Elérkezik az idő

Á

szá király életét foglalja össze ez a két fejezet (2Krón 14,1-15,19). Ászá élete pozitív értékelést kap: azt tette, amit jónak és helyesnek lát az Úr. Tehát az életét a tettei alapján mérlegelték, de nem általános elvek szerint, nem az ősökhöz, nem is a kortársakhoz vagy szomszédos királyokhoz mérték, hanem Isten igéjéhez. Úgy találták, Isten mércéje szerint is megáll az élete. Meglátszódott a vezérelv: azt kereste, kérdezte, mit lát helyesnek az Úr, és az Ő szemében, az igéje szerint is jó-e az, amit tenni készül. Mi a vezérelvünk? Mi vezet egy-egy döntésben vagy cselekedetben? A saját elképzelésünk, érzéseink, indulataink, mások véleménye? Mi a vezérelv számomra? Legyen Ászá vezérelve a minta, mielőtt bármit teszünk, még ha mások egyetértenek és biztatnak, akkor is kérdezzük meg az Urat, Szerinte helyes-e, amit tenni készülünk.

Ászá kérdezett, és ennek az lett az eredménye, hogy felszámolta a bálványimádást az egész országban. Isten előtt helyes a bálványok eltávolítása, mert a bálványokhoz való fordulás hűtlenség, és annak mindig megvan a büntetése. Ászá király azonban prófétai biztatásra összeszedte erejét, és szembefordult az idegen kultusszal. Az Úr a hűséges, a bálványt felszámoló néppel van. Ha keresik Őt, megtalálják. De keresem én Őt állandóan? Ászá kereste az Urat, meghallgatta a prófétai szót, és meg is tartotta. Az engedelmes élet hozta meg az áldást. Ám ez az élet küzdelmes is, hiszen a bálványimádás a családját is érintette, de nem tett kivételt anyjával sem. Gyakran a családban a legnehezebb az Úr akaratát képviselni, de Ászá vállalta ezt.

A próféta rámutat, hogy az Isten nélkül élő nép nem volt biztonságban, mert a béke és a biztonság az Úr jelenlétéből árad. Ha nincs jelen Isten az életünkben, fenyegetettség vesz körül, nem leszünk biztonságban. Azonban az Úrhoz forduló nép, bármilyen kicsiny is, biztonságban érzi magát, mert az Úr kezében oltalom található.

Ászá uralkodása alatt hosszú ideig békesség honolt az országban, ezt az időszakot építésre, felkészülésre használta fel. Ez fontos, amikor nyugalom van életünkben, és úgy tűnik, a sátán kísértése alábbhagy, jól használjuk fel az időt. Mire? Először is az Úr minél jobb megismerésére, mert az igeismeret lesz a későbbiek során az erőforrásunk. A magunkba szívott táplálék a nehéz időkben is erőt ad, megmutatja Isten akaratát. A nyugodt időszak a lélekmentés ideje is. Azért kapunk csendesebb időket, hogy szolgáljunk, mentsük az elveszetteket.

Ezt látjuk Ászá életében is, figyel az Úrra, megerősödik hitben, és amikor az etiópok nagy haderővel megtámadják, nem ijed meg. Ismeri Istent, ezért Hozzá kiált, és ez a kiáltás egyben hitvallás is. Meg van győződve Isten hatalmáról, hiszi, hogy számára nem jelent problémát a sokaság, a nagy és modern haderő sem. Olyan jó, amikor Isten népe így mer az Úrra támaszkodni. Amikor nem az ellenfélre, a problémák nagyságára, hanem egyedül Istenre néz. Nézzünk mi is Rá, azzal a hittel, hogy ha nevében vonulunk a túlerő ellen, van esélyünk. Krisztusban miénk a győzelem.

Elérkezett a kovásztalan kenyerek ünnepe, mert mindennek elérkezik az ideje (Lk 22,1-13). Nem lehet elkerülni az élet állomásait, a próbákat, a szenvedést és a halált sem. Mindennek eljön az ideje, Jézus tudta ezt, és elébe megy. Nem tér ki élete eseményei elől, hanem az Atya akaratára hangolódva halad előre. Nem menekül, Jézus soha nem menekült, nem adta fel Isten tervét akkor sem, amikor látta: a kereszt felé vezet az út. Hányszor kitérünk, és úgy gondoljuk, úgy jobb lesz az életünk. De nem így van, az áldás mindig az Úr akaratával egyező úton érkezik meg.

Júdás meg akarja akadályozni Isten tervét, azonban ezt nem lehet. Szembemegy Isten akaratával, és ebbe bele roppan az élete. Sok összeroppant élet mögött az Istennel való szembenállás van. Csodálkozunk a sok váratlan és súlyos betegségen, pedig mindezek mögött meghúzódik az engedetlenség, többek közt a nyugalom napjának a kiiktatása, így azután a szervezet sem tud megpihenni, feltöltődni. Mert az igazi töltődés az ige által megy végbe, az Úrral való élő kapcsolat közben.

Azt is észre kell vennünk, hogy sátán még a tanítványok közé is befurakszik, megpróbálja elszakítani őket Jézustól. Júdásnál célt ért. Ne gondoljuk, hogy minket nem keres, azonban ellen lehet állni Neki. Aki felismeri Krisztus gazdagságát, látja mindazt, amit Általa kap, az ellen tud állni. Isten országa jövőképet ad, ha ezt látom, képes leszek az ördög minden kínálatát elutasítani. A pénz ma is eszköz a sátán kezében, általa próbálja elérni céljait. Tudja, hogy sokak számára csábító a több pénz, a nagyobb lehetőség. Jézusnak is kínálta, ám Ő nemet mondott neki, és igent mondott az Atyának. Szomorú, hogy a vezetők a Jézus elfogására kínálkozó lehetőségnek örülnek. Nem annak örvendeznek, hogy eljött a Krisztus, hanem annak örülnek, hogy eltávolíthatják. Jézushoz fogható személy soha nem volt, és nem is lesz ezen a földön, hiszen Benne az élő Isten, a világ Teremtője érkezett közénk. Azért jött, hogy segítségünkre legyen, ám az ember elutasította a segítséget. Isten azonban még mindig nyitva tartja a kaput, mehetünk Hozzá, kérhetjük segítségét. Azonban nem tudjuk, meddig van nyitva az ajtó. Ne halogassuk a belépést, menjünk még ma.

Még ebben a helyzetben is ünnepel az Úr. Hálát ad az Atyának a szabadításért, egyben előremutat. A tanítványok számára világossá teszi, hogy Ő az igazi húsvéti Bárány. Azért áldoztatik meg, hogy átélhessük bűneink bocsánatát, és békességünk legyen.

Most is céltudatosnak és határozottnak látjuk az Urat. Tudja, mi vár Rá, mégsem veszti el lélekjelenlétét, nem kezd kapkodni, megy tovább. Pétert és Jánost megbízza az előkészületekkel, és itt is pontosan felvázolja, mit is tegyenek. Az Úr így vezeti őket, és vezeti mai tanítványait is. Soha nem hagy magunkra, mindig jelzi számunkra az utat. Természetesen, ez akkor érvényesül, ha az Ő nyomdokain járunk, a Tőle kapott küldetést töltjük be.

Amikor az Úr szavával egyezően indulunk, minden megy a maga útján, nincs sietés, de nem is késnek, hanem pont akkor és ott találkoznak a kijelölt személlyel, amikor a Mester mondta. Nem tévesztik el sem a helyet, sem a személyt, mert pontos ismertetőjelet kapnak. Az adott személy pedig úgy megy, ahogyan Jézus elmondta. Az Úr hangolja össze az eseményeket, és akkor jól alakulnak a dolgok. Ez a jó természetesen mindig Isten akarata és az Ő országa szempontjából érthető.

Itt van szívem, neked adom, Uram

1. Itt van szívem, neked adom, Uram, Neked, ki alkotád! "Rossz a világ, énnékem add, fiam!" Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hű kezedbe adja, Itt van szívem, itt van szívem!

2. Itt van szívem: fogadd kegyelmesen, Bár sok hibája van; :/: Amint vagyon, kezedbe úgy teszem, Ne vesd meg, jó Uram! Sok bűnös vággyal van betelve, Száz bűnnek nyomja régi terhe, Bűnös szívem, bűnös szívem.

3. Itt van szívem! Üdve Krisztusban van, Keresztednél pihen, :/: S így szól: Uram, te vagy minden javam, Halálod életem! A Megváltó sebébe mélyed És ott lel vigaszt, békességet Hívő szívem, hívő szívem!

Isten áldásával.