Akié a Fiú, azé az élet

S

egíts Uram, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek (Zsolt 12,1-9). Mintha egy mai gyülekezetben hallanánk ezeket a szavakat. Fogynak a hívők, az Urat igazán szeretők és Neki szolgálók. Mert a formális hívők, a vallásos emberek ott is jelen voltak. Sőt, egész Izráel Isten népének tagjaként tekintett magára. Azonban a zsoltáros látja, hogy más a formalitás, a megszokás és más a valóság. Dávid számára az életvezetés, a magatartás a lényeg, mert igazából ez mutatja meg, ki a hívő. Külsőleg sokan tűnhetnek annak, de az életük mást mutat. A Dávid körül élő emberek negatív bizonyságot tettek, mert ilyen is van. Az életünk lehet rossz bizonyságtétel, ami nem az Úrhoz vonz, hanem inkább távol tart Tőle.

A zsoltáros az Úrhoz fordul segítségért, és ez a legjobb. Kérjük Őt, könyörüljön és adjon ébredést, adjon késői esőt, hogy megújuljanak gyülekezeteink. De minden megújulás velem kezdődik, Isten nem tömegben gondolkodik, hanem egyénekben. Ő először engem vesz kézbe, és majd azután rajtam keresztül mások felé küldi meghívását. Ő adhat halló fület, mert a névleges keresztyének is gyakran hallják az igét, de nem hallják meg. Nem jut el a szívig, nem rendülnek meg tőle, nem változik meg az életük, gyakorlatilag nincs hatással rájuk, amit hallanak. Ez szomorúsággal tölti el az Úr gyermekeit. De vizsgáljuk meg magunkat, van-e ránk hatással az ige olvasása, hallgatása? Látszik-e az életemben változás?

Az Úr felajánlja a szabadulás lehetőségét azoknak, akik vágyódnak utána. De vajon vágyódom-e az Úr után? Annyi mindennel tele van a szívünk, oly sok minden vonzza érdeklődésünket, vonz-e az Úr? Csendességünkben gondoljuk végig, van-e még mindig vágyódás az Úr szava, a Vele való közösség után?  Igazán szomjas vagyok még az igére? Ha igen, megtapasztalom szabadítását. Az Úr nem hagy cserben.

Ígéreteire lehet alapozni, mert azok igazak, és beteljesednek. Ő megtartja ígéreteit, ezt már Dávid is tudja. Isten nem olyan, mint mi, akikre nem ez a jellemző. Mi ritkán gondoljuk komolyan ígéreteinket. Mennyire más lenne a gyülekezeti élet, ha a fogadalmakat, ígéreteket komolyan vennénk. A szülők vinnék az Úr házába gyermekeiket, tanítanák őket az Úr útjára. Nem volna ismerős a válás, hiszen azt ígérik, akik elmondják az eskü szövegét, hogy sem betegségében, sem egészségében hűtlenül el nem hagyom a másikat. Isten nem hagy el, ha mi hűtlenek vagyunk is, Ő hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.

János rámutat: itt az utolsó óra, mert sok antikrisztus jelent meg (1Jn 2,18-25). Olyan személyek ezek, akik nem vallják Jézust Isten Fiának. Nem Ura az életüknek. Az a célja, hogy megtévessze a hívőket, el akarja hitetni, hogy elég a vallásosság, nem kell komolyan venni Jézust, az Ő akaratát. A gonosz is jól tudja, hogy az utolsó lehetőségeit éli, ezért igyekszik mindent megtenni a krisztusi közösségek bomlasztása érdekében. Ezt belülről végzik, közülünk indultak el, írja az apostol. Ezzel rámutat: ők is ott voltak az induláskor, hallották az igét, ismerik a közösség tagjait, így nagy a hatásuk. Tanításuk lényege, hogy kevesebb is elég. Ne vigyék túlzásba az igét, a Jézussal való élő kapcsolat hangsúlyozását. A langyosságot képviselik. Az Úr Jézus azonban ezt nem fogadja el, azt kéri, legyünk forrók, akikben az Iránta való szeretet tüze lobog. 

Jó nekünk is meglátni, hányan voltak, akik a rendszerváltást követő időszakokban közöttünk voltak. Élő alkalmakon vettek részt, alig tudtak betelni az igével, keresték az alkalmakat, szolgáltak. Az évek múlásával azonban eltűntek, vagy a szó szoros értelmében, vagy úgy, hogy már nem a kegyelem élteti őket, hanem valami más, valami emberi. Hányan elmentek vonzóbb közösségekbe, mert ott azt hirdetik, amit hallani akarnak. Jóléti evangélium szól sok helyen, és az emberek mennek, mert jól akarnak élni, sikeresek szeretnének lenni. Már nem Jézus követése a lényeg, nem az, hogy oda megyek Uram, ahová Te mész, hanem az önmegvalósítás, keresztyén lepelben. A siker a jelszó, az áldás, ami anyagi gyarapodást jelent. A Biblia azonban elmondja, hogy akik igazán követték az Urat, nem igazán voltak földi értelemben sikeresek, nem a vagyonuk gyarapodott, hanem ellenkezőleg, még a vagyonukat és biztos megélhetésüket is odahagyták Jézusért. Nem mindegy, hogy mit hallgatunk, kire figyelünk. Soha ne vegyük le Jézusról a tekintetünket.

Aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus, az hazug. Mert a Fiú nélkül az Atya sem lehet a miénk. Ez nagyon fontos üzenet, hiszen gyakran csak Istenről beszélnek az emberek, még az igehirdetők is, különösen, ha ószövetségi igéről van szó. Benne ragadunk az Ószövetségben, pedig Istent Jézus nélkül nem ismerhetjük meg, és nem juthatunk el Hozzá. Jézus a híd, Aki összeköt minket Vele. Jézus nélkül csak bolyongunk elveszetten a világban, vagy csak a törvényig jutunk. Jézus nélkül törvényeskedővé válik az életünk. Az Úr Jézus hozta el Isten kegyelmét a világba, és ő maga hív minket a követésére. Ebben a világban Jézus követői és az Ő tanítványai lehetünk. Ennél több nem is kell, és ez is nagy kiváltság. Isten Fiának követője lehetek, mert Ő az Élet, ahogyan János írta. Válasszuk hát az Életet! A Fiúval együtt kapjuk meg az örök életet. Csomagban jár. Akinek nem kell a Fiú, az nem juthat üdvösségbe sem.

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.