2016. szeptember 29., csütörtök

Bőven áradó kegyelem



A
 csüggedés és a bizonytalanság közepette is átélhetjük Urunk munkálkodását (Ezsd 6,1-22). Ne azon sopánkodjunk, mi és hogyan fog történni, hanem lássuk meg: az Úr előtt nincs akadály. Az ige tesz erről bizonyságot, hisz a templomot újjáépítő zsidók is kétségeskedtek, mi lesz velük, mi lesz a templommal, és meglátták, Isten oda is be tud menni, ahová ők nem. Isten előtt még Dárius palotája sincs elzárva. Megvannak a maga módszerei, amelyekkel a király szívében is elvégzi a maga munkáját. Senki nem gondolta volna, hogy Dárius engedélyezi az építést, sőt, még támogatást és védelmet is nyújt hozzá. Csodálatos az Úr, ne engedjünk a lehúzó hangoknak, negatívumainknak, hanem vegyük észre a munkálkodó, élő Istent. Aki bízik Benne, ma is megtapasztalja munkáját.
Pontosan úgy munkálkodik a mi Urunk, ahogyan Izráel népe életében is tette. Könnyedén és fenségesen. Mert mit is tettek a templom építői? Semmi különöset, hiszen ők messze voltak Dárius király központjától, esélyük sem volt, hogy elé jussanak. Mégis Dárius elé került az ügyük. Hogyan? Az Úr az építők ellenségeit használta fel erre. Fontos üzenete van ennek, ne rémüljünk meg az ellenségeinktől, akik meg akarják akadályozni építő munkánkat, ne is harcoljunk velük. Hát mit tegyünk? Amit ezek a zsidók. Valljuk meg az ellenség előtt hitünket, merjük vállalni Istent és a Tőle kapott megbízatást. Ezt tették ők is, az ellenség pedig elküldte a királynak ezt a vallomást, az Úr pedig vele ment.
Amíg ők otthon imádkoztak és végezték tovább az építést, Isten előttük járt a félelmetes király palotájában, és intézte ügyeiket. Egy diplomata nem lett volna képes ilyen eredményre, ám az Úr soha nem hagyja el Övéit, ügyüket, országának, az evangéliumnak ügyét mindig előreviszi. Ahol mi bezárt kaput látunk, ott Ő azt megnyitja. Áldott legyen az Úr neve. És amit Ő kinyit, azt senki be nem zárhatja. Jézusban megnyitotta az evangélium kapuját mindenki előtt, ezt a gonosz soha be nem zárhatja. Megnyitja ma is a hűséges bizonyságtevők előtt a bizonyságtétel kapuját, gyakran olyan lehetőségek tárulnak fel, amit nem is gondoltunk. Menjünk be a kapun hittel, soha ne feledjük: az Úr még az ellenség vagy a legmagasabb szintű vezetők felett is Úr. Országa ügyét keresztülviszi még a zsarnokok között is. A legnehezebb időszakokban is sok ember nyert életet az evangélium hirdetése által, a kegyelem ma is munkálkodik.
Az Úr csodásan működik, az ellenségekből segítők és támogatók lesznek. Bármennyire nem akarják, segíteni kell az Úr templomának építését. Ami pedig a legfontosabb: hagyjátok, hadd épüljön fel Isten háza! Isten házának fel kell épülnie, a jeruzsálemi templom nem egy a sok kultikus hely közül, hanem az egyetlen igazi templom, az ég és föld Urának a háza, ahol kijelenti magát az Őt keresőknek. Ott mutatnak be áldozatot és kap bűnbocsánatot mindenki, aki viszi bűneit. Van egy hely, ahol lehull a teher, ez a hely számunkra a Golgota, mert az Úr Jézus bemutatta értünk a tökéletes áldozatot. Ezt nem kell ismételni, és a kereszt tövében nincs olyan teher, ami le ne hullna, nincs olyan megvallott bűn, ami bocsánatot ne nyerne. A félelem örömmé változott, akik keresték az Urat, megtapasztalták a felszabadulás örömét. Olyan jó látni: a kegyelem királyi trónja megszabadít a félelemtől, és örvendezővé teszi a szívet.
A római levél ötödik fejezete egy csodálatos ének Jézusról, mintha örömteli magasztalás fakadna fel az apostol szívéből, és nem lát mást, csak egyedül Jézust (Rm 5,1-21). Hálás, mert Jézusban nyílt meg számára Isten kegyelme, Általa juthatunk az Úr elé, és az Ő igazságát tulajdonítja nekünk az Úr. Békességünk van Istennel, ez nagy kegyelem, hiszen amíg nem békülünk meg Istennel, a szívünkben, az életünkben sincs béke. Minden nyugtalanság, önmagunk keresgélése az Istennel való meg nem békélés következménye. Nem tudod, miért vagy nyugtalan és feszült? Miért üres a szíved és keres mindent, ami meg tudná nyugtatni? Mert Istenre vágyakozik, a belső szomjúságot csak Ő képes megelégíteni. Akit az Úr átölel és bűnbocsánatban részesít, az el nem múló békességet kap. Mindez Jézus Krisztus által lehet a miénk. Egyedül Krisztus által békülhetünk meg Istennel, nincs más mód. Sem emberi teljesítmény, vallás vagy vallásos cselekmények nem segítenek, egyedül Jézus nyitja meg az élet kapuját előttünk.
Mindenki vétkezett, írja az apostol, így mindenkinek Jézus áldozatára van szüksége. Nincs kivétel, senki sem mondhatja, az én életem rendben van, én nem vagyok bűnös, az ige mást mond: mindenki vétkezett. És mindig az a lényeg, amit a Biblia mond. Bűnös vagyok, és nincs más reménységem, csak egyedül az Úr Jézus. Őbenne azonban bízhatunk, mert idejében meghalt értünk, igen, akkor, amikor még a bűneinkben voltunk, amikor úgy látszott, nincs segítség. Mert emberileg nincs segítség, Ő azonban meghalt értünk, hogy örök életre mentsen meg. Micsoda szeretet, mert ki halna meg egy bűnösért? Ebbe rendült bele Pál is, érte, egy gyilkosért meghalt az Úr, akkor, amikor emberileg reménytelennek, elveszettnek látszott. Meghalt érte, hogy új életet kezdhessen. Dicsérjük az Úr nevét, és magasztaljuk, mert kész volt értem és helyettem meghalni. Ki adná oda az életét értem? Ki szeret engem ennyire rajta kívül? Mindenki önmagát szereti, a maga javát keresi, inkább elmenekülünk, mintsem áldozatot hoznánk egymásért. Az Úr Jézus megtette mindezt a Golgotán.
Bőven árad a kegyelem, hit által az életünkbe. A kegyelem folyója jelen van, és a hit az a meder, ami az életünkig szállítja az élet vizét. Bőven árad a kegyelem, tehát teljesen betölti a szívünket, nem hagy üresen egy kis zugot sem, eláraszt, mint régen a medrükből kilépő folyó a környezetüket, és ahol a víz megjelent, ott termővé változtatta a földet. A kegyelem teszi termővé a szívünket, így gyümölcsöt hozhatunk az Úr dicsőségére. A kegyelem túlárad, és általunk másokat is elér. Engedjük, hogy megöntözze a szomjúhozó szíveket. Áradjon ma is a kegyelem rajtunk keresztül.



 TANÍTS, URAM, MEGHAJLANI


1.  
Taníts, Uram, meghajlani,
Mint szélben az arany kalász!
Hajoljak meg, ha Szentlelked
Reám fuvall s porig aláz!

2.  
S dacos szívem ha ellenáll,
Midőn a Lélek rálehel,
Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg
Lelked tüzében égjen el!

3.  
Mint bősz hullám, mely megtörik,
Ha parthoz űzi zúgó szél,
Úgy törjön össze szívem is,
Amint Tebenned partot ér!


Isten áldásával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése