Új szövetség

A

z életnek két nézőpontja van, az emberi és az isteni (2Kórn 16,1-14). Ez a kettő nem mindig azonos, ezt látjuk mai igénkben is. Emberileg minden nagyon szépnek és jónak látszik, fenyegetettség éri Júda határát, hát védekezni kell, meg kell keresni azt, aki a segítségünkre siet. A terv beválik, az arámok hadserege megtámadja Izráelt, és azok elvonulnak Júda határáról, abbahagyják a támaszpont építését. Itt minden emberi, nem fordulnak az Úrhoz, nem hallunk imádságot, mindent maga akar a király elrendezni. Úgy látja, ezt a helyzetet meg lehet oldani diplomáciailag, nincs szükség Isten segítségére. Azonban mindez jelzi, hogy Ászá megváltozott, milyen jól haladt eddig, mindig Istenre figyelt, jó értékelést is kapott, ám most mégsem keresi Isten akaratát. Úgy látszik, a folyamatos építkezés, a sikerrel megvívott háború elbizakodottá tette. Lazult az Istennel való kapcsolata, országa megerősödött, megáll már a saját lábán is, nincs szükség imára, igére, prófétai szóra. Mi is könnyen gondolkodunk így, megoldjuk magunk, elég erősek vagyunk hozzá. Telnek az évek, és mivel minden jól megy, beleszoktunk már a szolgálatba is, lazul a kapcsolat, csökken az ige utáni éhség. Amikor ez megtörténik, már csak emberi szempontok szerint szövögetjük életünk fonalát.

Miben hibázott Ászá? Először abban, hogy nem fordult azonnal Istenhez, nem kérdezte a prófétát, amikor Izráel királya levonult a határra. A legnagyobb hibát mindig akkor követjük el, amikor nem fordulunk azonnal Istenhez, hanem magunk keressük a megoldást. A következő rossz döntés, hogy pogány királytól kért segítséget. Megtudjuk, hogy már korábban szövetség jött létre köztük. Isten népe pogány néptől vár segítséget, rá építi biztonságpolitikáját. Ez tragikus, mindig az, ha nem Istenben bízunk. Isten gyermekei ne a világtól várják a segítséget, a védelmet, a biztonságot, hanem egyedül Istenre építsenek, Benne bízzanak. Annyi nagy csodát megtapasztaltunk már, és az nem is bizonyságtétel, ha a világ segítségéről beszélünk másoknak. Az az igazi tanúságtétel, amikor el tudjuk mondani: egyedül az Úr mentett meg kegyelméből, mert Ő hűséges és erős Isten. Ő ma is szabadít és gyógyít.

Nagy hiba volt még a templom kincseiből vinni Arám királyának. Az Úrnak felajánlott kincset nem lehet emberi célokra felhasználni, pogányok lefizetésére igénybe venni. Ami a templomban van, az az Úré. Másrészt Isten módszerei mások, Ő nem a lefizetést alkalmazza, nem a borravalóval nyitogatja a kiskapukat, hanem maga cselekszik. Azonban az övéinek hitre van szükségük ennek a kivárásához. Bízom-e annyira az Úrban, hogy ki merem várni, amíg cselekszik, és nem kapkodok, nem keresem az emberi megoldást, a kiskapukat? Bármilyen helyzetben legyünk is, mindig a bizonyságtétel, az Úr nevének dicsőítése legyen a szemeink előtt.

Azonban, amint mondtuk, nemcsak emberi, hanem isteni szempont is van. Az Úr ezt a nagyon szép és sikeres emberi történetet másként látja. Számára ez nem sikertörténet, hanem hűtlenség. Bizony, gyakran így van ez, amit mi sikernek látunk, az nem más, mint bűn, vétkezés az Úr ellen. Ami a világ szerint nagyszerű terv, csodálatos kivitelezés, az lehet, hogy Isten szerint nem is olyan csodás, és a pillanatnyi sikert hosszas nyomorúság követi. Ezért figyeljünk az Úr szavára, ne ragadjunk le a pillanatnyi eredménynél, hanem próbáljunk a dolgok mögé nézni, és megkérdezni: de mi lesz hosszútávon a következménye ennek a döntésnek? Ne csupán a mai statisztikára figyeljünk, a napi érdekekre, hanem Isten országa terveire.

Korábban is volt háború, és ott megtapasztalták Isten segítségét. Átélte Ászá, hogy a roppant nagy és félelmetes haderőt Isten a kezébe adta. Ez olyan alap, amire lehet állni. A korábbi szabadítást, Isten hatalmas tetteit ne feledjük el. A mégis mindig opció, ne hagyjuk ki a számításból. Emberileg esélytelenek vagyunk, nem látszik megoldás, de az Úr mégis tud segíteni. Áldott legyen a neve! Ne keseregjünk, hanem bízzunk, hogy Isten mégis könyörül. Az Úr szemei áttekintik az egész földet, tehát Ő jól látja mindazt, ami körülvesz minket, és ha bízunk Benne teljes és tiszta szívvel, meglátjuk erejét, megtapasztaljuk hatalmát.

Nagyon elgondolkodtató, amit az ige Ászá betegségéről mond. Nem Istenhez folyamodott, hanem az orvosokhoz. Vajon hogy is van ez a mi életünkben, amikor magától értetődő, hogy minden egészségügyi problémával az orvost keressük? Vajon mit mond ma az Úr? Legyen mindig az Úr az első, keressük Őt betegségeinkkel is, és Ő megmutatja a gyógyulás útját. Mert Ő az  áldott orvos.
A prófétának sem egyszerű az élete, elmondja Isten akaratát, és kaloda lesz a jutalma. A királynak nem tetszik, amit Isten mond, bűnbánat helyett a prófétát fenyíti meg, mert az mindig könnyebb. Megharagudni, távol maradni mindig könnyebb, mint komolyan venni az Úr szavát, és igazodni hozzá.

Megragadott engem, amikor a fejezet elején olvastuk: a sátán bement Júdásba (Lk 22,14-23). Hogyan mehetett be? Hát úgy, hogy kinyitotta számára az ajtót. Mert ugye a szívünkön csak belülről van kilincs. Így tehát Júdás tudatosan nyitotta ki az ajtót egy sátántól jövő gondolat előtt. Megrázó ez, mert ott van Jézus körül, és mégis a sátán lép be a szívébe. Azért is tudja beengedni a sátánt, mert Jézus nincs bent. Ez is megdöbbentő: Júdás Jézus körül van, de Jézus nincs a szívében. Hol vagyok én? Jézus mellett, vagy Jézusban?

Az is megrázó, hogy az árulás után is ott lehet Júdás Jézussal. Együtt vacsorázhat vele. Tehát még mindig kap lehetőséget. Odaborulhatna Elé, és elmondhatná őszintén: Jézus, elestem, könyörülj rajtam. Mert az elesőért is meghal az Úr, az ő bűneire is van bocsánat. Az evangélium csodás üzenete, ha elestél is, fel lehet állni. Élj a lehetőséggel, állj fel Jézus ereje által. A sátán azonban ezt az újbóli talpra állást meg akarja akadályozni.

Szenvedése előtt az Úr a tanítványokkal való páskavacsorára vágyik. Nem nyugalmat akar, nem a menekülés útját keresi. Nem mondja, hagyjatok magamra, velük foglalkozik, és feltárja számukra halála lényegét. Olyan lesz, mint a bárány halála volt, szabadítást hoz mindazok számára, akik hisznek benne.

Jézus teste értem töretett meg, vére értem ontatott ki. Mégpedig azért, hogy az Ő halála által életem lehessen. Dicsérjük Őt, és menjünk Hozzá, mert aki kész volt meghalni értünk, az nem utasít el, mert szeret. Szeretetéből új szövetséget hozott létre, élete és halála pecsételi meg, általa egy új, Istennek szentelt életre hív el. Ezt a szövetséget kínálja még ma, amikor szól az ige, hangzik az evangélium, de mivel nem erőlteti ránk, ezért én fogadhatom azt el, önként és örömmel.

Új szövetséged elfogadom

1. Új szövetséged elfogadom,

Magam egészen odaadom,

Nem tartok semmit, legyen tiéd,

Félelmeimtől irgalmad véd!

2. Áttört kezedbe kezem teszem,

Ne engedd kérlek, ha elveszem.

Láncolj magadhoz örökre már,

Nincsen itt részem, nincs, ami vár.

3. Hű lenni nékem, tudom, nehéz,

De szívem lássad, hű lenni kész.

Járva az útat, ha botlanék,

Emelj magadhoz, keresztedért.

Isten áldásával.