A
|
macjá az
általa legyőzött nép isteneihez folyamodott, nem vette észre, hogy a szeérieket sem
tudták megoltalmazni (2Krón 25,17-28). Amacjá szíve eltávolodott, mert nem
teljesen volt az Úré. Ilyen a szív, ha nem teljesen adjuk az Úrnak, ha nem
egész szívvel követjük Őt, megkísérti a bálványimádás. Ezért vigyázzunk a
szívünkre, nem mindegy, mit engedünk be oda. Isten figyelmezteti a királyt egy próféta
által, de ő nem hallgat rá, nincs benne készség az Úr tanácsának fogadására.
Amacjá a hamis istenekbe vetett bizalommal hadüzenetet küld Izráel
királyának. Mennyire elvakítanak a bálványok, hamis biztonságtudatot
adnak. De az is világosan látszik, hogy Isten
megengedi ezt, mert így egyértelművé válik Júda népe előtt a bálványok
tehetetlensége. Amacjá azonban elvakult, nem hallja meg Jóás figyelmeztetését,
és harcba indul Izráel ellen. Azonban vereséget szenved, mert Isten szava
mindig beteljesedik. Jó, ha komolyan vesszük az igét, a nekünk szóló személyes
üzenetet, mert amit az Úr mond, megtörténik. Mégpedig azért, hogy
rádöbbenjünk, életünk legrosszabb döntése volt, amikor elfordultunk Tőle.
Azonban ezek a vereségek is a visszafordulásért történnek. Ezek is Isten
szeretetéről beszélnek, üzenik, hogy Isten még nem mondott le rólad. Visszavár. Nagy
vereséget szenvedett Júda, lerombolták Jeruzsálem városfalát, kifosztották a
templomot. A bűnnek komoly a büntetése,
nagy árat kell fizetni, ha elhagyjuk az élő Urat. A bálványok és önmagunk
ereje sem tud megmenteni. Az élő Úrra van egyedül szükségünk. Amacjá ezt nem
látta meg, és nem tért vissza az Úrhoz.
De vajon én meglátom-e Isten figyelmeztetéseit, és komolyan veszem-e
őket? Még van lehetőség visszatérni Hozzá, és végre teljes szívvel rábízni az
életünket.
Az egyik legcsodálatosabb történet, ami a Bibliában található, a mai
szakasz (Lk 24,1-12). Az emberiség legsötétebb napját a legfényesebb
nap követi. Isten világossága áttöri a gonoszság sötétségét Jézus feltámadása
által. A hét Jézus feltámadásával, az Élet halál fölötti diadalával kezdődik.
Tegyük első helyre a feltámadás napját, legyen ez az a nap, amelyen együtt vagyunk
az Úrral, és feltöltődünk a Vele való kapcsolat által, az igén keresztül.
Mennyien félretették már ezt a napot, saját dolgaikat intézik, ahelyett, hogy
megköszönnék Istennek a az életet, a munkaképességet, mert ez is az Ő ajándéka.
Néhány asszony számára Jézus volt a legfontosabb, mindent megelőzve
került náluk az első helyre. Korán kelnek, hogy még a város megelevenedése
előtt Jézussal lehessenek, csendben a Mesterrel, ez a szívük vágya. Igaz, ők a
halott Jézust keresik, de mégiscsak Őt keresik, Vele akarnak lenni, hiányzik nekik. Mindennél jobban hiányzik-e az Úrral való élő közösség, a napi
csendesség a számomra? Megelőz-e mindent a bibliaolvasás, az imádkozás?
Az asszonyok illatszereket vittek magukkal. Arra gondoltam, én mit viszek magammal
egy-egy bibliaolvasás vagy istentisztelet után? A krisztusi jó illat árad
rajtam keresztül? Vihetjük az Úr elé is imánk és hálaáldozatunk jó illatát.
Annyi mindent kaptunk az Úrtól, és a kegyelem megtapasztalása semmi máshoz nem
hasonlítható, de van-e hála a szívemben, felszáll-e az Úrhoz?
Az asszonyok úgy mentek a sírhoz, hogy a sír száján lévő nagy kő még nem
volt elhengerítve. Ennek ellenére mentek, mert bíztak az Úr segítségében. Nem
fordultak vissza, hanem mentek tovább. Hányszor megtorpanunk egy probléma
láttán, mert nem az Úr hatalmát látjuk, hanem csak az előttünk lévő porszemet.
De mi gyakran a bolhát is elefánttá növeljük, ahelyett, hogy az Úr lényében
bolhának látnánk, és bátran mennénk tovább.
Amikor elbizonytalanodnak, segítséget kapnak, mégpedig igei segítséget.
Isten mindig az igén keresztül segít, mutatja meg a helyzetet és a kivezető
lépést.
A követek rámutatnak, hogy aki a sírnál vagy a halálban keresi a megoldást,
rossz helyen jár. A halál nem megoldás. A megoldás Jézus, aki legyőzte a
halált. A megoldás mindig az élet.
Az asszonyok nem sajátították ki a húsvéti örömhírt, hanem továbbadtak.
Azonban ere nem volt fogadókészség, így elmaradt a siker. Nem mindig fogadják
hittel az igét, van, hogy fecsegésnek tartják. Azonban el kell azon
gondolkodnunk, hogy az igehirdetés és a bizonyságtétel is üres fecsegéssé
válhat, ha nem hit általi tapasztalatból származik. Azonban az élő hitből, az Úr hatalmának
megtapasztalásából származó igehirdetés, a keresztről szóló élő beszéd Isten
ereje. Olyan erő, ami életeket változtat meg, formál újjá.
Péter is azok között volt, akik üres fecsegésnek tartották az asszonyok
bizonyságtételét. De nem ragadt le itt, hanem megmozdult, és elindult, hogy
maga is meggyőződjön. Nem az a gond, ha valaki azonnal nem hisz, hanem az, ha
nem indul meggyőződni, úgy vannak-e a dolgok. Mozduljunk, és induljunk el Jézus
felé. Vegyük kézbe az igét, keressük és kutassuk az Úr kijelentését, és
találkozni fogunk a Megváltóval. Mert aki őszintén keresi, az találkozni fog
Vele, az meg fogja hallani az Úr hangját.
Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott
1. Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott; Örvendezzünk, vigadjunk,
Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé
bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja,
Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk.
Alleluja!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése