Zarándokút

Letelt a fogság ideje, és elérkezett a hazatérés, az új kezdet időszaka. Círus már megadta az engedélyt, és készülődik már az első csoport. Eljött a szabadulás, az új élet ideje, az az időszak, amit már nem mindenki várt. Voltak, akik beleidomultak az ottani életbe, mások pedig úgy gondolták, Isten elhagyta népét, nincs már remény a hazatérésre. A csüggedés különösen az évtizedek múlásával mélyült és rögzült, de Isten beteljesíti ígéretét, Ő nem csal meg. Boldog, aki mindig bízik Benne, és soha nem adja fel. Mert ha még nem is látjuk a kivezető utat, az el van készítve. Nagyon nehezen látták meg a fogságban, hogy ez az esemény nem a pusztulásukért, hanem lelki ébredésükért, megtérésükért van. Gyakran van ez így az életünkben, nem értjük, miért történnek velünk nehéz dolgok, de Isten általuk akar ébresztgetni, mert nem akarja, hogy elvesszünk, hanem azt, hogy megtérjünk és éljünk.

A hazatérésre indulókat nyilvántartásba veszik, mindenkire odafigyelnek, fontos mindenki, aki hazaindul. Hiszen ez egy új kezdet, ráadásul nem is könnyű, mert itt hagyják az eddigi megélhetésüket, és hazaindulnak a semmire. Csakis az Úr kezébe  fogózva, a kegyelemre hagyatkozva lehet elindulni. Csodálatos, hogy az ígéret földjéért, az otthon létért készek mindent elhagyni, és vállalni az ismeretlent, a bizonytalan jövőt. Mert otthon még béresnek is jobb lenni, mint Babilonban jómódban, de szolgaként élni. Bár mi is meglátnánk ezt, otthon, az atyai házban a legjobb, akkor is, ha ez lemondással is jár.

Jó olvasni a léviták és a papok készülődéséről: az Urat és az Ő népét választják, és nem a könnyebb életet. Az istentisztelet beindítása fontos, mert az az élet középpontja. Megtanulták a távollét alatt, hogy Isten nélkül nincs igazi élet, és a folytatást Vele képzelik el. A szabadság és az új kezdés is csak Istennel ér valamit. Bár mi is felismertük volna ezt a rendszerváltás idején, de még ma is lehet változtatni. Mi azonban nem Istent választottuk. Isten nélkül a világ szippant be, és ezt tapasztaljuk: a jólét, a világ által kínált szabadság  sok esetben rabsággá és szabadossággá alakult. Az Úr azonban hív, és aki e hívásra elindul, az előtt feltárul Isten kegyelme, megtapasztalja vezetését és oltalmát, amint a fogságból hazaindulók is. Az első lépés és majd maga a hazatérés is a hit útja. Isten mindig hit által hív a hitben való életre. Mert az új élet zarándokút, e világból Isten világába. És ezen az úton Ő jár előttünk. Ha figyelmesen és engedelmesen követem, célba érek.

A római levélben Pál megvallja, hogy számára az evangélium Istennek ereje, amit saját életében is megtapasztalt (Rm 1,16-2,10). Mert az evangéliumot nem Pál találta ki, ez nem elmélet, hanem ő is saját maga tapasztalta meg. Életét átalakította a benne működő erő, mert az evangélium életet újjá formáló erő, általa munkálkodik az Úr a szívekben. Mivel a saját életében hatásos volt az ige, ezért megvallja, vagyis továbbadja, és hiszi, hogy aki hittel fogadja, annak az életében is hatni fog. Az evangélium ma is hat, nagy erő található benne, és legyen nekünk is ez az eszközünk az emberekkel való foglalkozás közben. Higgyük, hogy ma is hat az ige, nem múlt el fölötte az idő, és nem veszített erejéből semmit.

Jó olvasni, hogy Isten kijelenti magát, hiszen enélkül nem volna esélyünk a megismerésére. Már a teremtés rendjéből, csodálatos voltából is megismerhetnénk Felőle sok mindent, ám a bűn eltorzít mindent, Isten azonban nem engedi, hogy torz képünk legyen Róla, ezért Jézusban emberré lett. Így azután tökéletesen megismerhetjük Őt, Jézus Lényét figyelve, mert Benne az élő Istennel találkozunk. Dicsőítsük az Úr nevét, amiért eljött hozzánk, ne engedjük, hogy valami elszakítson Tőle, és így bálványokhoz forduljunk. Az emberek nagy része ezt tette, nem ismeri el Isten hatalmát az élete fölött, nem akar Neki engedelmeskedni, és ezért bálványt keres magának, mert azt tudja befolyásolni. Azonban a bálványok a fejünkre nőnek, tönkretesznek, rabbá változtatnak, életünk igazi megoldása és felszabadulása egyedül Krisztusban található meg.

Csodálatos gondolat: Isten jósága megtérésre indít, vagyis, ami körülöttünk történik, azzal az Úr a megtérés felé akar segíteni. Ahogyan a tékozló fiút is magába szállásra késztette, hogy tönkrement élete. Nem másokat, és főleg nem az atyát hibáztatta, hanem magába szállt. Rádöbbent, mindezért saját maga a felelős, de az atya még így is és innen is hazavárja. Igen, az Atya hazavár, bárhová is jutottunk. Azonban van, aki ezt nem ismeri fel, nem rendül meg a szíve, hanem inkább mélyebbre zuhan a bűnben. Aki Őt keresi, az örök életet kap.

Az is lényeges, hogy ne másokat ítélgessünk, hanem a saját életünket vigyük az Úr elé, hiszen Ő mindenkit megítél az élete alapján. Tehát, ha nem kapunk bűnbocsánatot, elveszünk. De ma még vár a kereszt, Jézus kifizette az adósságot, szabad lehetek, az Atya gyermeke. És most már gyermekként élhetek tovább. És mint gyermek, az Atyám szavára figyelek, megteszem, amit mond. Mindezt hálából teszem, azért, mert gyermekévé fogadott, és mert tudom, az Ő szava jó, mindaz, amit az igében  mond.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.

Isten áldásával.