Új lehetőség

A

 hit nem öröklődik, sőt, a jó példát sem mindig követi a következő generáció (2Krón 21,1-20). Jórám nem ősei útján jár, nem Isten akarata szerint él. Hogyan történhetett ez meg? Azt olvassuk, Izráel királyainak útján járt. Tehát Izráel királya, Aháb volt a példaképe, az ő élete vonzotta. Olyan akart lenni Jórám, mint Aháb. A nem hívő, a nem az Úr útját járó ország vonzotta őt. Vagy mondhatnánk, a világ gyakorolt vonzást Jórámra, és ő engedett, és azt az utat választotta. A világ mindannyiunkat körülvesz, és hatást gyakorol ránk. Ettől a hatástól nem lehet elzárkózni, és a gyermekeinket sem tudjuk megóvni. Erre fel kell készülni, és meg kell tanulni meglátni Isten országa gazdagságát. A gonosz Jézust is csábította, de Ő nemet mondott, és elutasította a világ szerinti életmódot. Isten megismerése, a Vele való élő kapcsolat óvhat meg a világ szerinti élet átvételétől. Ha ismerem Jézust, és ott van a szívemben, olyan akarok lenni, mint Ő, akkor már nem a világ vonz. Olyan akarsz lenni, mint Jézus, vagy olyan, mint a világ, mint mások, akik nem az Úr útján járnak? Kihez akarsz hasonlítani?

Miért alakult ez így? Igénk fontos dolgot mond el. Jósáfát király rokonságba került Ahábbal. Valószínűleg politikai házasságot kötött a fia számára. Itt kezdődött, az Urat elhagyó, bálványokat imádó családdal alakítottak ki kapcsolatot. Ebben a kérdésben nem figyeltek Istenre. Csak az ország biztonságára, a testvérnéppel való békességre koncentráltak, és így nem figyeltek az életmódra, a hitükre. Jórám beházasodott a pogány családba, és azt látjuk, nem ő térítette meg a feleségét, hanem az Aháb-család hatott rá. Jórám átvette az ő életvezetésüket, szokásaikat, hitüket. Jórám teljesen átalakult. Azért fontos ezt látni, mert legtöbb esetben így történik: a hívő alkalmazkodik a nem hívőhöz. Mondhatnánk, őt téríti meg, téríti el a világ.

Mégis mi hatott rá? Talán a szabadabbnak látszó élet, a gazdagság, a sokszínűség, az igazság nélküli élet. Valószínűleg úgy látta, ha nincs törvény, szabadabb az élet, jobban fejlődik a társadalom. Mert a világ Isten igéjét és az Ő törvényét akadálynak tünteti fel. Pedig a kiteljesedést Isten igéje biztosítja. Jórám nem csak a saját életét igazította a pogány kultuszhoz, hanem Júda népét is hűtlenségbe vitte. Ha nincs törvény, nem élő a Tízparancsolat, akkor a cél szentesíti az eszközt. Így azután Aháb mintájára megöleti testvéreit, és mindenkit, aki nehezményezi, ahogyan él és vezeti az országot. Úgy látjuk, a toleranciát hirdetők nem képesek elviselni a kritikát. Hányszor az Úr gyermekeit mondják türelmetlennek, de azt figyelhetjük meg, hogy az Isten nélkül élő emberek a legérzékenyebbek minden kritikára, és gátlás nélkül távolítják el ellenfeleiket.

Mi hátat fordíthatunk Istennek, járhatjuk a bűn útját, de egyszer ezért vállalni kell a felelősséget. Isten Jórámot is megszólítja, van üzenete számára. Azért lényeges ez, mert sokan azt hiszik, azt tesznek, amit akarnak, Isten nincs, nem törődik velük. A mi hitetlenségünk nem szünteti meg Istent, Ő nem a mi hitünk kivetítődése, hanem élő valóság. Ő örökkévaló Úr, maga az Élet, hiszen minden Általa lett. A Tőle kapott élettel el kell számolnunk. Isten csapással sújtja Jórámot, amely súlyos betegséget is magában foglal. A csapáson keresztül keresi őt az Úr. Még mindig van lehetősége bűnbánatot tartani és Hozzá fordulni. Betegsége egyben világossá teszi, hogy a bálványok nem segítenek. Hiába Izráel gazdagsága, a Baal-kultusz, nem tud gyógyulást szerezni magának. Olyan jó lenne, ha mi is felismernénk, hogy egyedül az Úr segíthet rajtunk. A világ becsap, adhat kincset, sikert, hatalmat, de végül belül üresek maradunk. Amit a bűn kínál, az nem megoldás, mert a betegséggel és a halállal szemben nem nyújt segítséget, és nem tud a kárhozattól sem megmenekíteni. A megoldás ma is a Krisztusba vetett hit, nincs más.

Mennyire vak és süket az ember, a főpapok és a vének tanácsa nem menti fel Jézust, nem látja meg Benne az életet, hanem továbbküldi, mert mindenképpen meg akarja ölni (Lk 23,1-5). Isten népe ezzel kimondja: Isten nélkül akar élni. Nincs szüksége a Megváltóra, elboldogul maga is. A későbbiekben azonban kiderül, mennyire nem boldogulnak el, és mennyire szükségük van Krisztusra. Bizony, hányszor kivetjük Jézust az életünkből, Nélküle akarunk boldogulni. És még be is csapjuk magunkat, mert úgy küldjük el, hogy közben azt a látszatot keltjük, jelen van még mindig. Néha elmegyünk a templomba, ünnepeken emlékezünk Rá, vannak, akik szobrokat, képeket, kegytárgyakat őrizgetnek, de Jézussal nincs kapcsolatuk. Jézust meg akarják ölni, nem kell, de másnap megtartják a szombatot. De Isten nélkül üres a vallás, nem ér semmit a hit. Ha nem élő számomra Krisztus, semmit sem ér a hitem. A feltámadott Jézusban való hit tölt fel, ad reménységet az örök életre. Látom-e, kicsoda Jézus? Felismertem-e már, hogy Általa nyerhetünk új és örök életet? Isten ítélete alatt vagyok, és innen csakis Jézus szabadíthat meg. Ő vette magára minden bűnömet, és törölte el azokat.

Pilátus nem tud mit kezdeni Jézussal, számára idegen, de azt meglátja, hogy nincs Benne bűn. Azonban ez nem jelent áttörést, nem borul le Előtte, és ő sem imádja. Miért? Mert a bűntelen élet helyett a karrier, a császár barátsága, a politikai trükközés vonzza. Nem akar kilépni abból a fertőből, amiben van. Pedig nem véletlenül áll előtte Jézus, Isten kegyelmét kínálja neki. Ő azonban ezt nem látja meg. Semmilyen Jézussal való találkozás nem véletlen. Ha kezembe akad egy igéslap, vagy hallok egy igehirdetést, az nem véletlen, Isten keres. Ő ezeket az alkalmakat használja fel a megszólításomra.

Pilátus kérdésére ennyi a feletet: te mondod. Ebben benne van a kérdés: azért mondod, mert így látod? Felismerted, hogy én vagyok a Király, az élet Fejedelme, és a te királyod is? Felismerted-e már, hogy Ő a Király? Ha igen, borulj le Előtte, és engedelmeskedj Neki. Figyelj Rá a mai napon is. Ne kapkodj, ne azt harsogd, ami mások mondanak és amit hallani akarnak. Vállald felismerésed, vállald Krisztust, mert az életet vállalod Vele.

Pilátus véleménye újabb lehetőséget kínál a zsidóknak, még egyszer átgondolhatják azt, ami történik, még egyszer beletekinthetnek Jézus lényébe. Lehetőség életének és szavainak a végiggondolására, felragyoghatna előttük Isten szeretete és kegyelme, de őket már a vak gyűlölet vezeti. Mielőtt elutasítod Jézust, olvasd el újra az evangéliumokat, és elfogulatlanul figyeld Jézust. Nézd, hogyan él, mit tesz és mit tanít. Ha így végigkíséred Őt, meg kell látni: az Ő élete tiszta, gyógyító, Isten akarata szerinti élet. Tanítása maga az élet, a kiteljesedett öröm, a szabadság. Őt követve felszabadulunk a félelem és az aggodalom alól. Átéljük, hogy biztos kezekben vagyunk. Országát keresve átéljük Isten gondoskodását, és ez ad szabadságot, békességet.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.