Maradj velem

A

z ország megerősödése felfuvalkodáshoz vezetett Uzzijjánál (2Krón 26,16-23). Miért? Mert úgy gondolta, mindez az ő sikere, a saját eredménye. Elfeledkezett arról, hogy az Úr segítette meg őt és a népet, mindent Istennek köszönhet. Az eredményeinket az Úrnak köszönhetjük, legyen ezért hála a szívünkben. A hála a felfuvalkodottság, az elbizakodottság ellenszere.

Uzzijjá története rámutat az ember nyomorúságára, valódi állapotára. Amíg bajban van, keresi Istent, várja a segítségét, de ha rendeződnek dolgai, ha elindul felfelé, megerősödik, már nem tart igényt  Istenre. Olyan könnyen eljutunk oda, hogy Isten nélkül is boldogulunk, mindent meg tudunk magunk is oldani. A jólét mindig veszélyes. Uzzijjá korában jól ment Júda sora, külső gazdagság jellemezte őket, és ez hamis biztonságba ringatta őket. Bármilyen gazdagok legyünk is, és alakuljon bár jól az életünk, az Úrral való kapcsolat nélkül üresek maradunk. Uzzijjából a saját erejében, hatalmában való bizalom kiölte az alázatot. Már nem állt meg Isten előtt, és így nem látta, milyen apró, milyen porszem, nyomorult és tehetetlen ember ő.

Álljunk minden nap Urunk elé, mert csak ott láthatjuk magunkat helyesen. A naponta ápolt kegyesség tart meg az alázatban. Amikor minden nap átélem Isten közelségét, megtapasztalom, amint az igén keresztül megszólít. A velem beszélgető Istennel való kapcsolat tart a helyemen, ez a hely a teremtmény helye.

Uzzijjá felfuvalkodottsága azt eredményezte, hogy ellépett a teremtményt megillető helyről. Már nem a térdein állva vagy arcra borulva keresi Istent, hanem bemegy az Úr templomába, és áldozatot akar bemutatni. Ő már valaki, azt tehet, amit akar, azt is elvégezheti, ami nem az ő dolga. Nagy probléma, amikor nem látjuk, mi a mi dolgunk, amikor azt képzeljük, mindent megtehetünk.

Bizony, olyan hamar megkísért a gondolat: vagyok valaki. Ezért kell állandó kapcsolatban élnünk az Úr Jézussal, mert Lényébe tekintve felismerem, Ő a Valaki, és csak Vele együtt lehetek igazán ember. Amikor Jézus hiányzik az életünkből, az igazi emberkép is hiányzik. Pilátus Őt állította elénk úgy, mint az Embert. Ezért figyeljünk Rá, és mindig Őhozzá szabjuk magunkat. Ha így teszünk, nem fogjuk se túl-, se leértékelni magunkat. Jézusban kerülünk a helyünkre, látjuk meg életünk értelmét és célját. Hiszen Isten dicsőítése, a Neki való szolgálat az ember életének a célja. Az Ő megismerése ad értelmet az életnek. Mennyei Atyánk és országának a kihagyása értelmetlenné teszi az életet. Isten nélkül nincs igazán célja a földi létnek. Olyan jó, hogy a Biblia rámutat: Ő a cél. Az üdvösség örök távlatot és értelmet nyit meg a számunkra. Az örök életért érdemes élni.

A felfuvalkodottság, a gőg következtében a királlyal nem lehet beszélni. Meg van győződve tette helyességéről, a maga igazáról. Azonban itt látjuk a különbséget: az alázatos ember számára nem a saját igaza a lényeg, hanem mindig Isten igéje. Mit mond az Úr? Uzzijját nem érdekelte, mit szól Isten ahhoz, amit tesz. Nem kérdezte az Urat, mert ő a király, és a király mindent megtehet. Azonban meg kell tanulnia, hogy a király sem tehet meg mindent. Neki, mint Júda uralkodójának tudnia kellene: Istentől kapta hatalmát, az Úr ott van élete mögött, és elszámolással tartozik neki.

Isten keresi őt is, keres minket is, és ha nem lehet velünk beszélni, akkor megmutatja, milyen parányiak vagyunk. Uzzijjá is meglátta, hogy ő sem képes mindenre. Nem tudta a poklosságot megakadályozni, sem nem volt képes megszabadulni tőle. Lássuk meg saját korlátainkat, vegyük észre, hogy nem vagyunk mindenre képesek, ezért Istenre van szükségünk. Az alázat fontos, ismerjük el az Úrtól való függőségünket, igazán a Vele való kapcsolatban teljesedünk ki. Nem Isten ellen kell harcolni, nem az a lényeg, hogy megtegyem, ami nem az én dolgom, hanem az, hogy alázatos szívvel kövessem Uram akaratát. Soha ne feledjük, az áldozatot az Úr Jézus bemutatta érettünk, és az tökéletes és elégséges. Nem kell már áldozni, hanem élhetünk az Ő áldozatának áldásaiból.

A tanítványok Jézussal haladva érkeztek meg oda, ahová igyekeztek (Lk 24,28-35). Olyan jó látni az Úr jelenlétét, nem hagy magunkra, hanem egész a célig kísér. Amikor megérkeznek, Jézus tovább akar menni, mégpedig azért, hogy megpróbálja őket. Most kiderül, vágyódnak-e Őreá? Ha még nem is ismerik fel, de marasztalják. Az Úr itt van, de nekem kell kimondani: maradj velem. Maradj velem, mert Nélküled este van. Jézus a világ világossága, ha marasztalom, fény árad az életembe. 

Ha hívják, marad. Nem erőlteti magát senkire sem, de aki hívja Őt, azt nem kerüli el, hanem bemegy ahhoz. Megtöri a kenyeret, megáldja, nekik adja, és ekkor megnyílik a szemük. Ez Jézus célja, nyíljon meg a szemünk, és lássuk meg, kicsoda Ő. Mert bár a legtöbb embernek a fizikai látása valamilyen szinten működik ugyan, de a lelki nem. Hiszen csak hitünkkel láthatjuk meg, hogy a názáreti Jézusban Isten érkezett meg az életünkbe. Hit által ismerjük fel, kicsoda Ő, de hit által látjuk meg azt is, hogy mi kik vagyunk. Jézust látva döbbenünk rá bűnös, elveszett voltunkra. Ki vagyok n? Veszendő, utolsó bűnös vagyok, akinek egyedül Jézus jelent reménységet, segítséget. Nála nélkül elveszett vagyok, Ő ment meg az örök életre.

A két tanítvány rádöbben, hogy már útközben fel kellett volna ismerniük Jézust az igéről, amit mondott nekik. Az Írások által gyúlhat világosság a szívünkben. Az ige tesz bizonyságot Jézus istenségéről, feltámadásáról. Az Ige rámutat: Jézus Úr, és nekem Őreá, mint életem Gazdájára van szükségem.

Ez a két ember azonnal visszaindult Jeruzsálembe, nem pihenték ki fáradalmaikat, hanem útra keltek, mert ezt a hírt a többiekkel is közölni kell. Ismét azt látjuk, hogy Jézus feltámadásának híre mindennél fontosabb, erről mindenkit azonnal informálni kell. Mennek és viszik a feltámadott Úrról szóló örömhírt, és bizonyságot tesznek róla. Vigyük mi is a jó hírt: Jézus feltámadt, él!

MARADJ VELEM

Maradj velem, mert mindjárt este van,

Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram;

Nincs senkim, és a vigaszt nem lelem,

Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

Kis életem fut s hervadásba hull.

Bú lesz a vígság, fényesség fakul,

Csak változást és múlást lát a szem;

Változhatatlan, ó, maradj velem!

Minden múló perc, hozzád visz közel,

Kegyelmed űzi kísértőmet el,

Nincs más vezérem, nincs más Mesterem,

Fényben, borúban, ó, maradj velem.

Ellenség ellen áldásod fedez,

A könny nem sós, a kór is könnyű lesz,

Sír, halálfullánk, hol a győzelem?

Győztes leszek, csak légy, Uram,velem.

Hunyó szemembe vésd keresztedet,

Ködöt foszlatva láttasd szent eged.

Föld árnya fut, menny fénye megjelen:

Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásával.