Lélekből

J

ósiás rendbe hozatta a templomot, kihordták a bálványokat, és kijavították az Úr házának a sérüléseit (2Krón 35,1-19). Már ez is nagy eredmény, hosszú évek után ismét a rendeltetésének megfelelően működött a templom, elvégezték a renoválást is. Mi talán elégedetten dőlnénk hátra, mennyi mindent megtettünk, nagy összeget fordítottunk épületeinkre, megújult az Úr háza. De Jósiás korában itt nem fejeződtek be a dolgok. Megtalálták az Úr törvénykönyvét, az igét, és az beindította a folyamatokat. Mondhatnánk: Isten kezükbe adta igéjét, itt van, olvassátok, abban benne van, mit kell tenni, hogyan éljetek. Az ige mozdította ki Jósiást a megelégedettségből, és vezette tovább a megújulás útján. Felismerte, nem elég az épületeknek megújulniuk, az embereknek is meg kell. Igen, elsősorban nekünk van szükségünk a változásra. Nem elégedhetünk meg a külső fejlesztésekkel, a szebbé tétellel, ha a szívünk marad érintetlen. Az Úr Jézus a szív változására fektette a hangsúlyt. Mert minden, ami hatással van az életre, a szívből származik. A gonosz gondolatok, és minden, ami annyi szenvedést és bajt okoz, a szívünkből tör elő. Így azután ott kell mélyreható változásnak végbemennie.

Az Úr azért adja kezünkbe igéjét, hogy kutassuk, tanulmányozzuk azt. Ma is az ige mozdít meg, ad új látást, és késztet cselekvésre. Az ige nélkül megelégedünk, ha jól megy az életünk, valahogy az egyház is belesüpped a jóléti világ tengerébe. Olyan jól ellubickolunk, minden rendben, nem fáj semmi. Ezzel szemben Urunkat mindig az élet sűrűjében látjuk, nem az épületek karbantartása a fő célja, vagy a létszám megőrzése, Ő az emberekre, az életekre koncentrált. Azon fáradozott, hogy az Úrtól elfordult bűnös ember ismét visszatérjen az Úrhoz. Ennek érdekében lehajolt a legnyomorultabbhoz, a kirekesztett lepráshoz is, még meg is érintette. Jelezte, te is fontos vagy, az Atya téged is szeret, és testileg, lelkileg is új emberé formál. Az újjáformált ember szíve tele van örömmel és szolgálni akarással. Az Úr kivisz az emberek közé, arra késztet, vigyük a jó hírt, és cselekedjük is. Pontosan úgy, ahogyan az Úr tette, hiszen arra hív el mindnyájunkat, hogy az Ő nyomdokain járjunk. Ezen az úton haladva kitárul a szívünk, megszabadulunk az önzéstől, és odafigyelünk a másikra.

Jósiás korában is folytatódott a reform, előbb az épületeket, az istentiszteletet, majd az Úrral való kapcsolatukat újították meg. Odaszentelték magukat Isten parancsainak a teljesítésére. Ez az odaszánás örvendezésre indította őket, mert ahol őszintén Istenre bízzák az életet, ott felszabadulás és öröm tapasztalható. A terhek lehullnak, mert átéljük, hogy az Úr magára veszi terhünket, új igát ajánl, amelyben már Ő is jelen van. Azért roppanunk össze az élet terhei alatt, mert egyedül cipeljük azokat. Meg akarjuk mutatni: mi mindent elbírunk és meg tudunk oldani, azonban nem ezt látjuk. Egyre több a lelkileg megfáradt és kiborult ember. Mi a megoldás? Az Úrra bízni dolgunkat. Mert Őneki gondja van ránk.

Az Úr előtti fogadalom áldozatkésszé formálta az embereket, így a páska közös és örömteli ünneppé vált. Nem pusztán egy szép ünnep, hanem átélték a szabadulást. Az Úrvacsora sem csak egy szép és felemelő vallási elem, nem is önmagunk kegyességének a fényezése, hanem az Úr asztala körül megtapasztalhatjuk a bűneinktől való szabadulást. Ahogyan ott és akkor vérrel kellett az embereket meghinteni, úgy a szentjegyek az Úr Jézus értünk kiontott vérére utalnak. A bűnbocsánat ingyen van, de Istennek sokba került. Az Úr Jézus halt meg azért, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.

A hívőkké lett szolgákat tanácsolja az apostol (Ef 6,5-9). Ők nem tehetik meg, hogy gazdáiknak az evangéliumot prédikálják, mégis bizonyságot tudnak tenni. Hogyan? Hát az életükkel. Az új élet fontos eleme az engedelmesség, az, amiről ma nem szeretünk hallani. A megtért, hívő ember először is az Úr Jézusnak engedelmeskedik, lesi szavát, és kész mindent megtenni, amit mond. De a társadalomban is fontos az engedelmesség, a rabszolga csak úgy tudott vallást tenni mindarról, ami benne történt, és élete Uráról, ha meglátszott a munkáján, a rabszolgatartóhoz való viszonyulásán is a változás.

Mit jelent ez? Másképp álljunk a dolgokhoz, mindenben Krisztust lássuk, és úgy végezzük a legnehezebb vagy akár igazságtalan feladatot is, hogy ne a megbízót, az igazságtalanságot vagy gonoszságot, hanem Krisztust lássuk. Az Úr tanítványa mindenhol és mindenben Őt látja, így már nem lázadás, zúgolódás lesz a szívben, hanem békesség és öröm. Mert Jézusnak szolgálni jó. Pedig a korbács ugyanúgy fájt, mégis nem harag és gyűlölet volt a szívekben, hanem megbocsátás. Soha ne feledjük: a ma még kegyetlenkedőért is meghalt az Úr, az ő élete is újjá lehet.

Fontos: ne látszatra szolgáljatok - mennyire az embereknek akarunk tetszeni és megfelelni, mennyire vágyunk az elismerésre, és az ige azt kéri, ne erre figyeljünk, hanem mindenben lássuk meg Őt, és így lélekből szolgáljunk. Azt üzeni ez, nem csak a látszat a fontos, hanem a minőség. Hányszor beleesünk a látszat csapdájába, elkap minket is a világ sodra, hiszen ma az a lényeg, minél többet termelni, de elmarad a minőség. Hányszor mi is a mennyiségre helyezzük a hangsúlyt, legyünk minél többen, legyen minél látványosabb az alkalom, csak épp a minőségről mondunk le. Már nem is várjuk, hogy történjen valami, emberi életek Krisztus által újjá legyenek. Pedig ma is ez a cél: hitre, üdvösségre segíteni embereket, menteni a lelkeket.

A gazdáknak is szól az apostol, ne éljenek vissza hívő szolgáik engedelmességével. Ne akarjanak még többet kipréselni belőlük. Éljenek úgy, hogy örömmel szolgálják őket. És közben ne feledjék el, él az Úr a mennyekben, Aki nekik is Uruk. Milyen könnyen elfeledkezünk erről, azt gondoljuk, fölöttünk nincs senki.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI  végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.