Imádkozz szüntelen!

S

alamon életének értékelése is az Úr jelenlétéről szól (2Krón 1,1-17). A krónikás számára nem Salamon kiválósága, hanem Isten jelenléte maradt fenn a nagy királyról. Úgy látták, azért lett naggyá, erőssé és gazdaggá az ország, mert Salamonnal volt az Úr. Nem Salamon érte el, amit létrehozott, ahová eljutott, hanem mindezt az Úr vitte végbe az életében. Így tehát Salamon életét figyelve arra a megállapításra jutunk, hogy az Istennel való élő kapcsolat az alapja az életnek. Úgy olvassuk, Istene, az Úr vele volt. Tehát Salamon már gyermekkorában megismerte az Urat. Számára a hit nem pusztán egy vallás, amit illik tiszteletben tartani, már csak az ősök iránti tisztelet miatt is, hanem számára Isten élő valóság, Akit meg lehet ismerni. És ő megismerte az Urat, szerette, Neki szánta az életét. Azonban mindez nem jelenti azt, hogy később, amint majd látjuk, nem ronthatja el mindazt, amit jól kezd el. Mert a hit lényege az állandó és élő kapcsolat. A tönkretevője pedig a gőg, amikor úgy vélem, már nincs szükségem Istenre, mindent megoldok magam is. Hol tartok? Megismertem már Istent, vagy egyáltalán elkezdtem már megismerni Őt? A Tőle érkező megkeresésre reagáltam már? Mert mindig Ő keres elsőként, elindul felénk, és várja, hogy válaszoljunk és tárjuk ki szívünket Előtte.

Mindezt abból is látjuk, hogy Salamon szolgálata kezdetén is az Urat keresi. Elmegy Gibeónba, ahol áldozatot mutat be a kijelentés sátránál. Az áldozat nagysága is szíve szeretetét mutatja, nem kötelességtudatból mutat be áldozatot, nem azért, hogy lássa a nép, hanem mert szereti az Urat, és hálás mindazért, amit eddig is már kapott Tőle. Salamon elismeri: Istentől kapta a trónt, az Úr választotta ki őt. Ez valóban így van, hiszen nagy harc volt az uralkodásért a testvérei között, Adónijját már a hívei meg is választották, ám Isten mégis Salamonnak adta a trónt. Tehát ő nem megszerezte, hanem kapta, és most hálát ad.

Isten válaszol neki, megjelenik számára az áldozat bemutatásának éjszakáján, és nagy lehetőséget ad neki. Kérhet valamit az Úrtól. Óriási lehetőség - mire gondolnánk, ha ez velünk is megtörténne, ha azt mondaná az Úr, kérj valamit, én megadom neked? Mi lenne a legfontosabb, mire vágynánk? Bizonyára nehezen tudnánk eldönteni, mit kérjünk, hisz életünk lehetőségét igyekeznénk megragadni. Biztos sok minden van, amit fel tudnánk sorolni, hogy szükségünk van rá. De ha egyet kérhetnénk, mit kérnénk? Egyébként mi is megkaptuk ezt a lehetőséget. Az Úr tanítványai is kérhetnek, és ígéretünk van rá, hogy meg is kapjuk, amit az Ő nevében kérünk (Jn 14,13-14). De élünk-e a lehetőséggel? Mennyi hatalmas dolog történhetne, ha mernénk hittel kérni, hogy az Úr dicsőítse meg nevét, hiszen Ő ma is ugyanaz.

Salamon élt a lehetőséggel és kért, de ne azt, amit várnánk. Nem anyagi lehetőségek, egészség, hosszú élet szerepelt a listán, hanem bölcsességet és értelmet kér, ami által képessé válik jól végezni a feladatát, helyesen kormányozni az Úr népét. Fontos kérés ez, mert kifejezi Salamon alkalmatlanságát, látja, hogy magától nem alkalmas Isten népe vezetésére. Nekünk is bölcsességre van szükségünk, hogy saját életünket jól vezessük és célba érjünk. A bölcsesség a Szentlélek által érkezik meg hozzánk. A Lélek vezet és tesz képessé jó, Isten akarata szerinti döntések meghozatalára. A Szentlélek nélkül a világ irányít, a korszellem lesz ránk hatással, és így a környezetünkhöz akarunk hasonlítani. Pedig Isten gyermekének az Úr Jézusra kellene hasonlítani. Nekünk Őt kell képviselnünk, a Tőle kapott életet megvalósítani, akkor is, ha nem mindenki ért vele egyet. A Jakab levél határozottan felszólít, ha nincs bölcsességünk, kérjük azt, mert Isten személyválogatás nélkül ad azoknak, akik kérik Tőle.

Urunk példázatokkal tanít, ilyen történetekkel írja bele a szívünkbe a fontos mondanivalót (Lk 18,1-8).  Most azt hangsúlyozza, hogy az imádság létszükséglet, soha nem lehet abbahagyni, mert ha bármilyen okból kifolyólag mégis így teszünk, összeomlik az életünk. Miért? Mert az imádkozást levegővételhez is szoktuk hasonlítani, ha nem vennénk levegőt, ha csak egyszer is úgy döntenénk, fölösleges időpocsékolás, nincs szükségünk levegőre, összeomlik az életünk. Az imádság a lélek lélegzetvétele, és pont ezért betegszünk meg lelkileg, mert kimarad az imádkozás. Lehet, hogy megtanuljuk gyermekkorban, de később sok mindent elébe helyezünk, és a következmény lelki megbetegedés, összeomlás.

Jézus pont azt tanítja, hogy mindenkor imádkoznia kell a hívő embernek, és ez a kell nem parancsot fejez ki, hanem a fentebb tárgyalt szükségességet. Imádkozni kell, mert nélküle megbetegszünk. Úgy kell imádkozni, ahogyan levegőt is venni kell az életben maradáshoz. Veszély a belefáradás. Egy idő után abbahagyjuk, különösen, ha azonnal nem látunk eredményt. Urunk egy történettel serkenti kitartásunkat. Egy özvegyasszony kitartását állítja elénk példaként. Ennek az asszonynak nem volt esélye ügye elrendezésére, arra, hogy a bíró igazságot szolgáltasson. De addig ment az asszony, amíg bele nem fáradt a bíró, és el nem rendezte az asszony ügyét. Az Úr rámutat, hogy ne adjuk fel a könyörgést, mert ha a hamis bíró a hosszú zaklatás után cselekszik, vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak?

Isten meghallgatja az imádságot, de nem a mi elgondolásunk vagy időpontunk szerint. Az Atya övéinek igazságot szolgáltat. Itt már érzékeljük a keresztyénüldözést. A Jézus nevéért hátrányt szenvedők kérdezik: Isten mikor szolgáltat igazságot? Nem hallgatja meg népe könyörgését? De igen! Mikor? Amikor ismét eljön. Addig a mi feladatunk és egyben lehetőségünk is az éjjel-nappal való imádkozás. Nagy a kísértés, hogy inkább éjjel-nappal a tévé, a számítógép, a munka, mintsem az imádság foglaljon le bennünket. Aki mindig imádkozik, összeköttetésben van az Úrral, és így nem keserűen, reménytelenül látja az életet, hanem bizonyossága van Isten hatalmáról. Mert akivel beszélgetek, az él, az élő valóság. Bátran mehetünk Hozzá, mert Neki mindig van ideje ránk, kész mindig meghallgatni.

Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

1. "Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. „Keressetek buzgón és megtaláltok!” - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.