A
|
zt látjuk, hogy Istennek sokféle lehetősége van, amin keresztül eljuttatja hozzánk üzenetét (2Krón
21,12-20). Jórám korában nem olyan volt a kommunikáció, mint ma, mégis egy
levél viszi az Úr szavát ehhez a királyhoz. Jórám nem törődik Istennel, a bálványok elcsábították a szívét, nem
enged maga elé prófétát, de Istennek semmi sem lehetetlen. Küld neki
levelet. Jó azt is látni, hogy Isten soha nem adja fel, és nem mond le
senkiről, még Jórámról sem. Megtalálja Illés prófétát, aki kész levelet küldeni
a királynak. Pedig akkor nem volt egyszerű a levelezés, a próféta mégis igent
mond az Úr tanácsára.
Mi is gyakran tapasztaljuk, hogy az Úr nem mond le rólunk, megtalálja a módját
annak, hogyan szólítson meg. Néha kezünkbe ad egy könyvet, egy igéslapot, vagy
olyan eseményre kapunk meghívót, ahol szól az ige. Az ige eljut hozzánk, semmi
nem akadályozhatja meg. Ma már sokféle módon érkezhet, Isten felhasználja a
modern technika eszközeit is. Interneten is megérkezhet az üzenet, de mit
kezdünk vele? Komolyan vesszük, vagy szóra sem méltatjuk?
Jórám nem veszi komolyan, talán nem hiszi, hogy mindaz, amit a próféta ír, megtörténhet. Azt gondolja, hogy a hatalom, a gazdagság, a bálványhit majd
megoltalmazzák. Nem így van. Isten akaratát semmi nem tartóztathatja fel.
Jórámnak is látni kell, hogy sem az ellenséget, sem a betegséget nem állítja meg a
pénz, de nem segít a bálványkultusz sem. Egyetlen segítség létezik, ha az Urat
hívja segítségül. A bűnbánó szív visz közel az Úrhoz.
Jórám nem ismeri el tehetetlenségét, nem meri megvallani, hogy nem kapta
meg a világtól azt, amire vágyott, nem mer szembenézni üres szívével. Az a
kérdés: én szembe merek-e nézni vele? Kimondom-e, a világ becsapott, örömtelen
maradtam, mert az igazi öröm Krisztus jelenlétéből fakad? Az apró, pillanatnyi
örömök elmúlnak, mert azok mindig a helyzet függvényei, de az igazi, nagy öröm
megmarad, mert Jézusból fakad. És Jézus nem hagy magamra, az élet mélységeiben
is ott van mellettem, és ez öröm. Pál
apostol börtönből írja a mégis öröm levelét Filippibe. Szenvedések közepette is
öröm van a szívében, mert Jézus ott van vele a fogságban is.
Jórám örömtelenül ment el, és bizony, nem lényegtelen, hogyan megyünk el
ebből a világból. Krisztussal vagy Krisztus nélkül? Az örömteli elmenetel, ha
Vele megyek és Hozzá megyek. Hogyan lehetséges ez? Hit által kegyelemből. Aki
hisz Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltójában, és elnyerte bűnei
bocsánatát, annak örök élete van. Az ilyen ember számára az élet is örömteli,
de a meghalás is nyereség, mert tudja, hogy halála után azzal a Jézussal lesz, akit
szeret, akinek élt. Az a Jézus készít helyet az övéinek, Aki életét adta megmentésünkért
a Golgotán. Hogyan megyek? Hová megyek? Boldog, aki így tud válaszolni: Krisztussal és Krisztushoz. És ez nem érzelmi kérdés, az üdvbizonyosság Isten
igéjén alapszik.
Jézust ide-oda küldözgetik, nem döntenek Mellette, nem merik
felvállalni azt, amit megismernek Belőle (Lk 23,6-12). Ez különösen Pilátusnál
érződik. Kimondja, hogy nem talál benne ítéletre valót, de nem vállalja, és így nem
engedi szabadon. Miért nem teszi ezt? Mert ha a gyakorlatban is vállalná
Jézust, Rá kellene bíznia magát, és egyben veszélybe sodorná politikai
karrierjét. Pilátus a karriert választja
az Istennel való megbékélés helyett. Ám később elveszti mindazt, amiért Jézust
elengedte. Ha vállalja Jézust, megmarad és kiteljesedik az élete. Azonban az a
kérdés, én vállalom-e Őt? Merem-e a
karrierem, anyagi helyzetem rovására is vállalni Őt? Ki tudom-e mondani: Jézusban olyan kincset
nyertem, ami e világ minden kincsénél többet ér? Inkább vesszen mindaz, amit a
világ kínál, csakhogy Krisztust és általa az életet megnyerjem.
Heródes elé állítják Urunkat, aki örül ugyan Jézus látásának, de nem
azért, mert meg akarja Őt ismerni, hanem csupán csodát, valami látványosságot
vár Tőle. Heródes úgy fogadja Jézust, hogy ő valaki, ő a vezető, Jézus pedig az
alattvaló. Nem látja meg, hogy fordított a helyzet, Jézus a királyok Királya, és
igazából neki most le kellene szállnia trónjáról, és átadni Jézusnak az
uralmat. Te hogyan látod Jézust? Te vagy
valaki, vagy megláttad már: én senki vagyok, egy nyomorult bűnös, Jézus azonban
a Megváltó, Akire szükségem van? Szállj le a trónról, és engedd át Neki az uralmat, a vezetést!
Jézus nem szól Heródesnek semmit. Miért? Hát nem így ismerjük Őt! Azért
nem szól, mert nem életváltozást akar a negyedes fejedelem, hanem csak
cirkuszt. Aki azért megy, mert segítségre van szüksége, attól Ő soha nem
zárkózik el. Ha akkor egy leprás fordult
volna Hozzá, bizonyára nem marad néma, hanem meggyógyítja őt. Jézus soha nem
néma, amikor saját életemre nézve keresem fel Őt. Ha viszem bűneim és szabadulni
szeretnék, van rám ideje és lesz hozzám szava is. A bűnösnek, a bűneit bánó bűnösnek
ma is azt mondja: Fiam, megbocsáttattak a bűneid, menj el és többé ne vétkezz.
Heródes azonban megvetően bánik Vele, érzékelteti, nincs Rád szükségem,
boldogulok nélküled is, hiszen én vagyok valaki. Milyen jó, amikor már nem
tartjuk magunkat valakinek, hanem felismerjük, hogy Nélküle nem boldogulunk.
SZÍVEMBEN ÖRÖM DALOL
Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,
Az én szívemben, az én szívem
Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,
Az én szívemben, Jézust dicsérem.
Refr:
Boldog a szívem, velem van a menny,
Az Õ kegyelme oly boldogító.
Boldog a szívem, velem van a menny,
Az Õ kegyelme oly boldogító.
Szívemben hála, hála.
Szívemben béke, béke.
Szeretet van, szeretet van.
Nyugalom van, nyugalom van.
Jézus Krisztus, Jézus Krisztus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése