Fizetve

J

óást az Úr megmentette Ataljá kezéből, és Jójádá vezetésével királlyá választották (2Krón 23,16-21).  Ebben a sötét időszakban sem hagyta népét magára az Úr, mert Ő soha nem hagyja cserben az övéit. Az elmúlt évek alatt, amikor az emberek az elnyomást, a bálványimádás elterjedését látta, az Úr már munkálkodott, készítette a szabadulás útját. Isten mindig munkálkodik, de nem mindig látható ez a számunkra. Azonban ne keseredjünk el, ha úgy tűnik Isten tétlen, mert a színfalak mögött már készíti szabadítását, munkálja az új kezdést.

A nép végre felszabadult Ataljá és Izráel királyainak nyomása alól, de az emberek nem az új király személyét helyezték a középpontba, hanem Istent.  Az Úr színe elé álltak, Neki köszönték meg a szabadítást és a talpraállás, megerősödés lehetőségét. Így együtt odaszánták magukat az Úr számára.  Jó olvasni, hogy elhatározták, az Úr népe lesznek. Tehát nem a királyhoz, nem is a főpaphoz, hanem egyedül az Úrhoz kötődnek. Jó ezt látni, mert számunkra is lényeges, az Úrnak szánjuk oda magunkat. Nem elég az egyházat szolgálni, az Úr hív követésére, és azt akarja, hogy egyedül csak Neki éljünk. Nagy veszély, hogy emberekhez kötjük hitünket, szolgálatunkat, pedig az Úrhoz való kötődésre van szükség. Lelkészek is szoktak úgy nyilatkozni, az én gyülekezetem, pedig a gyülekezet nem a miénk, hanem az Úr tulajdona. Ő adta érte életét, Ő az Aki kihív a világból, és betagol a maga testébe.  Jézus Krisztus a Pásztor, az Ő szavát hangjára hallva mozdul a nyáj. És Ő ma is szól, hallom-e a hangját? Felismerem-e a Gazda szavát a világ zaja közepette is.  Aki hallja a szót, az követi Őt.

Az Úrnak való elköteleződés tettekben nyilvánul meg. Az igazi hitvallás mindig megnyilvánul az életvitelben.  A nép felismeri, ha Istennek szenteli magát, nincs, nem lehet helye a Baalnak az életében.  A bálványimádás hűtlenség, bűn Istennek szemben, ezért lerombolták a Baal templomát, oltárát, bálványképeit. Nincs kompromisszum, nem mondják, betiltjuk a működését, de meghagyjuk múzeumnak, emlékhelynek, mert bár Júda az Úrnak szolgál, de ha valaki Baal hívó, legyen hol imádnia bálványát.  Az Úr templomát majd felújítják, de a bálványkultusz istentiszteleti helyét lerombolják, így nem adnak teret a pogányság visszaszivárgásának.  A bűnt nem lehet finoman kezelni, tolerálni, emléknek meghagyni, mert újra megerősödik és magához vonz.  A bűnnel el kell számolni, el kell törölni, és ezt Jézus kiontott vére viszi végbe.  A megtérés magával hozza a bűntől való elszakadást, és megindítja az igéhez való igazodást. Az igébe tekintve lássuk meg, hol van még jelen a bűn az életünkben, melyik az a terület, ahol még nem Jézus az Úr. Ne tegyük bűnös múltunkat emlékhellyé, ne a régi életünkben gyönyörködjünk, hanem az Úrban, az Ő szabadításában. A régi élet csupán annak a bemutatása mire vagyunk képesek az Úr nélkül. Mire? Minden rosszra, hiszen az ember szívének minden gondolata, csak gonosz mondja az Úr, de lehet ez a szív újjá, Isten munkája által. Beszéljünk erről, mutassuk be Isten munkáját, és dicsérjük Őt.

Mennyire gondja van Istennek igéje beteljesedésére, még a kereszt felé haladva is ügyel, hogy minden prófécia megvalósuljon (Lk 23,32-38). Így azután két gonosztevőt is visznek Vele együtt, közéjük sorolják, a bűnözők közé állítják, a világ Teremtőjét, Megmentőjét, azt a Jézust, aki szertejárt, jót tett mindenfelé. Mennyire nem ügyel az Úr a jó hírnevére, nem törődik vele, mit szólnak majd hozzá, hanem az ige beteljesítése által jelzőpontokat ad. Ezeken keresztül, aki az Írásokat tanulmányozza, felismerheti Benne a Megváltót.

De nem azért találjuk a gonosztevők közt, mert bűnt követett el, hanem azért, mert bűneinket magára vette és elhordozza érte az ítéletet. Az én halálos ítéletemet hordozta el a kereszten. Nem véletlen mindaz, ami történik, hanem Isten szeretetből elvégzett mentő programja. Minden értem, értünk a bűnös emberért történik. Isten végig viszi az ember megmentésére készített programot, és ennek része Jézus kereszthalála. Mint Isten Báránya adja az életét váltságul sokakért. Meghal azért, hogy élhessünk. Áldott legyen szent Neve. Ne menjünk el érzéketlenül vagy figyelmetlenül a kereszt mellett, álljunk meg és boruljunk le előtte, majd szolgáljuk azt a Királyt, Aki élete árán vonzza magához szolgáit.

Álljunk meg bűnbánattal a kereszt alatt és szemléljük az Urat. Figyeljük, amint a sok gyalázkodó, jajgató ember között imádságra nyitja ajkát. Legyen Ő a példa, nem átkozódik a kegyetlen szenvedés közben sem, nem szidja sem Pilátust, Heródest, a főpapokat, vagy a népet, hanem inkább könyörög értük.  Számunkra is irányt mutat, ha változást akarunk, mondjunk le az átokról, a gyűlöletről, és kezdjünk közbenjáró könyörgésbe. Imádkozzunk ellenségeinkért, gyűlölőinkért, rossz akaróinkért. Nem könnyű ez, és tőlünk nem is telik, de Jézus képessé tehet rá.

Bemutatja számunkra, hogy még a kereszten is lehet imádkozni, rettenetes kínok között, nagy zajban, üvöltöző és öklöt rázó emberek között is lehet felfelé figyelni. Hányszor mondjuk ilyen helyzetben lehetetlen imádkozni vagy igét olvasni, Jézus megmutatja nincs lehetetlen helyzet, nincs olyan körülmény, ahol ne élhetnénk át Isten jelenlétét. Mindenütt Rá lehet hangolódni.

Megdöbbentő, ahogyan nézik Jézust, mennyire érzéketlenek, nem rendülnek meg, nincs bűnbánat. Belefásultak már abba, amit látnak. Megszokták a keresztre feszítést a szenvedést. Mennyire megszokjuk a bűnt, de megszokjuk már az igét is. Hányan vannak, akik évek óta hallgatják az igehirdetést de nem történik bennük változás. Nem rendülnek meg Jézus szenvedését látva, ha érzéketlenül csúfolódnak rajta. Bárcsak megszólítani Isten szava, és kimozdulnánk az érzéketlenségből, és Őt befogadva élnénk egy megújult életet.

Borzasztó, hogy igeismerő emberek, a nép vallási vezetői is csúfolódással válaszolnak Jézus értük mondott imájára. Pedig micsoda imádság, az Atya bocsánatát kéri. Bár mi is mindig azt kérnénk. Gúnyból kérik, mentse meg magát, azért, mert úgy gondolják nem képes rá, és így szégyenben marad. Nem veszik észre, hogy Jézus nem magát menteni jött, hanem minket. A kereszt alatt állókat is menteni akarja, ehhez azonban a kereszten kell maradnia. Lássuk meg, hogy minket akar ma is örök életre megmenteni, azért halt meg, hogy újra összeköttetésbe kerüljünk az Atyával. Isten elé bűn nem járulhat, így szükségünk van a keresztre, mert oda szegezte fel Jézus, adós levelünket. Vérével ráírta, ki van fizetve, így már nem vádol, szabadok, Isten gyermekei lehetünk. Számlánk fizetve van! Szabad vagyok, szabad! Hála legyen érte az Úrnak. És ennek megvalósulásához, csak annyit kell tennünk, hogy bűneinket megvallva elfogadjuk a rendezést, a kegyelmet.

MAGÁRA VETTE

Magára vette szennyes ruhámat,

megbékítette Istent, Atyámat.

Megbékítette, megbékítette Istent, Atyámat!

A kín, az átok én bűnöm ára,

de Ő felvitte a Golgotára.

De Ő felvitte, de Ő felvitte a Golgotára!

Bűn büntetését kereszten értem,

magára vette a szenvedésem.

Magára vette, magára vette a szenvedésem!

Szerelmes szíve szakadt meg értem,

de eltörölte mind, mind a vétkem.

De eltörölte, de eltörölte mind, mind a vétkem!

Jézus, te drága, mit adjak néked?

Összetört szívem hozom elébed.

Összetört szívem, összetört szívem hozom elébed!

Isten áldásával.