Egyedül az Úr segíthet

M

eghalt Jójádá főpap, hosszú életet kapott az Úrtól, de ez nem volt nyűg a számára (2Krón 24,15-25,16). Nem olvassuk, hogy nehezen viselte volna az öregséget, hanem betelve az élettel ment el. De az igei összefüggésből úgy látom, Jójádá számára az élettel való betelés nem az élvezeteket, a szórakozást, a jólétet jelentette. Betelt az Istenben való élettel. Feltöltötte az Úrral való kapcsolat, és Isten országában, az Ő szolgálatában kiteljesedett az élete. Sokan vannak, akik anyagi és földi értelemben mindent megkapnak az élettől, de nem boldogok, nem megelégedett az életük. Két kézzel habzsolják ugyan az élvezeteket, a szívük mégis üres. Jójádá élete rámutat, hogy az Istenben való élet, a szolgálat ad igazi beteljesedést. Isten országában kerülünk a helyünkre, és aki polgárává válik, az boldog. A Szentírásban a boldogság összekapcsolódik a bűnök bocsánatával, akinek az Úr megbocsátja bűneit, és gyermekévé fogadja, az boldog ember.

Jó Istenhez tartozni, sőt, ez a legjobb, amit a földi lét adhat. Hiszen az ember az Istennel való élő kapcsolatra lett teremtve. Emberré is a Vele való kapcsolat által leszünk. Attól volt az ember több minden más teremtménynél, hogy az Istennel való kommunikációra is képes volt, mert erre teremtetett.

A főpap halála után Jóás elhagyta az Urat, és a bálványoknak szolgált. Amíg Jójádá élt, a király és a nép is Istent kereste, de amikor nem tudta védelmezni az Úr ügyét, elcsábult a király és a nép is. Miért fordulhatott el az Úrtól Jóás király? Azért, mert a nép kedvében igyekezett járni. Eljöttek hozzá, meghajoltak előtte Júda fejedelmei - ez azt jelzi, könnyítést akartak. Az volt az emberek vágya, hogy enyhítse az Úr törvényének szigorát a király. Legyen modern, és engedje más istenek tiszteletét is. Ha így tesz, akkor támogatják, ha nem lazít, akkor elfordulnak tőle. Jóásnak a hatalom fontosabb volt az Isten iránti hűségnél. A főpap életében az Urat szolgálták, de úgy látszik, sokaknak a szíve nem volt az Úré. Nem érintette meg őket az ige. Ezért most a bálványimádás felé fordulnak. Mennyire megkísért minket is, hogy lazítani akarunk. Nem kell annyira komolyan venni Jézus követését. Élj a vallásnak és élj a világnak is. Azonban Urunk a teljes szívünket kéri, arról beszél, hogy két Úrnak szolgálni nem lehet. Szolgáljuk, kövessük Őt teljes szívből. Ne engedjünk a világ laza erkölcsének, szabados gondolkodásának, hanem vállaljuk Isten akaratát.

Az Úr megharagudott Júdára a bálványimádás miatt, de nem elpusztítja őket, hanem prófétákat küld, akik bizonyságot tettek Isten akaratáról, de nem hallgattak rájuk. Gondoljuk végig, kire hallgatunk? Isten szól hozzánk igéjén keresztül - komolyan vesszük, cselekedjük, amit mond? Vagy mi is az emberi tanácsadókra hallgatunk, amint Jóás is tette?

Még egy újabb kísérlet, mert az Úr mindent megtesz, hogy szava elérjen hozzánk, és ne kelljen keményebb eszközökhöz fordulnia. Elküldi Zekarját, Jójádá fiát, de őt megkövezik. Nem tudják elviselni Isten igazságát, nem akarják látni, hogy vétkeztek a bálványimádással. És ez nem semmi, erre nem lehet legyinteni, mert aki bálványt imád, az elhagyta az Urat. A hűtlenség nem válik javukra, Isten megítéli őket, ha nem térnek meg. Egyetlen megoldás, ha megtérünk bűneinkből és elhagyjuk azokat. Meglett a következmény, mert Isten elhagyásnak mindig jelentkezik a következménye. Jóás király vereséget szenvedett egy győzhető csatában, majd beteg lett, és a végén megölték. Szépen indult, nagyon jól kezdett, ott volt a főpap mellett, megismerte Istent. Felkészítették Isten dolgainak megismerésére, de egy idő után a világ csábításának engedett, a vezetők követelésére hallgatott. A népszerűségért beáldozta hitét. Hányan vannak, akik hittanra járnak, majd gyermek- és ifjúsági táborokba, felnőtt korukban pedig mégis elviszi őket a világ. Miért? Mert kapnak bár érintést, de nem adják át életüket az Úrnak. Vallásos impulzusokat nyernek, de nem válik Jézus Krisztus a királyukká, nem Őt követik, hanem a világot. Kit követsz?

Jóást fia, Amacjá követi a trónon, ő azt tette, amit kedvesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel. Pedig az Urat fél szívvel szolgálni nem lehet. Fontosnak tartom az életéből kiemelni, hogy az Úr rámutat, Ő nem támogatja a hamis egységet. Isten gyermekeinek nincs szüksége a világ, a nem hívők támogatására. Istentelen katonákkal ne vonuljon harcba, ne rájuk támaszkodjon, hanem teljesen az Úrra. Amacjá már kifizette a zsoldot, de Isten embere rámutat, hogy merje vállalni az anyagi veszteséget, mert Isten sokkal többet adhat, mint amit így elveszít. Ne féljünk az istentelen forrásból származó segítség felszámolásától, merjük vállalni az anyagi veszteséget is, mert az Úr többet tud adni. Ha egyedül Rá támaszkodunk, többet kapunk, mint amit a világ nyújtana számunkra.

Nagyon elgondolkodtató, mennyire meg tud egy siker vakítani. Nem látja meg a király, hogy épp most győzte le az edómiakat, isteneik képtelenek voltak vele szemben megvédeni őket. Nem elégeti a bálványokat, hanem átveszi őket. Hányszor látjuk ezt ma is, a világ nem tud segíteni, mégis hozzá fordulunk. Hívjuk segítségül Urunkat, rengeteg bizonyság hirdeti hatalmát. Sokan el tudják mondani, milyen nagy dolgot cselekedett életükben az Isten. Hallgassunk ezekre a bizonyságtételekre, és forduljunk teljes szívünkkel az Úrhoz.

Nagy dolgok mennek végbe a kereszt körül. Elsőként az Úr helyezi lelkét az Atya kezébe (Lk 23,44-57). Tehát tudja, hogy ott is jelen van az Atya, nincs távol a mélységekben, a szenvedések idején sem. A fájdalmak és nehezen viselhető élethelyzetek idején tegyük mi is életünket Atyánk kezébe. Ott van a legjobb helyen. Jó, amikor így megyünk el ebből a világból, az Úr kezébe helyezzük lelkünket. Aki az Ő kezében van, biztonságban érezheti magát, mert kezéből senki és semmi nem szakíthat ki.

A római százados nem néz, hanem lát is. Ahogyan Jézus meghal, amiket mond a kereszten, és amit még most is cselekszik, megrendíti őt. Felismeri, hogy ez az ember igaz, vagyis Isten Fia. Ő maga az élő Isten. Eljutottál-e már ide? Kimondtad-e már, hogy az élő Isten Fia, Ő az én megváltóm?

Arimátiai Józsefről eddig nem hallottunk, de amikor mások elmenekültek, gyáván viselkedtek, bátran előáll és vállalja Jézust. Bátran kiáll Jézus mellett, és elkéri Pilátustól a holttestet. Nincs félelem a szívében, mert megismerte Benne a Megváltót, és elfogadta Urának. József számára Jézus az élő Isten. Kicsoda neked Jézus? Mit teszel érte? Mered-e vállalni Őt, akár még vezetők előtt is?

Ott látjuk az asszonyokat is, nem csalódtak Jézus halálát látva, és nem ábrándultak ki Belőle. Nem zárták le a Jézus-ügyet, hanem felkészültek a megkenésére. Továbbra is szerették Őt. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan ők képzelték, mégsem tagadták meg, bíznak Benne tovább, és figyelnek Istenre. Fontos számukra Jézus. Ne keseredjünk el, ha nem minden történik úgy, ahogyan mi azt megtervezzük, bízzunk Benne tovább, és engedjük, hogy minden az Ő tervei szerint alakuljon.

Krisztus, ártatlan Bárány

1. Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál,

A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál.

Hordozván bűneinket, Te váltottál meg minket:

Irgalmazz nékünk, ó, Jézus!

Isten áldásával.