Mégis

D

ávid élete során folyamatosan tanul, rádöbben: az Úr szavát komolyan kell venni (1Krón 27,16-28,10). És ha Ő azt mondta, hogy megsokasítja Izráel népét, akkor ebben lehet bízni. Mivel ennek ellenére mégis tudni akarta a hadra fogható férfiak számát, szembe kellett néznie az Úr haragjával. Ebből megtanulta, hogy van, amit nem kell tudnia, mert elég Isten ígérete. A felmérés, az emberi biztosíték helyett bizalommal fordulhat mindenkor az Úrhoz. Bízzuk hittel Urunkra mai napunkat, bármivel kelljen szembenézni, Ő elég. Isten neve, hatalma oltalom a gonosz minden formájával szemben.

Azt is látjuk, hogy Dávid megosztotta a feladatokat, nem akart mindent maga elvégezni, hanem megtalálta a különböző feladatokra a megfelelő embereket. Saját vagyonát is rá merte bízni másokra, azért, mert elsősorban az Úrban bízott. Tudta, hogy Isten kezében van élete és minden java. Aki az Úrban bízik, az bizalommal tud lenni embertársai felé is.

Amikor a szervezési munkák befejeződtek, Dávid beszédet tartott az emberek előtt, ebben őszintén megvallotta, hogy ő szeretett volna templomot építeni, elő is készítette az építkezést, de az Úr leállította azt. Isten kijelentette, nem építhet templomot, és a király ezt elfogadta. Van, amikor Isten leállítja a tervünket, mert Ő másképp gondolja, vagy az már másnak lesz a feladata. 

Dávid azt is megtudja, miért nem építhet ő. Sok vért ontott a háborúk során.  Ezzel rámutat Isten igéje: nem az a lényeg, hogy építsünk vagy megtegyünk valamit, hanem az a fontos, milyen szívvel és kézzel tesszük. A bűntől beszennyezett kéz és élet nem alkalmas szolgálatra, előbb meg kell tisztulni.  Bűnbánat nélkül nincs megújulás. Hányszor gondoljuk, mindegy, ki adja a pénzt, vagy ki végez el egy szolgálatot, de Isten igéje rámutat: nem mindegy. Az Úr a megtisztult élet hálás ajándékát fogadja el.

Azt is világosan látja Dávid, hogy alkalmatlansága, méltatlansága ellenére választotta ki őt az Úr. Mégis őt választotta, annak ellenére, aki, mert szereti, és terve van vele. Amikor csüggedés vesz rajtunk erőt, ne magunkra nézzünk, hanem az igére, lássuk meg: mégis engem választott az Úr. Ez a mégis kiemel a csüggedés mocsarából, mert nem az számít, mit gondolok magamról, vagy mi mások véleménye, mert az Úr számít rám, Ő kezd velem egy újat. Ez csodálatos és hálára késztet. Ilyen mégis ember lehetek, alkalmatlanságom vagy tékozló életem ellenére, mégis kegyelmet kaptam, és dicsőíthetem Őt.

Dávid Salamont is ellátja tanáccsal. Legfontosabb teendőjeként, élete és szolgálata központi feladataként az Úr megismerését nevezi meg. Isten megismerése a legfontosabb, ezért élünk. Ha minden dolgot, titkot megismerünk a földön, nagy vagyonra és hatalomra teszünk szert, és ha az egész világot megnyerjük is, de nem ismerjük meg Istent, elhibázott lesz az életünk. A központi kérdés: kicsoda az Isten? Erre azonban nem emberi okoskodás által, hanem az Úr igéjén keresztül kapjuk meg a feleletet. Az ige pedig Jézusra mutat, Őbenne tárul fel az élő Isten titka és Lénye. Jézusban emberközeli lett a Teremtő. A Hozzá megtérő embernek Jézus által Édesatyja lesz az Isten. 

Ha keresed, megtalálhatod, igen, Ő mindig megtalálható, elérhető. De nekem kell keresnem, mondhatnánk, felhívnom Őt. Mindig várja a hívásunkat, és ha keresem, ha hívom, válaszol. Nem fordul el tőlem némán. És aki Őt keresi, annak kiteljesedik az élete. Istent megismerve békességre találunk, már nem a világ fog sodorni, hanem lehorgonyzom az Úrban. Isten stabilitást, kiszámíthatóságot kölcsönöz életünknek, és örökkévaló célt. A földi célok helyükre kerülnek, mert látjuk Isten országát.

A hamis sáfár példázatát nem könnyű megérteni, de próbáljuk megnézni, mit is mond Urunk általa a számunkra (Lk 16,1-18). Lényeges, hogy Jézus nem egy menedzserképző intézetben készíti fel az embereket, így nem is azt mondja: ha érvényesülni akartok, így kell cselekedni. Isten országa szolgálatára készít fel ez által is, arra mutat rá, legyen mindennél fontosabb, az első Isten országa. Ahogyan a sáfárnak a maga pozíciója mindennél fontosabb volt, úgy keressük Isten országát, az üdvösséget. Földi előmenetelünkért, a jobb megélhetésért leleményesen mindent megteszünk, gyakran nem tisztességes eszközöket is bevetnek. Legyen ennyire fontos számunkra az üdvösség kérdése.

Tehát Jézus nem arra biztat, hogy mi is csapjunk be másokat, hanem azt kéri, tegyünk meg mindent a lelkek mentéséért. Legyen az mindennél fontosabb. Igyekezzünk Isten országa számára megnyerni a világ fiait. Tegyünk meg mindent, hogy Jézushoz találjanak, mert a Vele való kapcsolatban kerülhet helyére az életük, változhat meg az anyagiakhoz való hozzáállásuk is. Nekünk is meg kell vizsgálni, milyen szerepe van életünkben a pénznek, a hatalomnak. Egy szívvel csak egy Úrnak lehet szolgálni, és Jézus azt kéri, Istennek szolgáljunk. Akinek Ő betölti a lényét, az szabaddá válik a pénztől, mert megélhetése az Úrtól, és nem a vagyontól függ. Isten országának királya gondoskodik az Övéiről.

Merítsünk erőt és vigasztalást abból, amit látunk, Jézust is kigúnyolják, élhetetlennek titulálják, mert nem a megélhetésre, a pénzszerzésre teszi fel az életét. Jézus szabad a pénz hatalmától, számára egy hatalom létezik, az Atya. Kezében biztonságban van, mert Ő gondoskodik Róla és tanítványairól. Az is fontos, hogy Jézus egyszerű, megelégedett életet élt. Nem a még több vezérelte, hanem kevéssel is beérte.

Jézus rámutat arra, hogy Isten másképp viszonyul az élet dolgaihoz, más az érték számára. És amit mi nagyra tartunk, az számára utálatos. Isten országának növekedése nem a pénztől függ. Mennyire függővé tettük tőle az életünket és Isten ügyének szolgálatát is. Az Úr a szükséges eszközöket mindig kirendeli ügye számára. Ne menjünk el amellett, amit az Úr mond: Isten ismeri a szívünket. Ezért tárjuk fel Előtte tartalmát. Valljuk meg: Uram, gyakran nem Te vagy a fontos, az első. És nagy ereje van a pénznek is fölöttem, de mindezt most átadom Neked. Vezess Te a továbbiakban, töltsd be lényem teljesen.

Ki Istenének átad mindent

Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti.

Azt csudaképen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.

Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér,

Ha sebeink még jobban fájnak, S mindennap kínunk visszatér?

Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,

Az Úr - rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.

Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak s járd az útat, Mit épen néked ő adott;

A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot.

Ki benne bízik és remél, Az mindörökké véle él.

Isten áldásával.