Van visszaút

H

atalmas és csodálatos az Úr, ott és akkor éri el az ember szívét, ahol és amikor nem is gondolja (2Krón 33,11-34,13). Felhasználja életünk mélységeit is a magunkba szállására, mert van, amikor csak a mélyben kezdünk eszmélni, ott jövünk rá, hogy Ő az Isten. Így járt Manassé király is. Egyre messzebb került az Úrtól, és egyre gonoszabb dolgokat követett el. Ennek az útnak meglett a következménye, fogságba került, elhurcolták Babilonba. A bűn soha nem segít, hanem egyre mélyebbre taszít, ahonnan magunk erejéből képtelenek vagyunk kijönni. Azonban bilincsbe verve elgondolkodott, és rádöbbent, atyái Istene az élő Úr. A nyomorúságban ismerte fel, hogy az életet hagyta el, a bálványok csak kiszipolyoznak, de nem nyújtanak semmit. Az élet Istennél van.

Milyen kegyelmes az Úr, megengedte Manassénak a magába szállást, meglátta bűneit, és mélységesen megalázta magát az Úr előtt. Mindez azt jelzi, hogy Manassé felismerte a fogságban, hogy rossz úton járt, megvallotta, ő egy nyomorult bűnös ember, bocsánatot kért az Úrtól, és elismerte: Ő az Isten. Legyünk hálásak, amiért az Úr még mindig lehetővé teszi a Hozzá való visszatérést. A nagy mélységekben sem hagy magunkra, sőt, ott éljük át igazán, hogy itt van Isten. Manassé is Babilonban élte át, hogy Isten mindenható, itt jött rá, hogy az Úr hatalma nem ér véget Júda országának határainál. Ő nem helyi istenség, hanem a világmindenség Ura. Látom-e, hogy az Úrnak nincsenek korlátai, Ő velem van, bárhol legyek is? Nincs ennek a világnak olyan szöglete, ahol ne találna rám, és ne tudna rajtam segíteni.

A bűnnek abból a mélységéből, ahová Manassé jutott, és Babilonból is van visszaút. Ez a Biblia nagyszerű üzenete, van visszaút, a legtávolabbi pontról, a legreménytelenebb helyzetből is. Bárhol tart is most az életünk, ne adjuk fel, ne mondjuk, innen már nem lehet visszatérni, itt már nincs segítség, mert az Úr számára nincs lehetetlen. A visszatéréshez bűnbánatra és az Úr segítségül hívására van szükség. Manassé kérlelte az Urat, rádöbbent: Isten tud segíteni. Azzal is tisztában volt, hogy nem érdemel segítséget, mert hűtlenné vált Istenhez, de tudta, Isten irgalmas. Igen, Ő irgalmas, és ez Jézusban ragyog fel előttünk. Azért jött el a világba, hogy a Tőle elszakadt embert hívogassa, az Atya országába segítse. Mindenkinek, még a kereszten lévő latornak is kínált az Úr lehetőséget a visszatérésre, a megtérésre. Csak az Úr Jézus felénk nyújtott kezét kell megragadnunk. Semmi mást nem kell tenni, csak belekapaszkodni Jézusba, Ő az Istentől küldött mentőöv. Ő tudja, hogyan menthet meg, ezért bízzuk Rá magunkat.

Manassé mindazokból, amin keresztülment, megtanulta, hogy az Úr az Isten. Mondhatnánk: jó tanuló volt és megtanulta a leckét. Mert nem véletlenül történnek életünk eseményei, az Úr tanít általuk, de megtanuljuk-e a leckét? Megtanulom-e már a sokadik hatalmas tettéből, hogy Ő az Isten? Eljutottam-e már oda, hogy bármi történjen is, nem a félelmeim, aggodalmaim irányítanak, hanem az Úrban való bizalom? Isten beírat iskolájába, és addig vezet, amíg meg nem tanulom a leckét. Nem kötelező Babilonig eljutni, hamarább is átadhatom Neki az életem vezetését. A leckét jól megtanulta Manassé, mert nem elméleti lett a hite, hanem az életben, a gyakorlatban is megnyilvánult. Nagy bizonyságtétel volt, amikor a korábban saját maga által készíttetett bálványokat és oltáraikat eltávolította. A megtérést mindig takarítás követi. Felszámolom bálványaimat, mindent kidobok, semmihez sem ragaszkodom, csak egyedül az Úrhoz. Most már az Ő szava lesz életem iránytűje.

Azt is megláthatjuk, hogy nincs sablon; ha Manassé életében be is jött a későbbi megtérés, de nem jött be a fia, Ámón életében. Nem tudjuk, miért tette azt, amit rossznak lát az Úr, de  világosan érzékelteti az ige, hogy Istennel játszani nem lehet. Ne gondoljuk, hogy előbb járok a széles úton, kipróbálom a bűnt is, és majd aztán megtérek. Ha Manassénak sikerült, miért ne sikerülne nekem is? Ámónnak nem sikerült. Miért? Mert a bűn, a gonosz megkeményíti a szívünket. Sátán azért terel a bűn útjára, hogy teljesen elszakítson Istentől. Ezért ragadjuk meg minél előbb az alkalmat, és lépjünk rá a keskeny útra, ami életre vezet.

Ámón után ismét egy, az Urat kereső király, Jósiás következik. Már ifjúkorában elkezdte keresni az Urat. Milyen időben felismerte: Isten útja jó, és akarata szerint élni érdemes. Mert ebben a korban kereshette volna a bűnöket, a világot, figyelhetett volna kortársaira, de nem tette. Jósiás ellenállt annak a gondolatnak, hogy király vagyok, mindent megtehetek, úgy élek, ahogy akarok. Rádöbbent: az Úrra van szüksége, és teljes szívből kereste Őt.

Ő is nagytakarítást vitt végbe. Az új élet mindig takarítással kezdődik, ezt nem lehet megspórolni. De nem állt meg, hanem rendbe rakatta a templomot is. A bálványokat kidobálta, de helyére az Úrral való kapcsolatot építette be. Csak így lesz előrevivő az életünk. Nem elég kitakarítani a szívünket, hanem új lakót kell behívni, és ez a lakó Jézus. Ha üresen hagyjuk, visszatér a bűn.

Pál apostol rámutat: vigyázzunk, hogyan élünk, mert az élet egy Istentől kapott kincs (Ef 5,15-20). Jézus úgy beszél róla, mint egy drágagyöngyről, amiért a kereskedő mindenét odaadja, csakhogy megszerezhesse. Urunk az életét adta oda, hogy megmentsen, hogy megszerezzen magának. Ezért vigyázzunk rá, becsüljük meg. Mindezt akkor tehetjük meg, ha keressük az Urat, hiszen az életet az Istennel való élő kapcsolat kiépítésére és ápolására kaptuk. Az életünk értelme megismerni Istent, azért születtünk, hogy az Övéi legyünk.

Bölcsen éljünk, mutat rá Pál, a bölcsesség, hogy számolok Istennel, nem Nélküle, hanem Vele élek. Azt is jelzi az apostol, hogy jól éljünk az Úrral való találkozás lehetőségeivel, mert ezek elmúlnak. Isten mindent megtesz, hogy halljuk az igét, de vannak soha vissza nem térő alkalmak. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt. Hogy holnap is lehet-e, azt nem tudjuk. Ezért ne halogassunk.

Jó meglátnunk az igének azt az üzenetét is, hogy a bizonyságtételre elkészített alkalmakat is használjuk ki, éljünk jól velük. Mert ha valaki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak. Mindig az Úrról való bizonyságtétel legyen a legfontosabb teendőnk. Mert az üdvösségnél nincs fontosabb kérdés.

Azt is szívünkre helyezi az apostol, hogy ne meggondolatlanul cselekedjünk. Ez is fontos, ne azonnal döntsünk, ne az vezessen, én hogyan látom jónak a kérdést, vagy ne a szavazatok aránya döntse el, mit teszünk, hanem keressük Isten akaratát. Legyen kérdés: mit akar az Úr? Ha Pál azt kéri, értsük meg, mi az Úr akarata, akkor ez azt jelenti, meg is lehet azt érteni. Meg lehet találni az igében a kérdéseinkre, problémáinkra szóló feleletet. Az ige ma is szól.

Ehhez kéri Pál, hogy Lélekkel teljesedjünk be. Mert a Lélek jelenti ki számunkra Isten akaratát. Ő mélyíti el az igét a szívünkben. Pál szavait figyelve azt kell mondanunk, hogy az alkohol vagy a drog és a Szentlélek kizárják egymást. Nem fér meg együtt az ital és a Lélek. Vagyis az alkohol nem lehet inspirációs eszköz az ige olvasásakor vagy annak magyarázatakor, mert ha az alkohol van jelen, akkor nincs ott a Lélek. Talán pont azért fordulnak az emberek az alkoholhoz, mert nincs jelen a Szentlélek az életükben. Amikor egyházi alkalmak nélkülözhetetlen kelléke az ital, nem azt jelzi, hogy Isten Szentlelkét akarjuk pótolni általa. Ne feledjük az igét: a borban pusztulás van. Az élet pedig a Lélek, az Úr Jézus, és az Ő beszédei.

A hívő ember az Úrnak énekelhet, fejezzük ki hálánkat énekkel is. Másrészt erősítsük magunkat és egymást is az énekek szövegeivel. Jó az Úrnak énekelni, és megerősítő, terápiás jellegű is. Hiszen énekelni, Istent magasztaló éneket mondani bármikor és bárhol lehet, ha másképp nem, magunkban, és ezek a tartalmak elűzik a félelmet, a depressziót, és feltöltenek örömmel és békességgel.

Jöjj, mondjunk hálaszót

1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.

Isten áldásával.