Igen, Atyám

E

gy újabb csoport indult útnak Babilóniából Ezsdrás vezetésével, és érkezett meg Jeruzsálembe (Ezsd 7,1-10). Ez az Ezsdrás írástudó volt, tehát jól ismerte az Úr igéjét, eljött Babilonból. Ez az ember eljött a pogányság fővárosából, nem az első csoporttal ment, talán akkor még túl fiatal volt, vagy még nem érett meg benne az út. De most rádöbbent: írástudó létére otthon, a népe között, az Úrtól kapott földön van a helye. Bár mi is rádöbbennénk, hogy Isten országában van a helyünk, és nem a világban. Látod-e már, hogy rossz helyen vagy, ha még mindig a világ, a pénz, a siker vonz? Talán te is írástudó vagy, olyan ember, akinek van valamilyen bibliaismerete, hiszen jártál hittanra, vasárnapiba, konfirmáltál, vagyis eleget tettél egyházad elvárásának. De jött a világ, elsodort Isten népe közeléből, és most látod, hogy nem vagy a helyeden. Jöjj el te is Babilonból, ez bátor döntés, de Isten mindig azokkal van, akik el akarják hagyni Babilont.

Ezsdrás eljött, pedig nem lehetett könnyű otthagyni az addigi jól megszokott életet. Bizonyára többen azt tanácsolták, maradjon. A hazaút veszélyes és fárasztó, az otthoni élet is bizonytalan, sőt, a templom helyreállítása is veszélyes, sok a rosszakaró. Azonban ő nem figyelt ezekre a hangokra, hanem egyedül az Úrra. Az Úr keze nyugodott rajta. Élő kapcsolatban volt Istennel, Aki vezette, tanácsolta Ezsdrást. Ő pedig figyelt a vezetésre. Ez nagyon fontos, figyelj Isten vezetésére, és cselekedj mindig aszerint. Ó, hányszor nem figyelünk Rá, és nem cselekszünk tanácsa szerint. Ezsdrás Istent választotta, eljött Babilonból, és rábízta magát az Úrra. Merjünk elindulni Istennel, merjünk Vele kezdeni egy újat.

Mi volt Ezsdrás titka? Teljes szívből, minden erejéből kutatta az igét, arra törekedett, hogy megismerje Istent és az Ő igéjét. Ez lényeges, hiszen az ige a mi erőforrásunk. Azért vagyunk erőtlenek és győznek felettünk jelentéktelennek tűnő dolgok, és veszítjük el hamar békességünket, mert kevés időt szentelünk Isten szavára. Töltsünk minél több időt az Úr jelenlétében, igéje tanulmányozásával. Kutassuk az igét életünk apró kérdéseivel kapcsolatban is.  Mindig keressük, mit mond az Úr, és vigyünk mindet Elé. Talán az a problémánk, hogy a váratlan helyzeteket, megoldásra váró feladatokat nem visszük az Úr elé, így felőrlődünk, türelmetlenekké válunk. Ezsdrás kutatott, keresett, és amit felismert, azt megcselekedte. Az ige akkor válik javunkra, ha meg is tesszük, amit mutat.

Ezsdrás elhatározta, hogy hazamegy, és kitartott elhatározása mellett. Ez is nagyon lényeges, tarts ki az Úrtól kapott elhatározás mellett, akkor is, ha küzdelmes, fárasztó az út. Mennyire vagyok kitartó? Meddig megyek el, csak addig, amíg nem kerül fáradságba, áldozatba a feladat? Az Úr ad kitartást, türelmet, mert ezek nélkül nem lehet előre jutni, nem érünk célba.

Ezsdrás is megtapasztalta, ha megvan az elhatározás, és valóban ki akar jönni Babilonból, az Úr előtte jár, segíti. A király teljesítette minden kérését, ez jelzi, fontos beosztásban volt ez az írástudó, mégis eljön, mert haza kell mennie, neki Jeruzsálemben van a helye. Az Úr pedig segítőkésszé formálja a királyt. Már korábban is láttuk, Isten ott is nyit kaput, ahol számunkra ez lehetetlennek tűnik. Így határozzuk el, hogy az Úr útján járunk, kutassuk az Írást, figyeljünk a vezetésre, és legyünk kitartók.

A Krisztusban való hit nem új vallás, hanem új élet, és ez sokkal több (Rm 6,1-11). Azt jelenti, ha átadtam Neki az életemet, meghaltam kereszthalála által a bűnnek, az eddigi életemnek, és egy új élet indul meg. Tehát egy új életformát kapunk, amit meg kell tanulni. A tanítómester az Úr Jézus. Ő vezet be Isten országa titkaiba és mutatja meg, mit jelent Isten akarata szerint élni, és tesz erre képessé. A magunk erejéből nem tudunk úgy élni, ahogyan Ő élt, de a bennünk lakozó Szentlélek által képessé válunk rá. A kérdés az, akarok-e új életben járni? Többen megelégszenek csak a vallásossággal, az életük marad a régiben, a bűn uralja őket, azonban az Úr új életre hív. És ez az élet izgalmas, sok új felfedezést hoz, de egyben nehéz is, mert nem a világ vagy saját vágyaink szerinti életre vezet, hanem a keskeny útra, amely örök életre visz.

A kereszten a mi régi, óemberünk megfeszíttetett, vagyis meghalt, a halott pedig tehetetlen. De ne keltsük életre, ne támasszuk fel, eleget téve kívánságainak, hanem erősödjünk meg a kegyelemben. Minél nagyobbá lesz Krisztus bennünk, annál kisebbé válik az óemberünk.

Krisztus azért hív el, hogy most már Őt szolgáljuk. Eddig a bűn rabszolgái voltunk, de aki megszabadul, az hálából Jézusnak akar szolgálni, akarata szerint kíván élni. Csodálatos megtapasztalás ez, el sem lehet mondani azt az örömöt, amit a megszabaduláskor, az új életre születéskor tapasztal az ember. Betölti az öröm, és nem akar mást, mint Krisztust megismerni, Neki élni és szolgálni. Igen, a Krisztusnak való szolgálat nem rabság, hanem a szív hálájából fakadó, önként vállalt élet és szolgálat.

Hogyan tekintek magamra? Pál szerint úgy, mint aki meghalt a bűnnek, de él Krisztusban. Csodálatos: Krisztusban való életet élhetek. Most már Ő határozza meg életemet, Ő mondja meg, mit tegyek, merre induljak, igéje és Szentlelke által. Aki Krisztusban van, az Krisztus-szerűen igyekszik élni. Ne feledjük, meghaltunk a bűnnek, ezt azt jelenti, ne engedjünk neki, mondjunk nemet rá, mert Krisztusban immár lehetséges nemet mondani. Mondj igent Jézusnak, akkor is, ha te másként gondoltad. Ő is igent mondott az Atyának, amikor szembesült a tanítványok névsorával. Igen, Atyám, mert így láttad jónak. Mondd te is, igen, Atyám.

Hívtál, Uram...

Hívtál, Uram, hallottam jól.

Hangod keres, szívemhez szól.

Színed elé hogyan vigyem

Megfáradt életem?

Igen, Uram, ezt felelem,

Lelked ha hív, megyek.

Igen, Uram, ezt felelem,

És átadom az életem.

Szerelmed legyőzte szívemet.

Ujjongva dicsérem áldott neved.

Igen, Uram, ezt felelem, és elindulok veled.

Uram, eléd leroskadok.

Bűnöm elől hozzád futok.

Olyan nehéz a küzdelem,

Győzelmet adj nekem!

Igen, Uram ...

Uram, hitet Te adj nekem!

Békéd, erőd enyém legyen!

Szívem Benned nyugtot talált,

Örökre Téged áld.

Igen, Uram ...

Isten áldásával.

Bőven áradó kegyelem

A

 csüggedés és a bizonytalanság közepette is átélhetjük Urunk munkálkodását (Ezsd 6,1-22). Ne azon sopánkodjunk, mi és hogyan fog történni, hanem lássuk meg: az Úr előtt nincs akadály. Az ige tesz erről bizonyságot, hisz a templomot újjáépítő zsidók is kétségeskedtek, mi lesz velük, mi lesz a templommal, és meglátták, Isten oda is be tud menni, ahová ők nem. Isten előtt még Dárius palotája sincs elzárva. Megvannak a maga módszerei, amelyekkel a király szívében is elvégzi a maga munkáját. Senki nem gondolta volna, hogy Dárius engedélyezi az építést, sőt, még támogatást és védelmet is nyújt hozzá. Csodálatos az Úr, ne engedjünk a lehúzó hangoknak, negatívumainknak, hanem vegyük észre a munkálkodó, élő Istent. Aki bízik Benne, ma is megtapasztalja munkáját.

Pontosan úgy munkálkodik a mi Urunk, ahogyan Izráel népe életében is tette. Könnyedén és fenségesen. Mert mit is tettek a templom építői? Semmi különöset, hiszen ők messze voltak Dárius király központjától, esélyük sem volt, hogy elé jussanak. Mégis Dárius elé került az ügyük. Hogyan? Az Úr az építők ellenségeit használta fel erre. Fontos üzenete van ennek, ne rémüljünk meg az ellenségeinktől, akik meg akarják akadályozni építő munkánkat, ne is harcoljunk velük. Hát mit tegyünk? Amit ezek a zsidók. Valljuk meg az ellenség előtt hitünket, merjük vállalni Istent és a Tőle kapott megbízatást. Ezt tették ők is, az ellenség pedig elküldte a királynak ezt a vallomást, az Úr pedig vele ment.

Amíg ők otthon imádkoztak és végezték tovább az építést, Isten előttük járt a félelmetes király palotájában, és intézte ügyeiket. Egy diplomata nem lett volna képes ilyen eredményre, ám az Úr soha nem hagyja el Övéit, ügyüket, országának, az evangéliumnak ügyét mindig előreviszi. Ahol mi bezárt kaput látunk, ott Ő azt megnyitja. Áldott legyen az Úr neve. És amit Ő kinyit, azt senki be nem zárhatja. Jézusban megnyitotta az evangélium kapuját mindenki előtt, ezt a gonosz soha be nem zárhatja. Megnyitja ma is a hűséges bizonyságtevők előtt a bizonyságtétel kapuját, gyakran olyan lehetőségek tárulnak fel, amit nem is gondoltunk. Menjünk be a kapun hittel, soha ne feledjük: az Úr még az ellenség vagy a legmagasabb szintű vezetők felett is Úr. Országa ügyét keresztülviszi még a zsarnokok között is. A legnehezebb időszakokban is sok ember nyert életet az evangélium hirdetése által, a kegyelem ma is munkálkodik.

Az Úr csodásan működik, az ellenségekből segítők és támogatók lesznek. Bármennyire nem akarják, segíteni kell az Úr templomának építését. Ami pedig a legfontosabb: hagyjátok, hadd épüljön fel Isten háza! Isten házának fel kell épülnie, a jeruzsálemi templom nem egy a sok kultikus hely közül, hanem az egyetlen igazi templom, az ég és föld Urának a háza, ahol kijelenti magát az Őt keresőknek. Ott mutatnak be áldozatot és kap bűnbocsánatot mindenki, aki viszi bűneit. Van egy hely, ahol lehull a teher, ez a hely számunkra a Golgota, mert az Úr Jézus bemutatta értünk a tökéletes áldozatot. Ezt nem kell ismételni, és a kereszt tövében nincs olyan teher, ami le ne hullna, nincs olyan megvallott bűn, ami bocsánatot ne nyerne. A félelem örömmé változott, akik keresték az Urat, megtapasztalták a felszabadulás örömét. Olyan jó látni: a kegyelem királyi trónja megszabadít a félelemtől, és örvendezővé teszi a szívet.

A római levél ötödik fejezete egy csodálatos ének Jézusról, mintha örömteli magasztalás fakadna fel az apostol szívéből, és nem lát mást, csak egyedül Jézust (Rm 5,1-21). Hálás, mert Jézusban nyílt meg számára Isten kegyelme, Általa juthatunk az Úr elé, és az Ő igazságát tulajdonítja nekünk az Úr. Békességünk van Istennel, ez nagy kegyelem, hiszen amíg nem békülünk meg Istennel, a szívünkben, az életünkben sincs béke. Minden nyugtalanság, önmagunk keresgélése az Istennel való meg nem békélés következménye. Nem tudod, miért vagy nyugtalan és feszült? Miért üres a szíved és keres mindent, ami meg tudná nyugtatni? Mert Istenre vágyakozik, a belső szomjúságot csak Ő képes megelégíteni. Akit az Úr átölel és bűnbocsánatban részesít, az el nem múló békességet kap. Mindez Jézus Krisztus által lehet a miénk. Egyedül Krisztus által békülhetünk meg Istennel, nincs más mód. Sem emberi teljesítmény, vallás vagy vallásos cselekmények nem segítenek, egyedül Jézus nyitja meg az élet kapuját előttünk.

Mindenki vétkezett, írja az apostol, így mindenkinek Jézus áldozatára van szüksége. Nincs kivétel, senki sem mondhatja, az én életem rendben van, én nem vagyok bűnös, az ige mást mond: mindenki vétkezett. És mindig az a lényeg, amit a Biblia mond. Bűnös vagyok, és nincs más reménységem, csak egyedül az Úr Jézus. Őbenne azonban bízhatunk, mert idejében meghalt értünk, igen, akkor, amikor még a bűneinkben voltunk, amikor úgy látszott, nincs segítség. Mert emberileg nincs segítség, Ő azonban meghalt értünk, hogy örök életre mentsen meg. Micsoda szeretet, mert ki halna meg egy bűnösért? Ebbe rendült bele Pál is, érte, egy gyilkosért meghalt az Úr, akkor, amikor emberileg reménytelennek, elveszettnek látszott. Meghalt érte, hogy új életet kezdhessen. Dicsérjük az Úr nevét, és magasztaljuk, mert kész volt értem és helyettem meghalni. Ki adná oda az életét értem? Ki szeret engem ennyire rajta kívül? Mindenki önmagát szereti, a maga javát keresi, inkább elmenekülünk, mintsem áldozatot hoznánk egymásért. Az Úr Jézus megtette mindezt a Golgotán.

Bőven árad a kegyelem, hit által az életünkbe. A kegyelem folyója jelen van, és a hit az a meder, ami az életünkig szállítja az élet vizét. Bőven árad a kegyelem, tehát teljesen betölti a szívünket, nem hagy üresen egy kis zugot sem, eláraszt, mint régen a medrükből kilépő folyó a környezetüket, és ahol a víz megjelent, ott termővé változtatta a földet. A kegyelem teszi termővé a szívünket, így gyümölcsöt hozhatunk az Úr dicsőségére. A kegyelem túlárad, és általunk másokat is elér. Engedjük, hogy megöntözze a szomjúhozó szíveket. Áradjon ma is a kegyelem rajtunk keresztül.

 TANÍTS, URAM, MEGHAJLANI

1.  

Taníts, Uram, meghajlani,

Mint szélben az arany kalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

2.  

S dacos szívem ha ellenáll,

Midőn a Lélek rálehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

3.  

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.

Reménység ellenére reménykedve

A király az elé tárt rágalmakat igaznak fogadta el, mert a birodalom szemszögéből, aki nem olvad be, aki megmarad önmaga, az mindig lázadó (Ezsd 4,17-5,17). A világ magába akar olvasztani, képtelen elviselni az egyéniséget, különösen a hívők egyéniségét, Istennek való engedelmességét.

A gonosz mindig azon fáradozik, hogy félbeszakítsa növekedésünket és Isten országának az építését. Azt üzeni: elég dolgod van így is, fáradozz az anyagiakért, de ne törődj a lelkeddel, ne törődj az Úr dolgaival. Ezek a zsidók is féltek és abbahagyták az építést, azzal foglalkoztak, ami nem járt szenvedéssel, mert nem szeretünk szenvedni. Szenvedés nélkül nincs igazi növekedés, előrehaladás. A megszületést is szenvedés kíséri, és az újjászületésünkért Jézus szenvedett.

Isten azonban két próféta által megszólítja őket: nem állhat az építkezés, nem maradhat félbe a templom. Teljesen el kell készülnie az Úr házának, ezért üzen Isten. Prófétáit küldi, akik bátran továbbadják az üzenetet. Jó látni, hogy nem igazodnak hallgatóikhoz, hanem azt mondják, amit Isten rájuk bízott. Mindig fontos, hogy merjük vállalni Isten szavát, mert abból fakad az élet. Isten ma is igéjén keresztül munkálkodik, és az igaz ma is. Az Úr szavában erő van, ezt látjuk az igében is, hiszen a zsidók komolyan vették Haggeus szavait, és ismét elkezdték a munkát. Az Úrtól küldött szó képessé tette őket félelmeik legyőzésére, és erőt adott a további munkák végzésére. Az Úr mindig a megfelelő időben lép közbe, nem engedi, hogy övéi elsüllyedjenek a csüggedés mocsarában vagy a bűnben, esetleg a jólétben. Mert a jólét is veszélyes, nagyon könnyen megelégedéssel tölt el, és úgy gondoljuk, templom nélkül, istentisztelet nélkül, az Úr nélkül is jól megy az életünk.

Amikor bátran nekifognak az építésnek, megtapasztalják az Úr oltalmát. Rajtuk van Istenük szeme. Ez csodálatos, az ellenség próbálkozik ugyan, sok kellemetlenséget okoz, hátráltatja is őket, de a munka halad tovább. Isten jelenléte mindig megerősítő, azonban ez a jelenlét hit által élhető meg. Ha nem is érezzük mindig Isten közelségét, ne csüggedjünk, és hitünket ne az érzésekre építsük, hanem minden esetben az Úr szavára. Az érzelmek változnak, sőt, a világ is körülöttünk, meg az emberek véleménye is, de az Úr szava mindig ugyanaz, és mindörökké megmarad. Jó ez, mert így tudjuk, hogy van biztos pont ebben a világban, és ez nem más, mint az Úr kijelentése..

Az építők rágalmazóik előtt bizonyságot tettek hitükről, munkájuk indítóokáról, bátran eléjük tárták hitüket. Nem magánakciót folytatnak, hanem a menny és föld Istenének szolgálnak, ez lényeges, mert benne van: a perzsa királynak is Istene az Úr. Neki is engedelmeskednie kell, nem mehet szembe Isten hatalmával.

Az építők elmondják, őseik építették a templomot, régen itt éltek és szolgálták az Urat, bűneik és engedetlenségük következtében kerültek fogságba. Jó, hogy látják saját felelősségüket; a múlt nyomorúságaiban meg kell látnunk bűneink büntetését. Nem véletlenül érnek minket a nyomorúságok, hanem Isten megítél, és eszméltet általuk. Rá kell döbbenni, hogy vétkeztünk, de van kegyelem. Az egész Biblián végighúzódik ez az üzenet: van kegyelem. Isten kész megbocsátani az Úr Jézus áldozatáért minden megtérő bűnösnek.

A római levél napi szakaszain a hitből való megigazulás vonul végig, az apostol hangsúlyozza, hogy minden kegyelem, és hit által lesz a miénk (Rm 3,21-4,25). Emberi cselekedetek nem játszanak benne szerepet, nincs érdem, csak elfogadás. A hit nagyon lényeges, és Ábrahám elhívásával, engedelmességével támasztja alá ezt Pál. Ábrahám pogányként meghallotta Isten elhívó szavát, és hit által engedelmeskedett neki. Hosszú ideig nem látta az ígéretek beteljesedését, de hitt az Úrnak, bízott abban, hogy mindaz beteljesedik, amit Isten neki megígért. Ma is hit által haladunk előre, Istennek vannak újszövetségi népe számára is ígéretei, de ezek beteljesedését is türelemmel kell kivárni. Hit által tudjuk, amit Ő megígért, az meglesz. Az ige és életünk tapasztalata is megerősíti mindezt, Isten ma is csodálatosan cselekszik.

Pál határozottan kijelenti, nincs különbség, mindenki vétkezett, akár zsidó, akár pogány. Így azután, nincs előny, nincs kedvenc, mindenki rászorul Isten kegyelmére. Ez azonban nagy gombóc, hiszen nem szeretünk bűnösök lenni. Úgy gondoljuk, a másik az, de velem minden rendben, hiszen jó református vagyok, nincsenek különösebb bűneim, nem vagyok rosszabb az átlagnál, sőt, talán egy kicsit jobb is vagyok, hiszen templomba járok. Az ige világosan rámutat: nincs érdem, nincs előny. Az alap az, hogy bűnös ember vagyok, mindenkinek a kereszt alatt kell bűnbánattal megállni. Ott látom meg, valójában ki is vagyok, és mit tett értem az Úr. Nagy esemény, amikor a kereszt tövében lehullik a bűn terhe, megtisztul a szívem Jézus vére által minden bűntől. A kegyelem azt jelenti, Isten Jézusért szabadnak, igaznak fogad el. Lényegtelen, ki voltam korábban, a kegyelem új emberré formál. Az igazi boldogság a bűnbocsánatból fakad.

Jó még meglátni, hogy Ábrahám reménység ellenére is hitte - de ne csak lássuk, hanem magunk is higgyük, hogy amit Isten megmondott, az meglesz, akkor is, ha még nem látszik a beteljesedés. Ábrahám nem adta fel, hanem ment tovább, amikor eltelt huszonöt év, és még mindig nem született gyermeke. Milyen hamar feladjuk, vagy besegítünk Istennek, és a magunk eszközeivel oldjuk meg a problémát, de abból semmi jó nem származik. Neki is volt ilyen kísérlete, és megszületett Iszmael, de nem ő az ígéret fia. Sok nehéz pillanat történt e saját ötlet végett. Aki hittel vár az Úrra, és minden emberi remény ellenére bízik Benne, nagy dolgokat élhet át. Mert Istennek semmi sem lehetetlen, Ő a reménység Istene.

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.

A félelem ellenére

Az új kezdet sem könnyű, nekifognak az oltár építésének, de szívüket a félelem szorongatja (Ezsd 3,1-4,16). Félnek az ottani népektől, hiszen azokat odatelepítették, és most nem tetszik nekik, hogy visszatérnek az eredeti lakosok. Mindent megtesznek ellenük, és Isten gyermekeinek szívében feltört a félelem. Rettegnek ezektől, mert úgy gondolják, nincs esélyük velük szemben. Isten gyermeke szívében is lehet félelem, de nem kell engedni, hogy eluralkodjon. Hiszen nehéz és félelmetesnek tűnő élethelyzetek vannak, azonban le lehet őket győzni. A zsidók sem engedték, hogy a félelem uralkodjon felettük, és az határozza meg, mit tegyenek. Hiszen ez az érzés azt kérte, adják fel, mert úgy sem tudják megcsinálni. Erre ők szembeszálltak a félelemmel, nem hallgattak rá, hanem elkezdték tenni azt, amire Isten indította őket, amit tenniük kellett. Ma sincs más út a félelem legyőzésére, minthogy tegyük, amit az Úr ránk bízott. Soha ne adjuk fel, ne hallgassunk a félelemre, hanem nézzünk fel az Úrra, és bízzunk abban, hogy Vele sikerül, akkor is, ha nehéz. A teljes szeretet kiűzi a félelmet - mivel Isten a szeretet, az Ő jelenléte űzi ki szívünkből, életünkből a félelmet. Ha Ő tölti be lényünket, a félelemnek távoznia kell. A félelem Jézus jelenlétében megszűnik.

Vannak, akik nem gondolták, hogy még meglátják a templomot, a romokat, és hogy részük lehet az újrakezdésben. Az Úr hatalmas, amit mi nem gondolunk, azt Ő véghezviszi. Ezért bízzunk Benne, higgyük, hogy amit kijelentett, azt megcselekszi. A fogságban sokan elvesztették ezt a hitüket, így nem volt jövőképük, csüggedtek és lélekben megfáradtak voltak. Az élő hit segít át a holtponton. És aki hisz, hacsak mustármagnyi hittel is, nagy dolgokat tapasztalhat meg.

Az ördög nagyon trükkösen támad, jó szándéknak tünteti fel a saját romboló tevékenységét. Hiszen az a célja, hogy összemossa az Úrban való hitet a pogánysággal, a félhittel. Isten azonban a teljes szívünket kéri, teljes hitet igényel.

A gonosz célja ma is ez, el akarja hitetni, hogy minden vallás ugyanazt az istent imádja. Azonban ez nem igaz, az élő Isten, a világ Teremtője nem azonos más vallások isteneivel. Ő a Jézus Krisztus Atyja, Aki a Fiúban emberré lett, eljött közénk, és a kereszten meghalt értünk, hogy örök életünk legyen. A kereszten kifizette bűneinket, eltörölte az adóslevelünket, és ezt egy vallás sem kínálja. Isten csakis Jézusban ismerhető meg. Isten olyan, amilyen Jézus.

A gonosz azonnal támad, ha nem értünk vele egyet és nem fogadjuk el a véleményét. Ránk süti: szeretetlenek vagyunk, nem lehet velünk együttműködni. De ne engedjünk neki, nem lehet összemosni az evangéliumot semmivel, tisztán és igazán kell azt továbbadnunk. Ha nem keveredünk és hígulunk, mindenfélét mondanak ránk, de ne figyeljünk ezekre, hanem nézzünk az Úrra. Őt is gúnyolták, csúfolták, de mindig az Atya akaratának engedett, mindig azt tette, ami kedves az Atya szemében.

Pál apostol tovább vezet minket az üdvösség útján, és rámutat: nem a valláson, a vallásosságon van a hangsúly, hanem az élő hitből fakadó kapcsolaton (Rm 2,11-3,20). Ez a kapcsolat az igén alapszik. Isten rábízta népére az igét, ez csodálatos kiváltság, mert általa megismerték akaratát, és segítséget kaptak az élethez. Isten mai népe is az ige megbízottja, nagy és drága kincset adott kezünkbe Isten, éljünk vele, és becsüljük meg. Az ige nélkül sötétségben vagyunk, de Isten szava világít bele a sötétbe és mutatja az utat az élet felé.

Jó olvasni arról, hogy Isten hűséges, ez nagyon fontos, ha Izráel hűtlenné is vált, Isten nem fordult el az embertől, hanem továbbra is keresi és mindent megad számára az újrakezdéshez. Mi olyan könnyen elhagyjuk Istent és a másik embert is. Ha  a másik valamit nem a kedvünk szerint tesz, megsértődünk, és magára hagyjuk. De az Úr nem sértődik meg, és nem fordul el tőlünk.

A mai szakasz bemutatja az embert: minden tudása ellenére beteg. Ez a felvétel azt mutatja, nagyon nagy a baj, mert bár vallások vannak, de nincs igazi Istenkeresés. És ha nem keressük Istent, egyre mélyebbre jutunk a bűn útján. Ez az állapot azt szolgálja, hogy rádöbbenjünk: sem a törvény, sem a tudás, sem a bálványok nem segítenek rajtunk, csak a kegyelem. Egyedül kegyelemből lehet üdvösségünk, hit által, és ez Isten ajándéka. Fogadjuk hálás szívvel ajándékát.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.        

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.        

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.        

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.