon hát hálát a száj s a szív.

Kegyelme kész, áldása vár,

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már!

Isten áldásával.