Istennek lehetséges

S

alamon hozzáfog tervei megvalósításához, és nemcsak a maga hatalmát, palotáit építi, hanem az Úr háznak az építését is megszervezi (2Krón 1,18-2,17). Nekilát az előkészületeknek, és ez nagy dolog, mert nem csak mondta, hanem meg is cselekszi az elképzeléseket. Hatalomra jutása után sem feledkezik el Istenről, tudja, hogy Tőle kapta a hatalmat, és látja saját alkalmatlanságát is. Bizony, sok jó terv megfogan bennünk, de amikor lehetőség nyílna a megvalósítására, már nem visszük végbe. Salamon nem így tett.

Salamon ismeri Istent, tudja, hogy nem lehet más istenekhez hasonlítani, mert Ő mindeneknél hatalmasabb. A templom mérete is Isten egyedülvalóságát hívatott kifejezni. Mit mondok Istenről? Milyennek látom Őt? Kicsoda számomra? El tudom szívből mondani, hogy Ő az én Teremtőm, Tőle kaptam életet, és Jézus Krisztusban megmentőm, a bűn és a halál öleléséből? Azért kaptuk életünket, hogy keressük és megismerjük Őt, Őt, az élő Istent, mindeneknek Urát, Aki Jézusban és Jézusért gyermekévé fogad. Nyomorult bűnös ember vagyok, és Ő mégis szeret és mindent megtesz, hogy megmentsen, ráállítsa lábam az egyenes útra, és életre vezessen.

Salamon Hírámhoz, Tírusz királyához fordul, tőle szándékozik alapanyagot vásárolni, és tőle kér mesterembert is. Hírám támogatja Izráel királyának tervét, szállít fát, és küld mesterembert is. De a leglényegesebb: elismeri Izráel Istenét az ég és a föld teremtőjének. Hírám hallott Istenről, és látja az Ő munkáját Izráelben, és ezek alapján formálja meg véleményét. Számára Isten Teremtő, aki igazgatja Izráel életét, Ő tette királlyá Salamont is. Látom-e én is a munkálkodó Istent? Felismerem-e népe életét figyelve keze munkáját? Azon is el lehet gondolkodni, hogy Isten mai népének az élete által felismerik-e az emberek Isten munkáját?

Az imádkozásról mondott másik példázatot is Urunk, és itt az alázatra helyezi a hangsúlyt (Lk 18,9-27). Arra világít rá, hogy nem mindegy, milyen szívvel vagyok a templomban, és mi számomra az imádság. Fontos, hogy mi az ima: monológ önmagammal vagy beszélgetés a Gazdámmal? Azért kapjuk az imádság lehetőségét, hogy általa ismét beszélőviszonyba kerüljünk Istennel. A bűneset előtt napi kapcsolatban volt az ember és Isten, ám az engedetlenség után ez megszakadt, most már a hit kapcsol össze Vele, és az ima az az eszköz, ami által az életünkbe áramlik Isten országának ereje, a menny friss levegője.

Két imádkozó embert láttat az Úr, érdemes elgondolni, talán látta is őket Jeruzsálemben, mert Jézus figyeli az életet, Ő nem közömbös irányunkban. Vajon mit lát, amikor imádkozunk? Egyáltalán imádkozunk? Milyen szívet, hozzáállást lát nálam? Melyik imádkozóra hasonlítok? A farizeus saját magával beszélgetett, annak ellenére, hogy a templomban volt. Ahogyan figyelte az életét, nagyon meg volt elégedve magával. Miért? Mert rossz mércét használt, másokhoz, a többi emberhez hasonlította az életét, és így természetes, hogy meg volt elégedve, hiszen mindig lehet találni olyan személyt, aki mellett kihúzhatjuk magunkat.

A vámszedő is ott állt, de a farizeus nem érez iránta részvétet, nem akar neki segíteni, hanem inkább ki akar tűnni mellette. Úgy gondolja, Isten is így látja, és majd megdicséri. Isten azonban a szívünket nézi, azt, hogy mennyire látom magam kegyelemre szoruló bűnösnek?

Azonban a vámszedő nem figyel másokra, hanem csak Istenre, ő az igéhez méri magát, és ezért helyes felismerésre jut. Meglátja, hogy bűnös, elveszett ember, és Isten irgalmára van szüksége. Alázattal áll az Úr elé, hisz a szemét sem meri az égre emelni, tudja, hogy ítéletre méltó, de bízik Isten irgalmában. Mert nemcsak a bűnt, az ítéletet látja, hanem az irgalmat is. Számára Isten irgalmas, és nem csupán ítélő, haragvó Isten. Számunkra Isten irgalma a Golgotán ragyog fel. Mert meg akar menteni, kész Fiát halálra adni. Micsoda szeretet és irgalom van a szívében, nem minket vet halálra, hanem egyetlen Fiát adja oda, hogy általa sokakat megmentsen.

Az Úr véleménye a két imádkozóval kapcsolatban: a vámszedő megigazulva, vagyis bűneit megbocsátva és új élettel ment haza. Engem megragadott, hogy nem az a lényeg, voltam-e istentiszteleten, hanem hogyan megyek onnan haza? Történik-e bennem valami? Megváltozik-e az életem, és megtapasztalom-e a bűnbocsánat örömét? Azért van istentisztelet, hogy az Úr jelenlétében állandóan változzunk, és másképp menjünk haza, mint ahogy odamentünk.

A kisgyermekek Jézushoz való vágyódása, Hozzá való ragaszkodása minta az Isten országához való viszonyuláshoz. Arra mutat rá, hogy ha nem olyan hittel és bizalommal fogadjuk Isten országát, mint a kisgyermekek, akkor semmiképpen nem mehetünk be oda. Mit jelez ez? Isten országát, az Úr kegyelmét gyermeki szívvel lehet elfogadni. Ezt nem lehet megvásárolni vagy bármilyen módon kiérdemelni, hanem kegyelemből kapjuk.

Ezt erősíti a következő történet. A gazdag ifjúnak szemléletváltásra van szüksége. Ő úgy gondolja, Isten országa jár neki. Beleszületett Isten családjába, ismeri a törvényt, ragaszkodik annak betűjéhez, tehát jár neki az örök élet. Sokan így vannak ezzel. Azonban azt is látjuk, hogy van benne nyugtalanság, szeretne valami olyan tettet végrehajtani, ami alapján biztos az üdvösség.

Jézus nem egy új törvényt ad számára, hanem rámutat egy fogyatkozására. Ez pedig nem más, mint, hogy a szíve a vagyonhoz, a földi biztonsághoz kötődik. Az örök élet felé vezető első lépés ennek a biztonságnak a feladása és a Jézusban, mint Istenben való teljes bizalom. Vajon mihez ragaszkodom én, mi fontos a számomra, és mit nem tudok Érte elhagyni?

Jézus csak annyit kér, kövess engem, de ehhez tudni kell elhagyni, és ez az ember nem akar Jézusért lemondani vagyonáról. Minket is hív Jézus, kövess engem, de csak úgy mehetek, ha mindent kész vagyok elhagyni Érte. Azonban ez az ifjú elszomorodott, mert nem akart ilyen áldozatot hozni. Ha Jézus követése, ha az örök élet ilyen árat kíván, akkor nem kell. Jézus így reagált: nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába. Valaki úgy mondta, olyan alacsony a keskeny út kapuja, hogy csak térden állva lehet átjutni rajta.

A tanítványok úgy látják, nehéz bejutni Isten országába, Jézus ezt meg is fejeli: nemhogy nehéz, hanem lehetetlen. Ember számára lehetetlen bejutni, de Isten lehetségessé teszi. Számára lehetséges, hogy megmentsen.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1.  Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kövess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: „Jöjj, engem jobban szeress!”

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.